Interaktív könyvek ingyen: egy Open Access sikertörténet
A tudás arra való, hogy megosszák. Ez a jelmondata a Cambridge-i székhelyű Open Book Publishers (OPB) nevű tudományos kiadónak, és ehhez tartja is magát, mert számításai szerint az elmúlt 3 év alatt megduplázta olvasói számát, és jelenleg a könyveit évente közel 300 ezren olvassák.
Mármint az interneten. Merthogy a bölcsészetben és társadalomtudományokban utazó OPB az Open Acces, vagyis a nyílt hozzáférés egyik zászlóshajója, és a nála megjelent tudományos kiadványokat ingyenesen lehet olvasni a honlapjukon. Ezzel (ők is) meg akarják törni a még a felvilágosodás idején kialakult hagyományos kiadói szisztémát, mondván: a digitális korban
nonszensz lenne, hogy csupán azok juthassanak hozzá a tudáshoz, akik ki tudják csengetni a borsos magazin-előfizetési díjakat
vagy a szakkönyvek árát.
A 2008-ban alapított cég ugyanakkor nem csupán internetre termel: a köteteket e-könyvben és papíron is kiadják (akár keménytáblás borítóval). Igaz, ez utóbbiakat igény szerinti nyomtatásban (print-on-demand rendszerben). Tapasztalataik szerint a kétféle formátumú kiadás (a digitális és a hagyományos) szépen prosperál egymás mellett. (Mivel az OPB non-profit szervezet, a nyomtatott és az e-könyvekből bejövő nyereséget visszaforgatják a kiadóba.)
Az OPB illetékesei azonban hangsúlyozzák, hogy a legizgalmasabbak a nyílt hozzáférésű könyveik. Ezek ugyanis, ellentétben a papírra nyomottakkal, interaktív kiadványok, amelyekben minden korábbinál gazdagabban tudják láttatni a benne tárgyalt témát. Az így felturbózott könyvekbe rugalmasan tudnak beépíteni online tartalmat, egyebek mellett hangot, képeket, videókat, extra fejezeteket, internetes linkeket, esetleg a korábbi, hagyományos kiadáshoz született recenziókat. Ilyen interaktív könyv a francia felvilágosodás filozófusának, Denis Diderot-nak a Rameau unokaöccse című szatírája, amely ugyan eredetileg a 19. század elején jelent meg, de itt afféle kritikai, multimédiás kiadást hoztak ki belőle. Így nem csupán a benne előforduló szereplők bőséges portréival, életrajzi adataival van kiegészítve, hanem a megemlített zenei darabok is felcsendülnek párizsi konzervatórium zenekarának tolmácsolásában. Egy egészen másféle kutatás bemutatása az Észak-Zambiai mesélők máig élő hagyományát és módszereit bemutató kötet, amelynek nyílt hozzáférésű változatában az olvasók bármelyik említett afrikai mesélő előadását meg is nézheti videofelvételen.
Mindezek mellett az OPB szerkesztői akár utólagos javításokat, kiegészítéseket is engedélyeznek a szerzőknek. Pedig nem akármilyen kiadványokról van szó:
a szerkesztőbizottság csak a 4 szigorú szűrőn átjutott tudományos munkáknak ad publikálási engedélyt
(2008 óta 73 kiadvány jelent meg a honlapjukon). A kollegiális lektorálásra (peer-review) legalább 2 szakmabeli tudóst kérnek fel, és tőlük is azt várják el, hogy csak a legmagasabb tudományos minőségnek adjanak zöld utat.
Talán ennek is köszönhető, hogy a szerzők sorában szakterületük legjobbjai is megjelennek. A sztárok közé tartozik mások mellett a Nobel-díjas indiai közgazdász Amartya Sen, akinek Peace and Democratic Society (Béke és demokratikus társadalom) című munkáját 2011-ben tették elérhetővé. De itt publikál a skót-amerikai Lionel Gossman, a Princeton Egyetem emeritált professzora, aki a francia irodalom nagy elismert tudósa, valamint Caroline Humphrey világhírű brit antropológus. Tőle (két társszerzővel) az orosz-kínai-mongol határon kialakult sajátos szociológiai, gazdasági szimbiózisról írt kötetét találják itt az érdeklődők.
(Magyarországon, mint arról beszámoltunk, nemrégiben indult hasonló, a nyílt hozzáférésre alapozott kiadói vállalkozás StormingBrain néven.)