Hogyan folytassunk egy régebben abbahagyott kéziratot?

Annyi minden ok miatt lehet félbehagyni egy regényt. Lehet, hogy valakinek elment az ihlete, megcsömörlött az egyszer még jó ötletnek tűnő történettől. Előfordulhat az is, hogy valami más, fontos munka jön közbe, és ez valahogy elfelejtődik. Megeshet, hogy betegség, halál, tragikus élethelyzet akaszt meg a munkában. Van, hogy annyi hétköznapi elfoglaltságunk akad, hogy se éjjelünk, se nappalunk, és a dédelgetett terv háttérbe szorul. Elképzelhető az is, hogy egy írói görcs vagy a cselekményben egy súlyos elakadás miatt megy el a kedvünk. Vagy egyszerűen csak rájövünk, hogy az eredeti nagy tervekre mégsem vagyunk képesek.

De akárhogyan is történik, sokszor hónapok vagy évek múltán kerül a kezünkbe újra a csonka regény, amire egy fiókban vagy a számítógépünk egy mappájában találunk rá. Van ugyan, aki már el sem tudja képzelni, hogy egy ilyen „kihűlt” történetet folytasson, pedig legtöbbször megéri legalább végiggondolni, mit lehet belőle kihozni. Hiszen egykor nem véletlelnül kezdtünk bele, és olyan sok energiát öltünk a kézirat elkészítésébe, annyi ötlet és munkaóra fekszik benne, hogy érdemes mindezt nem veszni hagyni. Ha sikerül meggyőznünk magunkat a folytatás mellett, akkor sem lesz könnyű dolgunk, mert kicsit másképp érdemes egy félig kész szöveggel foglalkozni, mint egy vadonatújjal. Íme 4 tipp, mit tegyünk a félbehagyott kézirattal:

Barátkozzunk meg újra a szöveggel

Biztos, hogy idegennek fog hatni a saját írásunk, különösen évekkel az eredeti írás után. Ez biztosan kellemetlen érzés, de semmiképpen sem szabad, hogy eltántorítson minket a munkától. Inkább próbáljunk meg újra belerázódni a gondolatmenetünkbe. Amihez elengedhetetlen, hogy nyugodtan végigolvassuk az egészet. Közben hagyjuk, hogy ne csak írói, hanem olvasói szemmel is figyeljük a szöveget. Esetleg tehetünk rövid megjegyzéseket is egyes bekezdésekhez, jelenetekhez vagy fejezetekhez, de ne ezzel töltsük alapvetően az időnket, hanem az olvasással. Így kialakul egy összkép az addigi munkánkról, amit tarthatunk nagyszerűnek is, de könnyen lehet, hogy van, amit meg akarunk majd változtatni. Egyik sem baj, az a fontos, hogy már ismét a sajátunknak érezzük a történetet, amit végig akarunk csinálni.

Készítsünk munkatervet, vázlatot

Nem árt keresgélni még, hátha megtaláljuk az eredeti jegyzeteinket is. Ezek részben érthetetlenek lesznek már számunkra, részben nagy segítséget fognak nyújtani a folytatásban. De az is elengedhetetlen, hogy új munkatervet készítsünk az első olvasás után. Ez persze nagyban függ attól, hogy csak pár fejezet áll rendelkezésünkre vagy már egy jó félig kész könyv, de mindenképpen érdemes ebből kiindulni. Ez a munkaterv lehet egy részletes vázlat is, amiben új szemmel tekintjük át, honnan hová akarunk eljutni, és ehhez milyen lépésekre van szükség a cselekményben. Könnyen lehet, hogy a már leírt részekben is változtatni akarunk, de ez ne zavarjon, természetes, hogy hosszabb idő elteltével mi is változunk. Ne legyen rossz érzésünk a változtatási ötletektől, még akkor sem, ha egy pillanatra úgy érezzük, ezzel az erővel akár új regényt is írhatnánk. A váz, a korábban beletett munka mindenképpen hasznunkra válik.

Ne hibáztassuk magunkat

Fontos az is, hogy egy ilyen helyzetben ne hibáztassuk magunkat munka közben. Könnyen hatalmába keríthet ugyanis ez a lélekállapot, hiszen „ha annak idején mégsem hagytuk volna abba, akkor sokkal könnyebben befejezhettük volna…”. De azért is rosszul érezhetjük magunkat, hogy tényleg folytatni kell ezt a történetet, vagy hogy mit erőlködünk egy már „becsődölt” projekttel, és így tovább. A kisördög számos formában duruzsolhat a fülünkbe, nekünk pedig pont nem erre van szükségünk, hanem arra az eredeti lelkesedésre, amivel annak idején belevágtunk a könyv írásába. Engedjük hát el ezeket a negatív gondolatokat, és koncentráljunk a munkára, azzal is lesz épp elég bajunk!

Tűzzünk ki reális és kézzel fogható célokat

Nem elég csak a jégszekrényre sárga post-it papírkán annyt kiírni, hogy „könyvírás!!!”. Az ilyen jellegű figyelmeztetéseknél sokkal részletesebb és reálisabb célkitűzésekkel tudjuk csak felpörgetni magunkat. Éppen ezért (is) hasznos egy jó vázlat/munkaterv készítése, mert at aztán kézzel fogható célokra és feladatokra tudjuk konvertálni. Vagyis olyan feladatokat adjunk magunknak, hogy „Át kell nézni a 2. fejezet párbeszédeit, nem elég életszerűek”, vagy „Carol és John túl hamar szeretnek egymásba, a 4. fejezet előtt erre nem kerülhet sor”, esetleg „a 48. oldalon feltűnik Zoltán, de az olvasó még nem tudja, ki ő, be kell mutatni”. Ezek belátható és elvégezhető célok, ha ilyenekre koncentrálunk, sokkal nagyobb kedvünk lesz a munkához, mintha csak az egész regény súlya nyomasztana.

Borítókép: A Weller / Unsplash.com