Egy új világ teremtése: hét nap

Egy unalmas egyetemi órán fogant meg a két kontinens, Eyonea és Zenföld lakóinak izgalmas története – meséli Cseh László új fantasykötetéről, az Eyonea krónikáiról. A Könyv Guru kiadónál megjelent regény szerzője a beszélgetés során beavat egy új világ teremtésének buktatóiba és szépségeibe, de szó esik arról is, mire használja írói blogját, hogyan talált elég „fantasys” neveket a szereplőinek, és milyen módszerrel lehet a sok szálon futó cselekményt is kézben tartani.

Vadonatúj világot teremtett a könyve, az Eyonea krónikái számára, több ezer éves történelemmel, földrészekkel stb. Hogyan kezd az ember egy „világ teremtésébe”? Honnan merített ihletet? Mire kell figyelni leginkább?

Fontos szempont volt számomra, hogy a világ, amelyben a történet íródik, jóval többet foglaljon magába, mint amennyit elsőre ki tudok írni magamból. Egy olyan „játszótér” lebegett a szemem előtt, amelyben szinte végtelen mennyiségű potenciál rejlik újabb és újabb történetek megalkotására, ennek létrehozása pedig egy hosszan tartó kreatív folyamat volt. Az igazat megvallva, egy unalmasabb egyetemi órán kezdtem bele a világ térképének kidolgozásába, először teljesen random vonalak kerültek a füzetembe, amelyek aztán óra végére valahogy földrészekké formálódtak, így született meg az a térkép, amely végül kisebb átalakításokkal a könyvben is szerepel. Még akkor gyorsan neki is álltam a történet alapjainak, mielőtt kimenne a fejemből az egész koncepció, és nagy vonalakban leírtam néhány változatot a füzetembe, ami így hirtelen jött épp belőlem, semmilyen tudatos tervezés nem volt e mögött. Rengeteg fantasyt olvastam már egészen kicsi korom óta, és magam is írogattam kisebb történeteket, már 8-9 évesen is, végül ez adta a meg a kezdőlöketet, és az ihletet is, hogy mi lenne, ha így fiatal felnőtt fejjel is megpróbálnék egy saját világot létrehozni. Véleményem szerint egy fantasyt elsősorban a világának háttértörténete, az érdekes helyszínek, valamint a nagyszabású, epikus események adnak el a nagyközönség számára, érdemes arra figyelni egy ilyen történet megalkotásánál, hogy ezekből semmiképpen se legyen hiány, valamint hogy ezek megfelelően, egyenletesen legyenek adagolva. A karakterek is fontosak lehetnek, egy fantasy esetében én a sok szálon futó cselekményt preferálom, ennek segítségével minden olvasó megtalálhatja azt a szálat, amelyre a leginkább kíváncsi, és annak karakterével tud legjobban azonosulni. Ha ez megtörténik, az olvasó már biztosan élvezni fogja a könyvet.

A teremtés során nehéz lehet elkerülni a párhuzamokat, hasonlóságokat az ismert világunkkal. Mennyire kell erre törekedni? Milyen kliséket érdemes kerülni? Mi az, amiben fontos, hogy hasonló legyen az emberi világhoz, hogy az olvasó tudjon kötődni, és találjon biztos pontokat a maga számára?

Meg sem próbáltam elkerülni a mi világunkkal való párhuzamokat, szerintem jó dolog az, ha egy-egy karakter belső vívódásában sok ember magára ismerhet, amikor mindennapi problémái során hasonló gondolatokkal találkozik. Ezért néha szeretek a könyvemre „filozofikus fantasyként” utalni, hiszen különböző karaktereken keresztül mutatja be például az útkeresés, a felnőtté válás, a kilátástalanság, a semmiből való kitörés, és a céljaink beteljesítése utáni vágy témaköreit, ezeket pedig sokszor tarkítják a szereplők különféle gondolatmenetei. Elkerülhetetlen, hogy hasonlítson egy kitalált világ bármilyen formában is a sajátunkra, hiszen legyünk bármennyire is elrugaszkodott fantáziával megáldva, mindenkinek kell néhány biztos pont, amibe kapaszkodni tud az alkotási folyamat során. Természetes, hogy ha ennyi fantasy születik, akkor egy idő után lesznek bennük visszatérő motívumok, amik klisékké válnak. Bár úgy gondolom, hogy ha élünk is egy ilyen fordulattal, ami már elcsépeltnek számít, viszont a sztori megkívánja azt a történést, és jól is áll neki, akkor nyugodtan használjuk csak, amennyiben belevisszük valamilyen formában a magunk egyediségét is. Ez ugyanolyan szerintem, mint a ruhák kérdése: ne tántorítson el egy póló viselésétől az, ha milliók hordják még ugyanazt, ha neked is jól áll, akkor csak rajta, ettől még nem leszel kevesebb, hiszen te hordod, és ettől lesz az egésznek egyedi összhatása.

Mennyi ideig tart egy ilyen új világ felépítése? Technikailag milyen módszerrel dolgozik?

Az alapokat körülbelül egy hétbe telt lefektetni, utána jöhetett a történelmi háttér, a kronológia, és a karakterek neveinek kitalálása. Én különféle jegyzeteket készítettem magamnak a laptopon, a regénnyel kapcsolatos minden adatot ott tároltam, és semmilyen segédprogramot nem vettem igénybe hozzá. Legtöbbször fejben is meg tudtam tartani azt a rengeteg információt, hiszen ez az én saját, nagy projektem volt, így tehát ebből kifolyólag érdekelt is a dolog, így nem volt nehéz észben tartani ezeket. Ha másnak a könyvén dolgoztam volna ugyanígy, negyed ennyit sem tudtam volna megjegyezni. Amikor aztán a karakterek is készen álltak, nekiálltam a vázlatnak, amely úgy nézett ki, mint minden egyes fejezetről egy rövid, szöveges összefoglaló, külön-külön az egyes fejezetekben szereplő 2-3-4 szálról. Ez nekem bőven elég volt ahhoz, hogy tudjam tartani magam a történet menetéhez, minden más apróság, a párbeszédek, a kisebb történések, az esetleges humorforrások már írás közben jöttek, teljesen véletlenszerűen. A könyv ennek köszönheti az elég egyedi írásmódját, a történet gerincét alkotó elemeken kívül a legtöbb dolog teljesen spontán került bele, gondoltam egyet, és beleírtam, ebben pedig valamennyire az adott hangulatom is befolyásolt, persze nem rossz értelemben véve. Természetesen ez a módszer bőven rejt hibalehetőségeket magában, így nekem is többször el kellett olvasnom az éppen elkészült fejezeteket, hogy kiküszöböljem az ellentmondásokat, és javítsam az esetleges hibáimat. Nem kizárt, hogy így is maradt benne 1-2 meredekebb dolog, de ezekből tanul az ember, és néhányat már össze is szedtem, amelyeket a következő részben részletesebben is megmagyarázok majd.

Miért vonzódik a fantasy műfajához? Mit szeret benne leginkább? Kik a kedvenc szerzői?

Mindig is szerettem a műfajt, de azt nem tudnám megmondani, mikor kezdődött az egész rajongásom iránta. Emlékszem, nagyon régen ment a TV-ben reggelente egy Legendás Lovagok (Mystic Knights of Tir Na Nog) című minisorozat, amelyeknek a részeit még VHS kazettákra vették fel nekem otthon, mert valahogy 4-5 éves fejjel hihetetlenül rajongtam az epizódjaiért. Mai szemmel nézve már eléggé megmosolyogtatóan néznek ki a karakterei és az animációi, mégis talán ez volt az egyik első találkozásom a fantasyvel. Aztán megtanultam olvasni magabiztosan, onnantól kezdve jöttek a könyvek. Karácsonyra, születésnapra, húsvétra, minden alkalommal szinte egy-egy újabb könyvet kaptam, a család hamar kiismerte, hogy a fantasy az, amelyet minden mennyiségben képes vagyok olvasni, leköt, így tehát ezekből kaptam tőlük végtelen mennyiségben. Persze más műfajban is olvastam, viszont egy idő után mindig visszatértem a jól megszokott közegbe. Tudni kell rólam, hogy kiskoromban nem sok barátom volt, nem jártam el senkihez sem szinte látogatóba, általános suliban kitűnő tanuló voltam, de mellette nem akartam túl közösségi életet élni. Teljesen más dolgok érdekeltek, mint a korosztályomat, többen az osztályból nyolcadik végére még olvasni sem tudtak folyamatosan, így hát gondolhatják, sok közös témánk nem nagyon akadt. Talán ezért is szerettem meg a fantasyt, egyfajta menekülést nyújtott számomra egy másik világba, ahol sokszor a hozzám hasonló fiatalok értek el nagy sikereket, és mindenki szerette őket. Valahol én is erre a népszerűségre vágyhattam a lelkem mélyén. Nagyon szerettem Rick Riordantől a Percy Jackson könyveket, többször is elolvastam az összeset, valamint Christopher Paolini Örökség-ciklusát, vagyis Eragon történetét tudnám felhozni, amely nagyban meghatározta az írói stílusomat. Talán Eragon világa adta számomra a legnagyobb ihletet a sajátom megalkotásában, hihetetlen részletes az a négy könyvön át tartó történet, és sajnálom, hogy csak egy elég kérdéses minőségű filmadaptációt kapott 15 évvel ezelőtt, sokkal többet érdemelne.

Mire a legbüszkébb a regénye kapcsán?

Hogy egyáltán elkészült. De a viccet félretéve, ez egyfajta tisztelgés a gyerekkori próbálkozásaim előtt, és nagyon remélem, hogy ha az akkori, 8-9 éves énem most ezt látná, büszke lenne a végeredményre, és arra, hogy végül eljutottam a kiadásig. Egy másik dolog, ami fontos volt számomra, hogy valami maradandót alkothassak, és talán egyszer majd a saját fiam vagy lányom kezébe adhassam a könyvemet, hogy ő is ugyanolyan lelkesedéssel olvashassa, mint ahogyan egykoron én faltam a fantasy történeteket.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget az írás során? Hogyan oldotta meg?

Én még javában egyetemre jártam, amikor nekiálltam az írásnak, egy hirtelen ötlettől vezérelve, emellett számtalan más projekttel foglalkoztam, többek között rendezvényeket szerveztem, így a legnagyobb nehézséget az időhiány jelentette számomra. Voltak egész hónapok, amikor egyáltalán nem foglalkoztam az írással, mégis amikor visszatértem egy nagyobb kihagyás után, azonnal fel tudtam venni a fonalat gond nélkül. Az írást erőltetni nem lehet, akkor nem születnek jó gondolatok, de szerencsére egy idő után már jobban be tudtam osztani az időmet. Ilyen szempontból pedig a koronavírus által okozott első karantén adta a legnagyobb löketet az írás előrehaladásának, ha az nem lett volna, valószínűleg nem készül el tavaly novemberre a kötet, és lehet, hogy még mindig írnám.

Miért vágott bele egyből egy több részes vállalkozásba? Fantasyt nem is érdemes egykötetesre tervezni, ha már ennyi energiát befektetett a szerző az univerzum megteremtésébe? Lehet már tudni: hány kötetes lesz a vége?

Írhattam volna valóban először csak egy egykötetes kis történetet, csak az a baj, egy fantasy esetében valóban akkora világok jönnek létre esetenként, hogy gyakorlatilag esélytelenné válik az egykötetes felállás. Már csak azért is, mert íróként mindig egy kicsit még kitalál hozzá az ember, egy kicsit még hozzátesz, aztán már ott tartunk, hogy akkora íve van a sztorinak, hogy kár lenne egy könyvben kiadni, nagyon tömény lenne a végeredmény. Lehet, hogy elsőre egy kicsit nagy vállalásnak tűnik, de bízom benne, hogy nem okoz gondot a későbbiekre sem megtölteni élettel ezt a nagyszerű világot. Hogy hány kötetes lesz, azt korai még megállapítani, először egy trilógiában gondolkodtam, viszont jelen állás szerint lehetséges, hogy csak négy könyvbe fér el az, amit el akarok mondani Oliver, és a többiek történetén keresztül. Ezen felül pedig, mint ahogy korábban is említettem, Eyonea régmúltjában, és közelmúltjában is rengeteg olyan esemény történt, amely megérhet 1-1 kisebb kötetet, így nincs kizárva, hogy ha másfajta projektekbe is fogok majd az Eyonea Krónikái sorozat lezárása után, időről időre visszatérjek ebbe a világba is. Mivel ez az első ennyire részletesen megalkotott világom, így valahol mindig különleges helyet fog elfoglalni számomra.

Miért ezt a címet választotta? És egyáltalán: hogyan kell helyesen kiejteni az Eyonea-t? Hogyan születtek a regény különös hangzású nevei?

A cím is, mint oly sok más az esetemben, teljesen véletlenszerűen jött. Eredetileg az „Eyone” szó jutott eszembe a fő kontinensre, viszont rákerestem, és hogy hogy nem, valahol Franciaországban már létezik egy ilyen nevű cég, úgyhogy egy „a” betűt még a végére illesztettem, így alakult ki a végeredmény. A címmel olyasmit akartam megfogalmazni, ami az egész regénysorozatot magába foglalja, viszont ez nem volt egyszerű feladat, mivel a történet rengeteg mindenről szól egyszerre. Ha valaki megkérdezi, miről szól a könyvem, kissé zavarba jövök, mivel nem tudok egy abszolút fő vonalat kiemelni belőle, rendszerint ilyenkor azt válaszolom titokzatosan, hogy hát, ha elolvassa, megtudja… Ahány szál, annyi fajta történet, van itt hódítás, bosszúvágy, polgárháború, diktatúra, havas hegycsúcsok, forró sivatagok, végtelen erdők, így végül a történéseket tökéletesen összefoglaló, jól hangzó „krónikák” kifejezésre esett a választás. Eyonea-t szerencsére pontosan úgy kell kiejteni, ahogy le van írva, ezzel nem akartam nehézségeket okozni egy olvasó számára sem. A helyszínek neveit igyekeztem többnyire magyaros nevekkel ellátni, ha már magyar nyelven írhatok, a karaktereknek viszont idegennek ható neveket szerettem volna adni, hogy azért érezhető legyen, ez a történet bizony nem a mi jól ismert világunkban játszódik. A nagy része az én fejemből pattant ki, egy kisebb hányadánál viszont nagy segítségemre volt a Fantasy Name Generators nevű oldal, hihetetlen mennyiségben, és minőségben tud kreálni rengeteg kategória szerint kitalált neveket, így ha valaki elakadna az írásban egy-egy karaktere hiányzó neve miatt, csupa jó tapasztalattal tudom ajánlani ezt az oldalt, egész biztosan segíteni fog.

Próbál-e – és ha igen, hogyan – beszállni a kötet terjesztésébe? Milyen eszközöket, platformokat használ erre?

A korábban említett általános sulis évek szerencsére már rég elmúltak, mára már sok barátom, ismerősöm akad, aki szívesen segít a könyv reklámozásában, főleg online platformokon, mivel online oldalak nélkül ma már elég nehéz bármilyen könyvet értékesíteni. Nekik sokat köszönhetek, volt, aki a térkép megalkotásában segített, volt, aki ötletekkel látott el a sztorit illetően, és volt, aki csak véleményezte az adott fejezeteket, akikről szó van, úgyis tudni fogják, hogy rájuk gondolok. Sokat köszönhetek édesanyámnak, aki beszállt a kiadási költségekbe is, most pedig erején felül segít az eladásokban, hogy minél több emberhez eljuthasson a könyv. Van egy egyelőre félkész blogja a könyvnek, amely a helyszíneket, és a karaktereket hivatott bemutatni, illetve magát a könyv világát hozza közelebb az olvasó számára, teszi azt egy kicsit kézzel foghatóbbá. Terveztünk még különböző figyelemfelhívó szórólapokat, és még plakátokat is szétosztani a környéken, aki lehet, értesüljön róla, hogy nekem lett egy könyvem. Egy kis, 190 fős faluból származom a szlovén határ mellől, így ott szerencsére gyorsan terjednek a hírek. Én magam viszont pesten élek albérletben, így ha ott akad valamilyen lehetőségem, például a szeptemberben érkező könyvhetes dedikálás, akkor azt is meg tudom ragadni. Ahogy láttam, a Libri online boltjában például ismét csak előrendelhető a könyv, így onnan nagy valószínűséggel már el is fogyott az első kör belőle, tehát a módszerünk sikeresnek mondható eddig.

Egy 400 oldalas regényt megírni nem kis munka. Mikor szakít időt az írásra hétköznapi elfoglaltságai közben? Hogyan osztja be az alkotóidejét? Milyenek az ideális körülmények az írásra?

400 oldal nem tűnik kevésnek, viszont eredetileg az első és a második rész vázlatát egy könyvként kezeltem, ha maradtam volna annál a koncepciónál, akkor lehet, hogy duplája lenne oldalszámban az a könyv a végeredményhez képest. Egyetemista koromban még nagyon egyszerű dolgom volt, szintén albérletben éltem, és gyakorlatilag végtelen szabadidőm volt az írásra. Még tavaly végeztem az első rész munkálataival, viszont idén már elkezdtem egy teljes állásban dolgozni, így egyelőre kérdéses, hogy a második résznek mikor fogok tudni nekiállni. Nekem az első részt leginkább éjjel volt jobb írnom, amikor nyugodtság vett körbe, nem kellett másra koncentrálnom, online sem írt már nekem senki semmit, bekészítettem magamnak egy üdítőt, egy chipset vagy csokikat, aztán hadd szóljon hajnalig. Sokszor zenét is hallgattam mellé, mivel szeretem a videojátékokat is, nagy kedvencem a The Witcher 3, és a Skyrim, ezek betétdalai pedig tökéletesen aláfestették az alkotói munkámat. Jelenleg szintén az estét tudnám elképzelni ideális időpontnak, ha tudok napi 1-2 órát rá szentelni mondjuk heti 3-4 alkalommal úgy, hogy nem zavar meg semmilyen váratlan esemény, akkor reményeim szerint a második részt is igen hamar köszönthetjük majd az online boltok polcain.

Mikorra várható a következő rész? El szabad-e árulni arról valamit?

Egyelőre még nagy az öröm bennem, hogy az első könyv sikeresen megjelenhetett, sokan kezdték el olvasni már csak az ismerősi körömből is, jelenleg ezekre várom az első visszajelzéseket, észrevételeket. Remélem, hogy ezekből is tanulni fogok majd valamit, amit majd a következő résznél felhasználhatok. Mindenképpen megírom majd, viszont valószínűleg csak akkor szeretném azt is kiadatni, ha sokaknak tetszett az első rész, és sokan várnák a folytatást. Ha nem így lesz, akkor csak a fiókomnak fogom megírni, de ennek a történetnek, ha törik, ha szakad, de folytatódnia kell. A következő részt ősszel fogom elkezdeni írni nagy valószínűséggel, szeptember-október magasságában, és ha 2022 folyamán kész lesz az a történet is, akkor minden bizonnyal 2023-ban már meg is jelenhet hivatalosan. Viszont ez tényleg a legoptimálisabb lehetőség, valószínűleg úgyis minden máshogyan lesz, mint ahogy előre eltervezem, lehet később, de az is lehet, hogy előbb készen lesz.

A történetről annyit elmondhatok, hogy a második rész vázlata már teljesen kész, valamint az esetleges harmadik rész vázlata is készülőfélben van. A második rész legalább két új cselekményszálat hoz be a mostaniak mellé, mindenképp vaskosabb, és jobban kifejtett könyvre számíthatnak az olvasók, amely tovább viszi, és elmélyíti az eddig megismert szereplők hátterét, valamint cselekedeteik súlyát. Ki tudja, ugyan rám nem jellemző, de lehet, hogy még egy szerelmi szál is szerephez jut. Egy a lényeg úgyis, remélem, az olvasók elégedetten teszik majd le kezükből az Eyonea Krónikáinak első részét, és egyik főszereplőmhöz, Oliverhez hasonlatosan végül egyszer mindenki megtalálja rendeltetését ebben a világban.