„Írásaim mindig a kisember tragédiáját mutatják be a történelem sodrában”

„Az, hogy mit örökítünk az utódainkra, kötelez minket egy tisztább, élhetőbb világ megalkotására” – hangsúlyozza az interjúban A. S. Field, akivel első novelláskötete, Az utolsó másodperc lélegzete című kötet megjelenése alkalmából beszélgettünk. A Könyv Guru Kiadónál megjelent könyv szerzője, mint elmondta, nem szeretné írói énjét „összemosni életem egyéb területeivel”, ezért választott családi kötődéseket is hordozó álnevet. Elárulta azt is, miért írt sötét hangulatú, az emberiség végét előrevítő novellákat, hogyan lehetne szerinte megmenteni még a világot, és hogyan született meg – egy átvirrasztott éjszaka után – a kötet talányos címe.

Apokaliptikus, az emberiség pusztulását, végét előrevetítő novellák gyűjteménye Az utolsó másodperc lélegzete. Mi indította arra, hogy ilyen sötét hangulatú írásokat készítsen, és kötetben kiadja őket?

A végítélet óráját nemrég újra átállították, így immár 90 másodpercen belül vagyunk, ami borzalmas. Ez azt jelenti, hogy nem csak gyermekeink, unokáink, de immár a mi életünk is veszélybe került. Elég szétnézni a világban, és láthatjuk, hogy a környezetszennyezés, a túlnépesedés, a klímaváltozás és az erőforrások 20–30 éven belüli kimerülése végzetes lehet fajunkra és a minket körülvevő, a létünket alapjaiban támogató ökoszisztémára nézve. Sokan még ma is úgy tesznek, mintha ezek a problémák nem léteznének, de ez szerintem struccpolitika. Az, hogy mit örökítünk az utódainkra, kötelez minket egy tisztább, élhetőbb világ megalkotására, ám ehhez globális összefogás lenne szükséges, amit én sajnos nem látok, és ez mélységesen elkeserít.

Mióta ír novellákat, és hogyan kezdett az íráshoz?

Az irodalom, és ezen belül az olvasás és írás mindig is életem részét képezte, de publikálni csupán egy évvel ezelőtt kezdtem. Már általános iskolás koromban is rengeteget olvastam, a Gyűrűk urát is akkor „fogyasztottam” először. Fekete István állatokról szóló regényei is nagy hatással voltak rám, Asimov Alapítványát pedig már többször is végigrágtam azóta. Egyszerűen elvarázsolt a könyvek világa, nem tudtam betelni velük, és ez a mai napig így van. Legyen az klasszikus szépirodalom, SF, fantasy, történelmi regény, én elolvasom, mindegy, milyen hosszú. A Fűkoszorú sorozatot és a Háború és békét is kétszer elolvastam. Lenyűgöz az írói nyelvezet és a karakterek elképzelése, úgymond fejben felépítése, a történelmi és/ vagy tudományos ismeretek szórakoztató formában történő megszerzéséről nem is beszélve. Első írásom a Glocal című SF novella volt, amin egészen a mostani megjelenésig folyamatosan dolgoztam, leginkább kihúztam belőle a szentimentális részeket. Az emberiség sorsát veszélyeztető termé-szeti vagy önmagunk által generált valós problémák mindig is hatványozottan érdekeltek, ezért várható volt, hogy előbb-utóbb papírra vetem ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Miért látja ilyen sötéten az emberiség jelenét/jövőjét? Miket tart a legégetőbb problémáknak a világban?

Túlnépesedés, környezetszennyezés, hamarosan (25 éven belül) kimerülő erőforrásokért (ivóvíz, termőtalaj, élelem, iparhoz szükséges ásványkincsek) vívott háborúk, polgárháborúk, elsivatagosodás, tengerszint emelkedés. Mindezek együttes hatása sajnos magával ránthatja a jelen és a közeljövő emberiségét, ha nem is a kihalásba, de mindenképpen egy nagyon sötét korszakba, ahol minden népnek, és ezen belül minden egyénnek a túlélés lesz a legfőbb motiváció az életben. Megakadályozásához világméretű összefogás szükségeltetik, amit én egyáltalán nem látok. Mindezek mellé még megalkottuk a mesterséges intelligenciát is, ami könnyen a fejünkre nőhet. Ezzel a témával nagyon sokan foglalkoznak manapság, nem véletlenül.

Megmenthető még a világ? Mit kellene másképp csinálni, hogy pozitívabb jövő elé nézzünk?

Azonnali korlátozások lennének szükségesek, ám ezek sajnos sok kényelmi funkciót is érintenének, mint például, hogy ne repülővel menjünk nyaralni, ne használjunk műanyagot, ne vásároljunk mindenféle terméket, amire nincs szükségünk, de leginkább, hogy az ipar máshogy álljon a dolgokhoz, és a fogyasztói társadalom ne élvezzen prioritást. Én hiszek a „sok kicsi sokra megy” elvében – erről szól a Glocal című írásom is, ami a lokális és globális szavak összevonása, jelentése pedig, hogy „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” –, de mindenképpen a nagyfogyasztóknak kellene jó példával elől járniuk, ez egyértelmű.

Melyik történet (vagy szereplő) áll önhöz a legközelebb a kötetből, és miért?

Szerettem volna egy verziót az Atlantisz legendára (Távlatok), mert ez nagyon sok embert foglalkoztat, engem is. Emellett kiemelt fontosságú számomra a háborúk vétlen civil áldozatainak emléket állító Idegenek című írásom, amely azért is közel áll hozzám, mert ezt az írásomat sikerült először publikálnom, és amely teljes mértékben az írói hitvallásomra épül, miszerint írásaim mindig a kisember tragédiáját mutatják be a történelem sodrában. Viszont hangulata miatt leginkább A kincsvadász és az Igaz szív áll hozzám legközelebb. Előbbi azért, mert itt bukkan fel az egyetlen karakter, aki a szerintünk megváltozott körülmények ellenére – ami neki viszont természetes – szereti az életét, alkalmazkodott és elégedett, mondhatni, boldog. Utóbbi pedig – ezt mindenki szerette olvasni, én is nagy örömmel írtam, egyetlen nem SF, hanem fantasy a kötetben – egyfajta feloldása a kötet negatív hangvételének azzal, hogy két teljesen eltérő faj is kötődhet szorosan egymáshoz, ha az elfogadás és a szeretet vezeti őket.

Mi a fő üzenete a novelláknak? Mi az, amin legjobban el akarta gondolkodtatni az olvasót?

Szerettem volna felhívni a figyelmet a várható problémákra, és mindezt a történelemnek, a hatalomnak kiszolgáltatott, alárendelt kisember szemszögéből szerettem volna megmutatni. Sokszor, ha egy rendelet, törvény, háború vagy természeti katasztrófa nem érint minket, bele sem gondolunk, hogy ez milyen hatással van a mindennapi életben az egyénre. Az általam felvetett közeli jövő, sőt a jelenkor kihívásai hamarosan életünk részévé fognak válni, amennyiben nem teszünk ellenük semmit, és ez mind egyéni, mind társadalmi szinten komoly károkat fog okozni, s a veszteség nemcsak anyagiakban lesz mérhető, hanem pszichésen, szociálisan is hatni fog a kollektív tudatra és a gazdasági, társadalmi hálóra, amit megszoktunk az elmúlt évszázadokban. Az emberiségnek a felvilágosodás kora óta tartó szinte töretlen kulturális és jóléti fejlődése a szemünk láttára fog összeomlani, s ez a folyamat már most is érzékelhető.

A jólét nem azonos a jólléttel, és a civilizáció magunkra húzott vékonyka máza úgy fog leolvadni rólunk, hogy mi magunk fogunk legjobban csodálkozni a változáson.

Szokott disztópiákat olvasni, vagy ilyen műfajú filmeket nézni? Melyik a kedvence?

Nagy hatással volt rám a mágikus realizmus, leginkább G. G. Márquez és Szerb Antal által, valamint Asimov Alapítvány ciklusa, D. Keys Morantól A gyűrű, valamint R. E. Feist Az érzőszívű mágus című regénye. Kortárs SF írók közül leginkább Ted Chiang (Kilégzés, Érkezés és más novellák) és Matthew Baker: Egy nehéz nap Utópiában című novellásköteteit szeretem legjobban, bár nagyon sokat olvasok egyéb SF novellákat is. Nagyon szeretem a társadalmi változókat a klímaváltozással és környezetszennyezéssel összekapcsoló műveket, és ezek mindegyike valamilyen módon megfelel az elvárásaimnak. Írói stílus tekintetében Jón Kalman Stefánsson a favoritom. Példaértékű emberséggel és humorral mutatja be egyszerű emberek hétköznapjait, melyeket átjár a szeretet és az önfelszabadító őszinteség. Filmek közül szeretem a Silót – amelynek regény trilógiája is csodálatosan aprólékos és precíz – az Interstellart, de nagy kedvencem a Blade Runner 2049 is, amelynek a témája, a hangulata és a zenéje is lenyűgözött a moziban. És persze ott a Dűne-sorozat, amit Denis Villeneuve zseniálisan jelenített meg a vásznon. Sok nagyszerű novella, regény és film van az általam is érintett témákban, nincs lehetőség mindet felsorolni, és persze a lista mindig rendkívül szubjektív.

Miért döntött úgy, hogy nem a saját nevén jelenteti meg a kötetet? Milyen szempontok alapján választotta ezt az angolosan hangzó álnevet?

Szerzői névként a Field (Mezei) vezetéknevet használom, amelyet nem szeretnék összemosni életem egyéb területeivel. Field néven jegyzem SF és fantasy novelláimat, és – remélhetőleg – a közeljövőben elkészülő regényemet, míg Mezei néven Életképek sorozatom írásait és verseimet közlöm. Ez a felmenőim között előforduló vezetéknév, úgy érzem, eléggé kifejezi a tradícióhoz való kötödésemet és a természethez való vonzódásomat.

Hogyan született meg a kötet címe? Miért ezt választotta, volt esetleg más változat is?

Eredetileg csak a „Variációk kihalásra” címet használtam, később jött a „Távlatok”, ami azonban sajnos foglalt volt. Angolul a „beyond” szóra asszociáltam folyamatosan, ehhez próbáltam magyar megfelelőt találni, ami egyúttal kifejezné írásaim gondolatiságát és érzelmi világát is. Végül egy álmatlanul töltött éjszaka után áttértem a végítélet órájának és az apokalipszis négy lovasának összekapcsolására, így lett Az utolsó másodperc lélegzete a cím, mely a kiadónak is nagyon tetszett, így megtartottuk.

Volt-e valamilyen nehézsége a novellák megírása, a kötet összeállítása során? Hogyan lendült túl rajta?

Elég határozott elképzelésem volt, a kiadó pedig biztatott, hogy egy adott gondolati logikára fűzzem fel a novellákat, így született meg a kötet, amely a Naprendszer kialakulásától vezeti végig az olvasót a jelenkor és a közeli jövő legnagyobb kihívásain, mint például a mesterséges intelligencia felhasználása, a tengerszint-emelkedés, az elsivatagosodás vagy éppen az idegen világok meghódítása, sőt fajunk bölcsőjének mások általi felfedezése. Jóval több írásom és ötletem, vázlatom van, mint amelyek közlésre kerültek, ezért a nehézséget csupán az okozta, hogy melyeket hagyjam ki a kötetből. A logikai felépítés miatt azonban elég egyértelmű volt, melyek lesznek benne mindenképpen a kötetben, és melyek maradnak a fiókban, mert igyekez-tem minden témakörből csupán egy írást kiemelni.

Hogyan válogatta ki a kötetbe kerülő írásokat? Maradtak más szövegek is még esetleg ebben a témában? Azokat is tervezi kiadni? Esetleg más novellák kiadására készül?

Igen, maradtak még ebben a témában írások a fiókban, és vannak egyéb vázlataim is, de jelenleg inkább mitológiai–történelmi témákon dolgozom, amelyek szintén nagyon izgalmasak számomra. A weboldalamon van egy fantasy novella Aphrodité meg akar halni címmel, amely egy meglehetősen erős csavarral jeleníti meg a főszereplő és Áresz szerelmét. Imádom ezt a korszakot, így biztos, hogy még fogok írni ebben a témakörben, valamint Életképek sorozatomat és verseimet is igyekszem nem elhanyagolni. Sokan bíztatnak regényírásra, és van ötletem hozzá, viszont időm annál kevesebb, így ez majd a jövő zenéje lesz. Túl sok az ötlet, a vázlat, túl szerteágazó az érdeklődésem, ám ha az olvasók megszeretik a novelláimat, legközelebb bizonyosan egy SF regénnyel fogok előállni.