Ha van írói honlapunk, akkor ezt a 7 szabályt mindenképp tartsuk be

Korántsem minden író (vagy szerző) tartja fontosnak, hogy „hagyományos” honlapot is felépítsen. Minek – gondolják -, hiszen a közösségi médiában zajlik az igazi élet, ott lehet elérni a rajongókat, a potenciális olvasótábort, ott lehet gyorsan meghirdetni valamilyen új eseményt. Vagy vannak, akik azt gondolják, hogy minek készítenének honlapot, hiszen nincs ideje fenntartani, netán el sem tudja képzelni, hogy több könyvet is fog írni. A mostani posztunk nem ezeket a vélekedéseket akarja megcáfolni (arra itt egy korábbi írásunk), hanem azoknak adunk tanácsokat, akik felismerték a saját honlap fontosságát. Sokféle szempont szerint lehet ugyanis weblapot építeni, de van néhány olyan szabály, amelyeket egy írónak mindenképpen érdemes szem előtt tartani.

Kell egy jó név

Elsősorban foglaljunk le egy jó URL-címet, mert bár nem feltétlenül ezt fogják megjegyezni az olvasók, de nem árt, ha frappáns, könnyen megjegyezhető (elemekből áll), ránk utal. Ez azt is jelenti, hogy ne az első regényünk címe legyen benne, mert remélhetően írunk majd többet (jobbat) is, és később már nem fogunk tudni változtatni rajta (egy URL-címet általában hosszú távra vesz az ember). Lehet az írói nevünkkel is játszani, vagy valamilyen olyan momentummal írói világunkból, amely azonnal hozzánk köthető.

Tiszta, átlátható és vonzó

Következő lépés a honlap vizuális felépítése. Ne zsúfoljuk tele képekkel, ábrákkal és mindenféle információval. Gondoljunk az üres felületekre dizájnelemként, és próbáljunk egy könnyen átlátható, ízléses, de valamiképpen mégis a mi személyiségünket, de leginkább persze az írásaink hangulatát tükröző vizuális világot létrehozni. (Ebben bátran kérjünk segítséget hozzáértőktől, ahogy a lakásunk berendezéséhez is érdemes szakembert keresni.) De érdemes a neten tájékozódva elmenteni a nekünk tetsző honlapokat (és nemcsak más írókét), mert azokból mindig lehet ihletet meríteni.

Ügyeljünk a többféle platformra

Gondoljunk arra is, hogy manapság már az emberek többsége mobilon szörföl a neten, és nagy eséllyel keresik fel így a honlapunkat. Vajon a miénkre kattintva nem fog szétesni a gondosan felépített dizájn? Minden sor olvasható lesz? A képek vajon betöltődnek? Sokféle kérdés merülhet fel, ezek természetesen többségében technikaiak, de a lényeg, hogy meg tudjuk beszélni egy hozzáértővel, aki szükség esetén segít a megoldásban.

Ne csak a könyvet reklámozzuk

Nagy a kísértés, hogy egy ilyen honlapot kizárólag arra használjunk, hogy itt is megpróbáljuk eladni az új könyvünket. Pedig egy ilyen felület az üzleten túl sokkal inkább arra való, hogy magunkat reklámozzuk. Méghozzá igényes tartalommal. Érdemes ezért több szinten felépíteni a honlapot, kielégítve az olvasók kíváncsiságát mind a személyünket, mind a munkáságunkat illetően. Utóbbival kapcsolatban az is érdekes lehet, ha bele tud olvasni kicsit az ajánlott (esetleg a készülő) művünkbe, de szívesen veszik azt is, ha az adott regényről osztunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket, a születésével kapcsolatos háttérinformációkat. Ezeknek a tartalmaknak nem muszáj úgy frissülni, mint egy blognak vagy Facebook-oldalnak, de azért rendszeresen érdemes némi változást eszközölni, új képet feltenni, kiegészíteni az életrajzot, a hírek közé betenni valami újdonságot. Ja, és természetesen ezen túl legyen lehetősége az olvasóknak meg is rendelni a műveinket, ha épp ahhoz volna kedvük.

Ha blogolni akarunk, adjuk meg a módját

Ne tévesszük össze a honlapot a blogunkkal! Ha utóbbi műfajban akarunk alkotni, akkor figyeljünk, hogy erre külön helyet biztosítsunk a honlapon. Elég egy külön fül erre a menüsorban, de ne keveredjen a rendszeresen frissülő tartalom a külvilág számára mutatott képpel. A blog azért is jó, mert oda lehet a szigorúan vett írói munkásságunkon túlmutató elemeket is becsempésznünk, akár egy utazás, akár egy hobbi kapcsán. Ezeket is szeretik az olvasók, de legyen meg a határ köztük.

Ne maradjanak le fontos információk

A szerzőről (vagyis rólunk) szóló információk (életrajz, munkásság stb.) mellett van néhány fontos egyéb adat is, amelyek közül könnyű egyiket, másikat lehagyni. Ilyenek a:

• kapcsolattartási és felvételi lehetőség (ilyen lehet egy link a Facebook-oldalunkra, de akár egy közvetlen e-mail cím is, bár utóbbi helyett ismertebb íróknál az ügynökük/kiadójuk elérhetősége szerepel);
• kiadói/ügynöki elérhetőségek (ezek szintén fontosak lehetnek, ráadásul azért is praktikusak, mert számos kérdést lehet, hogy nem is nekünk kell megválaszolni);
• mások írták rólunk rovat (ide jöhetnek a kritikák, méltatások, bemutatók, videók, és hogy ne legyen nagyon önfényezés jellege a dolognak, nyugodtan feltehetünk kisebb számban kevésbé dicsérő írásokat is);
• hírlevél feliratkozási lehetőség (nem mindenki szereti, pedig nagyon fontos, hogy ebben a formában is gyűjtsük a rajongókat, ezért, ha nem is küldünk hírlevelet minden apró-cseprő történésről, a nagyobb alkalmakról, megjelenésekről érdemes értesíteni a feliratkozókat. És ehhez természetesen készíteni egy erre alkalmas blankettát).

Lőjük be a célközönséget

Nemcsak a regénynél, hanem egy honlapnál is érdemes elképzelni, kik fogják meglátogatni. Ezt akár listába is szedhetjük, majd gondoljuk végig, ennek a korosztálynak milyen igényei vannak (a fiatalabbak inkább a dinamikus honlapokat szeretik, az idősebbek a statikusabb, hagyományosabb szerkesztésűt). Ez alapján fontos döntéseket hozhatunk, hogy minél könnyebben megtalálja a látogató, amiért jött.