„Egy jó fantasy él, és benne él az olvasó is”

Az alapötlet megszületése után először térképet rajzolt, aztán vázlatot készített, majd jöttek az események, titkok, karakterek, akiket hagyott, hogy „írják tovább a történetüket” – meséli Magyar László, hogyan alakult fantasy-regényének, A fellegek lovasainak a világa. A Könyv Guru kiadónál megjelent kötet szerzője azt is elárulja, mit tanult Tolkientől és Verne-től, mitől jó egy fantasy, hogyan tudott időt szakítani az írásra kisgyermekes családapaként, és miként villant be egy kávézás alkalmával a válasz az alkotás közben felmerült legnehezebb kérdésére.

Királyságok és hősök harcáról szól A fellegek lovasai egy elképzelt világban. Mikor és hogyan született meg a döntés, hogy regényt ír ebből a történetből?

Épp egy másik kéziraton dolgoztam, ami a jelenkorban játszódik. Itt is volt egy karakterem, akinek beszéde a letűnt korok nemesi eleganciáját idézte. Ez indította be a folyamatot. Nagyon megtetszett, akartam egy egész világot ebből. Ehhez kapcsolódtak be a magasztos, büszke griffmadarak és harcostársaik, kik egyként képesek élni, küzdeni, szárnyalni. Mikor a kettő összeért, tudtam, hogy ennek a történetnek életre kell kelnie.

Ha a barátai közül valaki megkérdezi, miről írt regény, hogyan szokta röviden összefoglalni neki a bonyolult, több szálon futó cselekményt? Mivel csinál kedvet az elolvasásához?

Röviden? Sehogy. Nem tudnám összefoglalni a többszálú cselekményt röviden. Ezt meg kell élni. Ha szívesen utaznának egy világba, hol megtudhatják milyen megérinteni egy griffmadár hátáról a felhők fodrait, szembetalálkozni az elfeledett történetek emlékeivel, vagy épp a hadsereg első embereként átgázolni mindenen és mindenkin, akkor ez a könyv a tökéletes választás számukra.

Mitikus lények, sárkányok, óriások, griffek is szerepelnek a több szálon futó cselekményben. Hogyan építette fel a regény világát? Mennyi időt vett igénybe az előzetes tervezgetés?

Miután a griffmadarak és harcostársaik kapcsolatának alapötlete körvonalazódott, belefogtam a térkép rajzolásába. Ahogy a különböző helyszíneket adtam hozzá a vázlathoz, úgy fonódtak hozzájuk események, rejtélyes titkok és emberek. A történet Sasbérc harcosaival és a hozzájuk érkező hírnökkel indult, s innen nőtte ki magát. Új szereplők léptek be, céljaikkal és a vállukon cipelt terheikkel, mígnem összeállt a teljes világ. Az előzetes tervezés pár hetet vett igénybe, majd hagytam, hogy a karakterek írják tovább a történetüket, és szélesítsék ki környezetüket.

Mi az, ami A fellegek lovasai világában a legeredetibb ötletnek tart, amire úgy gondolja, a fantasy-rajongók is csettinteni fognak?

Szerintem az, hogy e részletgazdag világban nem csupán a szereplők szemszögéből láthatjuk a világot, hanem eggyé is válhatunk velük. Rajtuk keresztül találkozhatunk a hegyek közt suhanó szellő halovány mosolyától kezdve a sárba tiport vértek rozsdamarta sikolyáig. Ebben a történetben nem a jó és a rossz harcát ismerhetjük meg, hanem emberek döntéseit és cselekedeteit, melyeket egy rég elfeledett világ emlékei állítanak a feje tetejére.  

Nagy divatja van a fantasy-történeteknek manapság. Miben látja ennek a műfajnak a vonzerejét? Mitől jó egy fantasy?

Egy jó fantasy él, és benne él az olvasó is. Általa nem csupán egyedi világok ezreibe látogathatunk el, de a részének érezhetjük magunkat. A szereplőkkel tartva ismeretlen tájakat fedezhetünk fel, kalandokra indulhatunk, miközben magunkon érezhetjük döntéseik súlyát. Végül, ahogy egy történet véget ér, mi magunk is többek leszünk, és tán más szemmel láthatjuk az előttünk álló kihívásokat.

Milyen példaképei vannak a zsáneren belül? Kiket olvas szívesen?

Szívesen merülök el J. R. R. Tolkien szerteágazó univerzumában, mely nem csupán térben, de időben is hatalmas világot ölel fel. Csodás leírásaiban pedig szó szerint megelevenednek a legkisebb, kíváncsi fűszálak is. A fantasy zsánerből kitekintve pedig Jules Verne A rejtelmes sziget című regénye az, amelyik gyermekkorom óta elkísér.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a regény megírása során – akár a cselekmény szövésében, akár a világ felépítésében? Hogyan lendült át rajta?

A legnagyobb fejtörést a könyv egyik karakterének életében bekövetkező fordulópont okozta. Választ kellett találnom számára a „Miért?” kérdésre. Motivációt találni a következő lépéséhez. Ekkor néhány héten át bármivel is foglalkoztam, ott motoszkált a fejemben a kérdés: Végül egy kávézás alkalmával hirtelen bevillant a tökéletes válasz, és szinte másodpercek alatt felépült nemcsak az adott döntés következménye, de a karakter teljes története is.

A könyv elején nem tüntette fel a borító látványos grafikájának készítőjét. Hogyan készült ez az illusztráció? Esetleg saját munka?

Mikor megkezdtük a kiadóval a közös munkát említettem számukra, hogy lenne elképzelésem a borítóképpel kapcsolatban. Örömmel fogadtak minden ötletet, így maga a kép a kiadó gondozásában készült a koncepció alapján.

Mikor van ideje írni a hétköznapi elfoglaltságai mellett? És összesen mennyi idő alatt készült el a regény végső kéziratával?

Kisgyerekes családapaként főképp esténként tudok írni pár órát, amit nem bánok. Ahhoz, hogy teljes mértékben elmerülhessek a történetben, a csend és az éjszaka sötétje jó segítőtárs. Ilyenkor ki tudom zárni teljesen a külvilágot. A karakterek életre kelnek, és hagyhatom, hogy ők maguk szőjék tovább a  sorsukat. Így körülbelül egy évre volt szükség, hogy elkészüljön a végső kézirat.

Mennyire nehéz vagy könnyű manapság egy ilyen regényt kiadni? Milyen tanulságokat tudna megosztani a kiadókereséssel kapcsolatban a hasonló műfajban alkotó írókkal?

A kézirat elkészültével utánaolvastam a kiadás folyamatának. Rengeteg kiadóval és lehetőséggel kerültem szembe, miközben egyre többet tudtam meg a kézirat befejezését követő munkákról. Nem is sejtettem, hogy mennyi tennivaló van még hátra, míg végül a könyvet a kezemben tarthatom. Szerencsémre ekkor rátaláltam az Ad Librum kiadói csoport Sztorimondó könyvkiadási programjára, amiről úgy éreztem, ez pontosan az, amit keresek első könyvemhez. A látottak alapján szerintem mindenki számára létezik megfelelő kiadási forma, érdemes körülnézni és belevágni.

A történet „menet közben” ér véget, vagyis biztosan folytatása következik. Hogy áll vele, mikorra várható? Milyen irányba viszi tovább a történetet? És csak egy folytatást tervez?

Valóban, a történet itt nem ért véget, folytatása következik. A szereplők útját már az első kötet írásának kezdetén egy trilógiában képzeltem el. A második rész napról napra bővül, körülbelül a történet negyedénél járok, és szeretném mindenképp még az év végéig befejezni a kéziratot. A folytatásban a karakterek egyértelműen rátalálnak céljaikra, és válaszokat kapunk az eddig csupán körvonalazódó rejtélyekre. Mindenképpen izgalmas, fordulatokkal teli folytatásra számíthatunk.