Ízelítő / A romani nyelv alapjai

Janurik Tamás Ad Librumnál megjelent könyve nyelvtani összefoglaló a romani (lovari) nyelvről. Az alábbiakban az előszót és a lovari/romani nyelv jellegéről szóló részt tesszük közre.

Előszó

A romani nyelv (számos nyelvváltozattal) az Európai Unión belüli mintegy nyolcmilliónyi roma népesség saját, még a mai India területén történt egykori elvándorlásuk során magukkal hozott anyanyelve. A romani legközelebbi ismert rokonai a hindi és a szanszkrit, maga a romani is mind szókészletében, mind nyelvtani rendszerében magán hordozza az indoeurópai nyelvek számos sajátosságát.

A Magyarországon élő roma etnikum azonban nyelvileg nem egységes. A legnagyobb számban, közel 72 %-ban a mára már teljesen elmagyarosodott, csak magyar nyelven beszélők, a romungrók vannak, mintegy 20 %-uk beszéli ma is a romanit (annak is legelterjedtebb változatát, a közös irodalmi nyelvvé választott lovárit), egy kisebb, 8 %-nyi töredékcsoportjuk, a főként Dél-Baranyában élő beások pedig voltaképpen a mai román államnyelvnek egy archaikus, óromán változatát.

Az utóbbi években (az egyetemi, főiskolai diplomák megszerzésének alap- vagy középfokú nyelvvizsga meglétéhez való kötése következtében) erősen megnőtt a romani nyelv iránti érdeklődés. Általánosan elterjedt ugyanis az a nézet, hogy a romani az eszperantóhoz hasonló módon könnyen elsajátítható nyelv: viszonylag kisebb a szókincse, egyszerűbb a nyelvtana, nem okoz különösebb kiejtési problémákat, és számos szava már beépült a magyar szlengbe, különösen az ifjúság nyelvébe.

Az egyre sokasodó nyelviskolák, nyelvtanfolyamok számos (sokszor sebtiben készített) tananyagot használnak. Ezek közös jellemzője, hogy (inkább az alapfokú nyelvvizsgákra koncentrálva) a társalgási nyelvi fordulatokat helyezik előtérbe, nyelvtani összefoglalásaik viszont legtöbbször hézagosak, hiányosak, nehezen áttekinthetők.

Jelen kiadvány elsődleges célja mindezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése azáltal, hogy a romani nyelv teljes rendszerének újszerű áttekintésére törekszik: a legfontosabb hangtani jellemzők (hangrendszer, kiejtési, helyesírási kérdések, a paradigmatikus hangváltozások stb.) táblázatos bemutatása mellett a szókészlet egyes elemeit a szótanulás szempontjainak rendeli alá, szótárszerűen adja meg a romani nyelv mintegy 1410 motiválatlan (tehát memoriterként megtanulandó) alapszavát, valamint sorra veszi az ezekhez kapcsolható különböző szóalkotási módokat (a szóképzés eszközeit és a „szóösszetételi” formákat), minthogy ezek segítségével a képzett és összetett származékszavak könnyebben beépíthetők a beszélő aktív és passzív szókincsébe.

A nyelvtani rendszer áttekintése is a helyes nyelvhasználat minél könnyebb elsajátíttatásának célját szolgálja, ezért az egyes szófajok jellemzőit külön egységekben tárgyalja. A főneveknek nemük és többes számú alakjuk szerinti csoportokban való teljes felsorolását adja, és táblázatos formában közli az ezekhez kapcsolódó ragozási típusokat. A melléknevek számbavételénél külön csoportokat alkotnak a tőszavak és a különböző melléknévképzővel alkotott származékszavak, szó esik a melléknevek fokozásáról, és táblázatos forma ad áttekintést a melléknevek jelzői szerepű és (főnévszerűen ragozott) önálló alakjairól. A számneveknél a tőszámnevek mellett a sorszámnevek képzéséről, a számnevek önálló ragozási típusairól kaphatunk áttekintő képet. Ezt a névmások fajtái és ragozásuk, a valódi határozószók, az elöljárók, az igekötők számbavétele követi, és végül az alaktani részt a romani igeállományának az egyes igetípusokba történő besorolása, a múlt idő jelölésének módozatai és az ezek alapján kimunkált igeragozási típusok táblázatos bemutatása zárja le.

Nyelvtani rendszerezésem kimunkálásánál igen nagy mértékben támaszkodhattam Rostás-Farkas György és Karsai Ervin Cigány–magyar, magyar–cigány szótárára, Karsai Ervin Cigány nyelv. Tanuljunk cigányul I–II. című tankönyveire és Choli Daróczi József–Feyér Levente Zhanes romanes? című cigány nyelvkönyvére, valamint felhasználtam az irodalmi normák vitás kérdéseinél Kertész Imre Sorstalanság című regénye Bizhelyakipe címen megjelent romani nyelvű fordításának (Rostás-Farkas György és ifj. Rostás-Farkas György műfordításának) szóanyagát is. E munkák szerzőinek ezúton mondok köszönetet a tőlük közvetetten kapott jelentős segítségért.

Janurik Tamás

1.1 Nyelvi jelleg

A (lovári) romani nyelv – a számtalan roma nyelvváltozat egyike – mind hangrendszerében és szókészletében, mind nyelvtani szerkezetében szembeötlően hordozza indoeurópai eredetének jellemző jegyeit. Indoeurópai sajátosságok:

1. A nyelvtani nemek megkülönböztetése: hímnem – nőnem

o dad	‘az apa’	o shāvo	‘a fiú’	le dadesko shāvo	‘az apa fia’
e dej	‘az anya’	e shej	‘a lány’	la daki shej	‘az anya lánya’

Ez az élettelenekre is érvényes:

o thud	‘a tej’	o pāji	‘a víz’	o kher	‘a ház’
e bār	‘a kert’	e rota	‘a kerék’	e phabaj	‘az alma’

A melléknevek többsége ennek megfelelően egyes számban kétalakú:

lāsho/lāshi ‘jó’ bāro/bāri ‘nagy’ phūro/phūri ‘öreg’

Kivétel pl. a shukār ‘szép’, lungo ‘hosszú’ stb. ezek egyalakúak.

A többes számú melléknév viszont a nyelvtani nemtől függetlenül mindig egyalakú: lāshe, bāre, phūre stb.

2. Az élő és élettelen főnevek megkülönböztetése:

az élőknél a tárgyeset a birtokos esettel esik egybe:

o dad ‘az apa’	le dades ‘az apát’	= le dades ‘az apának (van)’
le dada ‘az apák’	le daden ‘az apákat’	= le daden ‘az apáknak (van)’
e dej ‘az anya’	la da ‘az anyát’	= la da ‘az anyának (van)’
le deja ‘az anyák’	le dejan ‘az anyákat’	= le dejan ‘az anyáknak (van)’

az életteleneknél a tárgyeset azonos az alanyesettel:

o kasht ‘a fa’	o kasht ‘a fát’	= le kashtes ‘a fának (van)’
le kasht ‘a fák’	le kasht ‘a fákat’	= le kashten ‘a fáknak (van)’
e bār ‘a kert’	e bār ‘a kertet’	= la bāra ‘a kertnek (van)’
le bāra ‘a kertek’	le bāra ‘a kerteket’	= le bāren ‘a kerteknek (van)’

3. Az egynél nagyobb számnevek után többes szám áll:

jekh khēr	‘egy ház’	duj khēra	‘két ház’
jekh pāro	‘egy pár’	trin pārura	‘három pár’
jekh chāso	‘egy óra’	Sode chāsura si?	‘Hány óra van?’ stb.

4. Az alanyeset mellett külön megszólító eset (vocativus) is van:

o rom	‘a roma’	roma!	‘hé, roma!’
le rom	‘a romák’	romale!	‘hé, romák!’
e romnyi	‘az asszony’	romnya!	‘hé, asszony!’
le romnya	‘az asszonyok’	romnyale!	‘hé, asszonyok!’

5. A névszóragozásban kialakult az alanyeset–függő eset tőpár:

főnevek:

dad	‘apa’:	o dad	le dades	le dada	le daden
dej	‘anya’:	e dej	la da	le deja	le dejan

melléknevek:

bāro (hn.) ‘nagy’:	o bāro	le bāres	le bāre	le bāren
bāri (nn.) ‘nagy’:	e bāri	la bāra	le bāre	le bāren

6. Nincs meg az irányhármasság (a hová? és a hol? egybeesik):

kāj?	‘hová’	kāj?	‘hol?’	kathar?	‘honnan’
khēre	‘haza’	khēre	‘otthon’	khēral	‘hazulról’
tēla	‘alá’	tēla	‘alatt’	tēlal	‘alól’

7. A határozói esetragok helyett elöljárók használatosak:

-ba/-be:	ando/ande	ando fōro	‘a vásárba’
-ban/-ben:	ando/ande	ando pāji	‘a vízben’
-ból/-ből:	anda	anda bār	‘a kertből’
-hoz/-hez/-höz:	kaj	kaj e mesalya	‘az asztalhoz’
-nál/-nél:	kaj	kaj e mesalya	‘az asztalnál’
-tól/-től:	kathar	kathar e mesalya	‘az asztaltól’
-ra/-re:	po/pe	po khēr	‘a házra’
-on/-en/-ön:	po/pe	po khēr	‘a házon’
-ról/-ről:	pa	pa khēr	‘a házról’
-ig:	zhikaj	zhikaj o khēr	‘a házig’
8. A névutók helyett is elöljárók használatosak:
alatt	tēla	tēla o khēr	‘a ház alatt’
előtt	angla	angla o khēr	‘a ház előtt’
felett	opre pe	opre po khēr	‘a ház felett’
körül	krujal	krujal o khēr	‘a ház körül’
mellett	pasha	pasha o khēr	‘a ház mellett’

9. A felszólító módnak csak a közvetlen alakjai vannak meg:

esz. 2. kam!	‘szeress!’	tsz. 2. kamen!	‘szeressetek’!
ker!	‘csináld!’	keren!	‘csináljátok!’
thov!	‘moss!’	thoven!	‘mossatok!’

az ún. kötőmód a te + kijelentő módú igealakokból jön létre:

te kamav ‘(hogy) szeressek’ te kames ‘(hogy) szeress’ te kamel ‘(hogy) szeressen’ te kamas ‘(hogy) szeressünk’ te kamen ‘(hogy) szeressetek’ te kamen ‘(hogy) szeressenek’

10. Nincs meg a főnévi igenév (helyette te + kijelentő mód áll):

kinel	‘vesz’ :	te kinel	‘venni’
thovel	‘mos’ :	te thovel	‘mosni’
zhal	‘megy’ :	te zhal	‘menni’ stb.

Zhav ando fōro khūren te kinav. ‘Megyek a vásárba csikókat venni.’ So kames te xas? ‘Mit akarsz enni (tkp.: Mit akarsz, ha eszel?)?

11. A birtokos személyragozás helyett birtokos névmás használatos:

muro shāvo	‘az én fiam’	muri shej	‘az én lányom’
tyiro dad	‘a te apád’	tyiri dej	‘a te anyád’
lesko khēr	‘az ő háza’	leski bār	‘az ő kertje’
lako khēr	‘az ő háza’	laki bār	‘az ő kertje’
pesko khēr	‘a saját háza’	peski bār	‘a saját kertje’
amāro shāvo	‘a mi fiunk’	amāri shej	‘a mi lányunk’
tumāro dad	‘a ti apátok’	tumāri dej	‘a ti anyátok’
lengo khēr	‘az ő házuk’	lengi bār	‘az ő kertjük’
pengo khēr	‘a saját házuk’	pengi bār	‘a saját kertjük’

12. A birtoklást kifejező (habeos) szerkezet függő tő + létige alakú:

a birtoklást kifejező szerkezet tagadása a nāj ‘nincs’ szóval történik:

Man nāj lōve. ‘Nekem nincs pénzem.’

Le dades nāj vurdon. ‘Az apának nincs kocsija.’

ugyanez múlt időben:

Man nās lōve. ‘Nekem nem volt pénzem.’

Le dades nās vurdon. ‘Az apának nem volt kocsija.’