Hogyan teremtsünk időt az írásra?

A legtöbb regény nem ideális körülmények között születik. Bár sokan várnak arra, hogy „egyszer” legyen majd idejük írni – „amikor felnőnek a gyerekek…”, „amikor kevesebb lesz a feladat a munkahelyen…”, „amikor végre egy nyugodtabb időszak köszönt ránk…” -, de a tapasztalatok szerint ez a „tökéletes időszak” általában nem szokott elérkezni. Pontosabban nem úgy, ahogy sokan várják. A könyvek ugyanis nem a szabadidőben születnek meg, hanem a szabadidő tudatos megteremtése által. Más szavakkal: az írás nem idő, hanem prioritás kérdése.

Pacsirták és baglyok

A „megteremtett” időhöz szükséges tudatosság nem is olyan ördöngös képesség. Az első és legfontosabb kérdés annak tisztázása, hogy mikor a legkreatívabb az agyunk. Alapvetően kétféle ember létezik: pacsirta vagy bagoly, azaz olyan, aki a reggeli, délelőtti órákban aktív, illetve olyan, aki inkább este, éjszaka képes hosszan fennmaradni. Bármelyikbe is tartozunk, ennek vannak előnyei és hátrányai.

A pacsirták például a reggeli csendet és friss gondolkodást használhatják ki, illetve annak örülhetnek, hogy ezekben a korai órákban még nem zavarják meg őket a hétköznapi gondokkal, kérdésekkel, feladatokkal. Alszik a család, alszanak a kollégák. Sokan ezért 30-60 percet is tudnak írni munka előtt, amit egy átlagos 8 órai munkakezdéssel számolva akkor is be lehet építeni a napunkba, ha 6-kor kelünk. Így 6:15-től 7-ig van időnk dolgozni a könyvünkön, majd készülődni és elindulni a munkába. Ez heti 3-5 óra tiszta alkotási időt jelent.

A baglyok akkor tudnak koncentráltan dolgozni, amikor már mindenki alszik. Őket is kevésbé szakítják meg a telefonok és az elintézendő ügyek, és ebben a nyugodt mentális térben akár hosszabban is írhatnak egybefüggően, hiszen „előttük az éjszaka”. Pont ez lehet a hátránya is, hiszen a 21:30 és 23 óra közé bekitatott alkotási idő könnyen folytatódhat, és ezzel elúszik az értékes pihenésre szánt alvásidő.

Ha egyik lehetőség sem megoldható, akkor még mindig ott vannak a hétvégék. És még csak nem is arra kell gondolni, hogy végigdolgozzuk a szombatot és a vasárnapot, ahelyett, hogy regenerálódnánk a munkánk után, vagy a családunktól vesszük el az időt. Ha csak szombat délelőtt 2-3 órát, vasárnap pedig 1-2 órát szánunk a könyvünk írására, már akkor is hetente 4-5 órányi alkotási időre tehetünk szert.

Mennyi az annyi?

Na jó, de mire megyünk heti 2-5 órával? Lehet ennyi idő alatt könyvet írni? Egy hét alatt természetesen nem, de ilyenre a profik sem képesek. A sok kis kiszakított idő viszont megtermi gyümölcsét. Kezdjünk csak számolni! Egy átlagos regény kézirata 70-90 ezer szóból áll. Vajon mennyi idő ezt megírni? Persze mindenkinek más a tempója, és hát kreatív alkotómunkáról lévén szó, nehéz a sebességről beszélni, de végül is jól megtervezett és felépített könyv esetében lehet átlagos ütemmel számolni.

Ha például valaki egy alkalommal mondjuk 500 szót tud megírni, akkor 170-180 alkalomra van szüksége, hogy elkészüljön a kézirattal. 170 ezer szóval és heti 4 alkalommal számolva ez nettó 42 hét, vagyis durván 9 és fél hónap. (Persze ebbe az írói blokkokat nem számoltuk bele, csak a folyamatos írásképességet.) Ha valaki viszont alkalmanként 1000 szót is képes „megszülni”, akkor természetesen az idő feleződik.

Összefoglalva: heti 3 alkalommal és alkalmanként 500 szóval számolva 9-12 hónap alatt készülhet el egy átlagos könyv. (Csak hogy érzékeljük: ebben a posztban az előző mondat végénél értük el az 500 szavas határt. Ugye, nem is tűnik olyan soknak?) Ugyanez a könyv, ugyanennyi heti íráslehetőséget, de napi 1000 szót kalkulálva 5-6 hónap alatt juthat el a vázlattól a kéziratig. Ezek a számok elméletiek, az a felismerés viszont nagyon is valóságos, hogy egy könyv megírása nem napi maratonokból áll, hanem sok apró írásalkalom megteremtéséből és kihasználásából.

Három módszer az „időteremtésre”

Ezeknek az „apró” alkalmaknak a megtalálása nemcsak elhatározáson múlik, hanem néhány egyszerű módszer használatán is. Ha úgy érezzük, „semmire sincs időnk”, akkor érdemes az „időnapló” technikát alkalmazni. Ennek lényege, hogy egy-két héten át kezdjük szabályosan naplózni, mikor, mennyi idő megy el telefonozásra, a közösségi média pörgetésére, tévé- vagy sorozatnézésre, céltalan internetezésre. Alighanem meg leszünk lepve, mennyi idő folyik el a kezünk közül. Sokan egy ilyen időnaplóból realizálják, hogy hetente 5-10 órát is elvisznek az életükből ezek az időtöltések. Ezekből egy kis akarattal könnyen visszavehetünk 3-5 órát írásra – ha igazán meg akarjuk írni a könyvünket.

Egy másik hatékony módszer lehet az, ha nem csupán ígéretet teszünk önmagunknak, hogy „majd írok” a szabadidőben, hanem a naptárunkban ki is tűzzük ezeknek az alkalmaknak az időpontját. Vagyis mondjuk rögzítjük a kedd, csütörtök és szombat reggeleket, pontos időkeretet megszabva. A lényeg nem a rutinszerű reggeli vagy esti időszakokon van (hiszen lehet, hogy egyik nap délután, munka után is van egy kis üresjárat, amikor tollat vagy klaviatúrát ragadhatunk), hanem a pontos időkeretek kijelölésén és betartásán. Tekintsünk ezekre úgy, mint önmagunkkal lefoglalt találkozókra.

Végül az is előremutató lehet, ha kitűzünk magunk számára egy napi minimumot. Ez legyen olyan kevés, hogy azt érezhessük: ezt még a legsűrűbb napokon is be tudjuk iktatni más elfoglaltságaink mellé. Például legyen mindössze napi 200 szó vagy csupán 15 perc. Ez már tényleg annyira kevés, hogy nem érdemes halogatni. Viszont, ha belegondolunk: ha csak 200 szót vetünk papírra egy nap, 365 nap (vagyis egy év alatt) ebből 73 ezer szó, tehát egy teljes könyv összejöhet.

Ha nincs más, használjuk a hulladékidőt

Elképzelhető, hogy valakinek tényleg alig van ideje naponta, mert túl sűrű időszakot él meg (vagy mindig ilyen az élethelyzete). Ez nem jelenti azt, hogy ilyenkor végleg fel kell adni a könyvírás tervét. Vannak ugyanis az említetteken túl is olyan pillanatok a napjainkban, amikor mégis dolgozhatunk a dédelgetett regényünkön. Ezek a „hulladékidők” is nagyon hasznosak lehetnek, bár máshogy, mint egy hajnali vagy késő esti háborítatlan másfél óra.

Az írás szempontjából hasznosan tölthetjük el például a tömegközlekedésre fordított időt, a sorban állásokat, a különböző helyeken történő várakozásokat, esetleg az ebédszünetet. Ilyenkor is készíthetünk ugyanis rövid jegyzeteket a gondolataink alapján. Miről? Például párbeszédötleteket jegyzünk fel, vagy a szereplők karaktereinek tulajdonságait, esetleg egyes jeleneteket tervezünk meg és rögzítjük – későbbi kidolgozásra. Ezzel nagyon sokat haladhatunk, hiszen a kreatív gondolatok nem mennek kárba, amikor pedig végre leülhetünk a szöveg elé, már csak folytatni vagy kibontani kell ezeket az ötleteket.

Mindezeket akár egy mindig magunknál hordott jegyzetfüzetbe, akár a telefonunkba írással, esetleg dikgtálással hanganyagként rögzíthetjük. Ma már tényleg számtalan lehetőség áll erre rendelkezésünkre. De akár egy futás közben az okosóránk is képes lehet hangjegyzetet felvenni. Esetleg élhetünk a „mikroírás” módszerével is, amikor tényleg csak 10 percünk van, de ezalatt felskiccelünk egy párbeszédet, vázlatosan megrajzolunk egy karaktert, netán lerakjuk egy jelenet legfontosabb alapjait.

Mi számít, ha írni akarunk?

Ha véletlenül még mindig kevésnek tűnne, amit eddig leírtunk, még egyszer véssük az eszünkbe: heti 4 alkalommal (ez 3-7 óra) számolva 50 hét, azaz egy év alatt 200 órát töltünk regényírással, ez pedig bőven elég egy valamirevaló kézirat megalkotásához. A gyorsabbaknak kettőhöz is. De végső soron nem az fog számítani, hogy valaki mennyi időt tud egy nap az írásra szánni. Sokkal inkább az, hogy visszaül-e a kézirathoz újra és újra. Hiszen egy könyv sosem egyetlen nagy lendületből születik meg, hanem sok, apró következetes lépésből.

Borítókép: Kevin Ku / Unsplash.com