„Ha valaki tagadja vagy elfojtja az érzelmeit, önmagát tagadja meg”

„Csak a saját érdekeink motiválnak, vagy van-e valamiféle megértésünk arról, hogy az a jó, ha minél többen tapasztalunk örömet az életben” – teszi fel a sokakat foglalkoztató kérdést Horváth Fanni, A három fehér szarvas című, gyerekeket és felnőtteket egyaránt elgondolkodtató mesekötet szerzője. A Könyv Guru Kiadónál megjelent mű írójával arról is beszélgettünk, hogy miért fontos az érzelmekkel dolgozni, mitől igazán jó egy mese, és mit profitál egy író abból, hogy hobbiból filmeket fordít magyarra.

Hogy jutott eszébe, hogy mesét írjon, és mi adta az ötletet, hogy ezt a történetet ki is adja?

Gyerekkoromban nagyon szerettem meséket olvasni, mint például La Fontaine történeteit, vagy a magyar népmeséket. Ez ma is így van, de most jóval kevesebb időm van erre. Az általános iskolában nem egyszer házi feladatként mesét kellett írni irodalom órára. A tanároknak tetszett, amiket írtam és felolvasták az osztálynak. Ezek az emlékek azonban feledésbe merültek egy időre, ahogy felnőttem és kezdtek más dolgok is érdekelni, vagy megoldandó feladatok felmerülni az életemben. Így jó ideig nem gondoltam arra, hogy írjak, vagy író legyek. Húsz évvel ezelőtt egy budapesti moziban dolgoztam, ahol sokan dolgoztak diákként is. Az egyik ilyen diák kolléganőm animációs film szakon tanult, és megkért, hogy írjak egy mesét, amiből aztán ő később mesefilmet szeretett volna készíteni. Emlékeim szerint ekkor kezdtem az írás iránt komolyabban érdeklődni. A kérésére nekikezdtem egy történetnek, amely ötletből fantasy regény kerekedett. Ezzel a művel azonban még nem készültem el, és a filmterv sem folytatódott tovább. A három fehér szarvas története nagyjából három évvel ezelőtt kezdődött, amikor megláttam egy képet az egyik közösségi platformon. Annak jelenete abban a pillanatban egy mese részletét jelentette számomra. Mondhatjuk úgy is, hogy elsősorban ez a kép ihletett meg, mely Erica Taguchi festménye: Girl with Elks. Szerettem volna a könyvem borítójaként viszontlátni, de sajnos nem sikerült kapcsolatba lépni a festőnővel. Mindenképpen úgy szeretnék alkotni, hogy megosszam mindazokkal, akiknek javára válik az alkotásom, ezért egyértelmű volt számomra, hogy előbb vagy utóbb szeretném a mesémet megjelentetni.

És milyen egyéb művei születtek már?

Ezen kívül egy drámafordításom jelent meg a Napút folyóiratban Szekrényország címmel. Ez a mű Radha Bharadwaj, indiai származású amerikai írónő színdarabja, melyből film is készült Alan Rickman és Madeleine Stowe főszereplésével. A fentebb említett fantasy regényt húsz évvel ezelőtt kezdtem írni, akkor gondoltam először, hogy komolyabban foglalkoznék írással. Ezt a regényt azonban egy kis időre félretettem, sok éven keresztül nem folytattam.

Szimbolikus mese A három fehér szarvas története, egy kislányról, betegségről, boldogtalanságról, őszinteségről, kitartásról, álomszerű erdei jelentekkel. Mi az, amit a tizenkét éves Anna történetén keresztül szeretett volna átadni az olvasóknak?

Hozzátenném, hogy inkább boldogságról szól, de igen a boldogtalanság is megjelenik benne, hiszen ez is része az életnek. Hiszek abban, hogy mindenki képes elérni a maga boldogságát az életben, anélkül, hogy másoknak ártana, és ez legnagyobb részt az egyénen múlik, mint ahogy az is, hogy milyen utat választ. Nem vagyunk eredendően gonoszak, csak hibázunk, van úgy, hogy sokat. Esetleg nem a megfelelő módszereket használjuk, vagy azt hisszük, nincs más megoldás egy adott helyzetben. Sokszor nem vagyunk tisztában tetteink, vagy tudatállapotunk valódi, mindenre kiterjedő következményeivel, azonban mindannyian képesek vagyunk a fejlődésre. Persze meghatározó, hogy milyen csomaggal érkezünk egy adott életbe. Az emberi létben vannak a legcsodálatosabb és leggazdagabb lehetőségek, és rajtunk áll, hogy mit kezdünk velük, hogy mit okozunk másoknak. Csak a saját érdekeink motiválnak, vagy van-e valamiféle megértésünk arról, hogy az a jó, ha minél többen tapasztalunk örömet az életben.

Milyen jelentést hordoz a fehér szarvas?

Számomra van egy konkrét, személyes jelentése, azonban minden egyes olvasó számára ez más lehet, ezért nem is szeretném ezt meghatározni. A mesében a szarvas méltóságteljes és fenséges megjelenése párosul a szelídséggel, amely tulajdonságok jó összetevői azon lényeknek, akik bölcs iránymutatása segíti mindazokat, akik befogadják azt. Egy gyermek szívéhez közel állhatnak az állatok, így a segítők állatbőrben való megnyilvánulása kedves Anna számára, valamint bizalmat ébreszt benne. A fehér szín utal arra, hogy nem igazi állatokról van szó, különböznek tőlük, mert fehér színű szarvas ugyan létezik, de ritka.

Miért van olyan nagy szerepe az érzelmeknek a mesében? Mi az, amit az érzelmek felvállalása révén nyerhetünk az életben?

Az ember elválaszthatatlan az érzelmeitől, ha valaki tagadja, vagy elfojtja az érzelmeit, önmagát tagadja meg. A legalapvetőbb vágyaink is érzelmekhez kapcsolódnak. Meghatározza az állapotainkat, ami hatással van ránk és környezetünkre. Ezért fontos, hogy megértsük a jelentőségüket és hogy megtanuljunk velük dolgozni, és jó irányba fordítani őket. Teremtőerejük van, akár tetszik, akár nem. Meghatározó szerepünk van a világ alakításában pusztán azáltal, hogy a mikrokörnyezetünkhöz hogyan viszonyulunk. Ha tágabb mozgásterünk van és lehetőségünk van rá, hogy ne csak túlélési funkcióban létezzünk, érdemes ezeket a feltételeket mindenki javára fordítani. Úgy gondolom, hogy a jólét országaiban erre bőven kínálkozik lehetőség.

Milyen előképei voltak a sztorinak (például népmesék), és mi volt az, ami teljesen a saját fejéből pattant ki?

Nehéz megmondani, hogy mi az, ami kizárólag saját, hiszen manapság nagyon sok inger éri az embert, olyan is, amire nem feltétlenül tudatos. Lehet, hogy valamiről azt hiszem, én találtam ki, de előfordulhat, hogy csak nem emlékszem rá, hogy már találkoztam vele. Olyat már tapasztaltam, hogy megírtam egy jelenetet a már említett fantasymban, aztán később szembesültem vele, hogy egy híres író már megírta azt a sajátjában, én pedig nem is tudtam erről mindaddig, amíg nem láttam a könyvéből készült filmet. Bármi lehetséges. Azonban Oscar Wilde meséi nagyon megérintenek, a történet kigondolásakor az ő írásai biztosan hatottak rám. Valamint a már említett Erica Taguchi képe indította útjára a történetet. A hármas szám és a próbatételek sokat szerepelnek népmesékben például. A történetem utolsó két mondatában megjelenő megoldásképet hirtelen nem tudom konkrét emlékhez kötni. Az elképzelhető, hogy a teljesen saját ötleteim halmazába tartozik. Bár manapság már nagyon sok mese és történet létezik, ezért nem könnyű, vagy akár lehetetlen is teljesen új dolgokat írni. Úgy vélem, ezzel nincsen semmi baj, mert vannak a különböző művészetek, illetve a körülöttünk élő emberek, az élővilág, és mindannyian hatással vagyunk egymásra. Ugyanaz a mondanivaló szerepelhet másfajta feldolgozásban, illetve hasonló képekkel dolgozhat két író, más és más perspektívából. Így színes és érdekes a világ.

Kiknek szánja az ötvenoldalas mesét? Gyerekeknek, fiataloknak, akár felnőtteknek is? Esetleg a különböző korosztályok mást vesznek észre, mást tanulhatnak a meséből?

Tízéves kortól felnőttekig bárki számára érdekes lehet. Az egyes emberben más és más részeket érinthet meg, legalábbis nagyon remélem, hogy így van. Éppen ezért nem is igazán korosztályhoz kötném, hanem inkább az egyes emberekben jelen lévő benyomásokhoz, hogy kire, milyen hatással lehet. Biztos vagyok benne, hogy ez minden egyes embernél egyedi.

Gondolkozott-e azon, hogy mitől jó egy mese? Mi az, amivel megérinti a hallgatóit, ami miatt szívesen elmesélik, elolvassák újra meg újra? A három fehér szarvast is úgy írta, hogy ilyen legyen?

Folyamatosan felmerül bennem a kérdés, hogy lesz-e, akit megérint, akár annyira, hogy többször is elolvassa, hiszen az a szándékom, hogy minél több emberre legyen ilyen hatással. Jómagam pontosan a már említett érzelmek, hangulatok miatt olvasok szívesen újra egy történetet, nézek meg ismételten egy mesét vagy filmet, színdarabot.

Amikor érezzük, hogy valami jó hatással van ránk, akkor szeretnénk ezt az élményt újra és újra átélni, nagyjából minden ember hasonlóan működik.

Nem szerettem volna sablonok mentén gondolkozni a mesémmel kapcsolatban. Inkább azokból a mesékből és történetekből merítettem, amelyekkel én találkoztam életem során, és hatással voltak rám, illetve az életben tapasztaltak is szerepet játszanak a történetben. Ha csak egyetlen ember is pozitív irányban változik egy mese hatására, akkor az szerintem már jó.

Tudatos volt, hogy nem bontotta fejezetekre a mesét? Nem lett volna jobb, ha több részletben lehet mesélni a történetet, és akkor „tovább tart”?

Igen, tudatosan nem bontottam fejezetekre. Így közelebb kerülünk Anna tapasztalatához, ahogy ő megéli az eseményeket. A történet rövidsége lehetővé teszi ezt a formát. Alapvetően egy novellapályázatra szántam a mesét, ami rövid történetet kíván, de hosszabb lett a megengedettnél, és végül mese lett belőle. Miután elkészült, nem éreztem szükségét, hogy jobban kifejtsem az egyes részeket. Így érzem teljesnek, ezért megőriztem eredeti, rövid formájában.

Mennyi idő alatt született meg a történet, és volt-e valami nehézség írás közben? Ha igen, hogyan oldotta meg?

Nagyjából egy hónap alatt írtam meg. Különösebb nehézség nem akadt, hamar összeállt bennem a kép és a mondanivaló ezzel a történettel kapcsolatban. Életemben először írtam a nyilvánosságnak, ezért a felelősség súlya, hogy mit adok át az embereknek az, ami számomra nehézség, ha egyáltalán jó szó ez erre. Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretném, hogy másoknak javára váljon, mert nem csak magamnak írtam a mesét, és most izgulok, hogy mi lesz ebből az egészből.

Úgy tudom, hobbiból filmeket fordít angolból magyarra. Miért kezdett el ezzel foglalkozni? És van ennek valami hatása az írásaira?

Biztos vagyok benne, hogy van hatása, az ötletektől kezdve a szókincsig, karakterek megfigyelése például, mikor egy történetet fordítok. Azonban ez a tevékenység most háttérbe szorult az életemben. Kedvenc színészem Alan Rickman, és elsősorban az ő Magyarországon vagy magyar nyelven meg nem jelent filmjeit fordítottam le. Ezért is kezdtem el fordítással foglalkozni, hogy ezek a filmek is elérhetőek legyenek magyarul, illetve nagyon szeretem az angol nyelvet, és mivel megvolt a megfelelő tudásom angolból, sokat tudtam fejlődni benne a fordítások által. Nem utolsó sorban az is örömet okozott, hogy szépen, magyar nyelvre átültessem az angol szöveget.

Milyen további tervei vannak az írással? Van esetleg már kész(ülő) további könyve.

Igen, az elkezdett fantasy-t szeretném megírni, de kérdéses, hogy megmarad-e fantasynak, vagy teljesen újragondolom a történetet. Szívesen írnék még rövidebb vagy hosszabb meséket. Illetve szeretném A három fehér szarvas-t angol nyelven is megjelentetni.