Hogyan használjuk a mesterséges intelligenciát a regényírásban? 1/4.
A mesterséges intelligencia alapú generatív nyelvi modellek, mint pl. a ChatGPT, Copilot, Gemini, Claude, Sudowrite, Lex rengeteg mindenben segítségünkre vannak. Egy komplex cikksorozatban szedem össze, hogyan használjuk őket jól. Mert hogy kell-e használni – az nem kérdés. Épp olyan alapvető eszköznek gondolom, mint az okostelefont, a bankszámlát vagy az internetet: a ma embere ritkán választja, hogy ezek nélkül éljen, mert hasznosak. A kulcs pontosan az, hogy mennyit és miben támaszkodunk rájuk. Az legyen a vezérelvünk az MI használata során is: értsük, hogy ez munkaeszköz, és keressük meg, hogyan teszi az életünket, az írásunkat hatékonyabbá!
2025 őszén az alábbi sorrendben jelennek meg havonta a cikkek:
- Az alapvető hozzáállásunk íróként az MI modellekhez,
- Hogyan adjunk ki feladatot, hogy a szövegünkre és önmagunkra mint íróra releváns válaszokat kapjunk,
- Miben kérjük a közreműködését, hogy jobb legyen az írásunk,
- A különböző felületek összehasonlítása, összegzés.
A cikksorozatban az AI, MI, mesterséges intelligencia alapú nyelvi modell és nyelvi modell vagy modell kifejezéseket is ugyanarra alkalmazom: amikor egy webes felületen csetszerűen tehetünk fel kérdéseket és felvetéseket egy olyan robotnak, mely az általa ismert szövegek halmaza alapján választ keres majd nekünk.
A javasolt hozzáállás az MI-hez
Az MI hozott anyaggal dolgozik. Minden, amit ad, abból a szövegből táplálkozik, amihez hozzáfér, ráadásul ez az ún. korpusz egyre nagyobb arányban MI által írt szöveg. Jelenleg, 2025 nyarán egyes szakértők szerint már az összes interneten lévő szövegnek mintegy 30%-a valamilyen mesterséges modell által írt szöveg.
Amikor tehát egy ilyen modellel csevegünk, tudatosítsuk magunkban, hogy az MI-től mit kapunk:
- mások írói szemléletét;
- mások írói hangját;
- azt, amire mi is gondolnánk, amíg meg nem erőltetjük az agyunkat;
- klisét, bevált gyakorlatokat: a jellemzően használt szereplőket, ötleteket, fordulatokat, kombinációkat, kifejezéseket, egymás melletti szavakat;
- gép által felfogott érzelmeket;
- betáplált pozitivitást, mindig mindent meg akar oldani, jól akar kihozni, nem érti az emberi konfliktusigényt (szerinte „mindig süt a nap”, de szó szerint, pl. ha beletáplálunk egy fél novellát, hogy fejezze be, valószínűleg beleteszi a napsütést);
- hazugságot: az MI mindig ad nekünk választ, de az ettől nem lesz igaz, mindent ellenőrizni kell, kutatást ne bízzunk rá semmilyen mértékben, minden egyes állítását keresztellenőrizzük szakirodalommal.
Ellenőrzés, ellenőrzés, ellenőrzés: ne fogadjuk el szentírásnak az MI válaszát!
A fenti utolsó gondolatot kiemelem:
Az MI nyelvi modell egy nyelvi modell, a leggyakoribb szavak kombinációját keresi adott témában, és nem tud dönteni, mi az igazság, mi a valóság.
Ha megkérdezem, mennyi USA aranytartaléka, mindenképpen mond egy számot, és ez épp egy olyan adat, amit valószínűleg rosszul keres elő. Kifejezetten a szám jellegű válaszait kell ellenőrizni, tehát akkor is, amikor történelmi adatot kérnénk tőle: mely évben volt egy bizonyos csata, vagy mikor találták fel a szemüveget. Az ilyesmiben annyira megbízhatatlan, hogy nem is javaslom az alkalmazását. Internetes keresésre használjuk továbbra is a Google-t, DuckDuckGo-t vagy bármely kedvenc böngészőnket. Az Mi modell ennél sokkal első osztályúbb segéd!
Az írástechnikai ötletekben ezek a nyelvi modellek kifejezetten hibázhatnak. Épp e cikk kutatásakor botlottam bele abba, hogy a ChatGPT kifejezetten ajánlja a párbeszédek akcióval narrálását, azaz szerinte ahelyett, hogy:
– El kellene mennünk anyámhoz – mondta Péter.
…helyesebb, hogy:
– El kellene mennünk anyámhoz – dobolt Péter az ujjaival az asztalon.
…noha Magyarországon általános iskolai tananyag a regényben a párbeszédes idézés (és az Akh. is tartalmazza, ld. 259. pont), hogy a párbeszédben az idézet (amit a szereplő mond) után következő idéző mondat (ahogy az író ezt az idézetet annak forrásához kapcsolja) a mondta ige szinonimájával, beszédigével történik. Nem lehet mozdulat, azaz akció, mert – itt a jelen esetben látjuk –, Péter nem dobolta, hogy mennie kell, hanem mondta.
Legyünk tehát óvatosak és kritikusak. Aki jól használja e nyelvi modelleket, annak a kritikai érzéke fog nagyot fejlődni, illetve azt hiszem, a kritikai érzék lesz a holnap sikeres munkavállalóinak egyik legfontosabb jellemzője – hisz az MI bevonul majd minden munkahelyre, és azok emelkednek majd ki, akik ügyesen adaptálódnak a használatához.
És most nézzük is meg, hogyan dolgozzunk vele íróként!
Használjuk ki az adottságait!
Fontos kulcsszónak tartom ezt: kihasználjuk, ne pedig felhasználjuk az eredményt.
Amikor ötleteket kérünk tőle, vegyük úgy, hogy egy íráshoz nem értő barátunk mondott valami butaságot. Talán beletrafált a lényegbe, de valószínűleg nem. Ahelyett hogy tovább vallatnánk, mit miért mondott, vagy hogy hosszabban fejtse ki, vagy szembesítenénk vele, hogy ez nem igaz, viselkedjünk inkább úgy, mint a buta adatgyűjtő asszisztens okos, kreatív főnöke.
A találatokkal, amit kapunk, dolgozzunk tovább. Semmit ne utasítsunk el csípőből. Lehet, hogy a kérdésünk vagy feladatkiadásunk nem volt jó. De ha szerintünk az volt, akkor a kapott válaszon gondolkodunk. Forgassuk az agyunkban és keressünk hozzákapcsolható ötletet, megoldást: a kreativitás a mi asztalunk! Helyettünk nem fog gondolkodni az MI!
Mindezzel együtt kérdezzünk vissza, tegyük fel másképp a kérdést, pontosítsuk jobban, mit szeretnénk. Előfordul például, hogy (akár a kérdésünk alapján) a nyelvi modell favorizál valamit, például nekem határozott érzésem, hogy a Copilot szerint a jelen idejű fogalmazás eleve jobb ötlet, mint a múlt idejű. (Ilyenkor meg lehet kérdezni, miért válaszolta azt, amit!)
- Szembesítsük vele, ha valami nem stimmel és kérjünk javítást.
- Azt is mondjuk meg, mit NEM szeretnénk. Pl. kérjük, hogy ne legyen a válasz humoros/részrehajló.
- Próbáljunk ki olyasmit, hogy „olyan tippet mondj, amit nem ismerek”. Tényleg használjuk úgy, mintha egy fizetett alkalmazottunk lenne, akitől bátran kérhetünk bármilyen választ vagy adatot, mert benne van a munkaköri leírásában, hogy minden kívánságunkat azonnal teljesítse, a lehető legjobb minőségben.
- Eleve úgy adjunk ki neki feladatot, hogy azt egy gyerek is értse. Ha kell, fogalmazzunk konkrétan:
- ezt táblázatban kérem, a sorokban […] legyenek, az oszlopokban pedig hogy […] és […] és […];
- ezt listában kérem;
- ezt folyószövegben kérem;
- fogalmazd meg [100/500/1000 stb.] szóban;
- [5/10 stb.] okot/megoldást/ötletet/tippet kérek;
- olyan legyen a stílus, mintha [Marquez/Csehov/a nagymamám stb.] írta volna;
- a fogalmazásban használj [allegóriát, hasonlatot, alliterációt, szóismétlést stb.] / vagy épp hogy ne használj;
- a stílus legyen [tárgyilagos/melankolikus/sötét stb.];
- az állításaidhoz adj meg internetes forrást;
- ajánlj nekem könyvet ebben a témában;
- mondj 5 olyan regényt, amiben ez a dilemma szerepel.
A fenti hozzáállással kezeljük az MI-t, és így keressük a fejlődésünk módjait és az írással kapcsolatos ötleteket, válaszokat!
A következő cikkben konkrét feladatkiadási ötletekkel folytatjuk, addig is jó gyakorlást!