Keressünk mi is bétákat – avagy miért van szükség tesztolvasókra

Ha egy kezdő író nem szeretne nagy pofonba beleszaladni, mindenképpen érdemes megoldania, hogy az első olvasója ne a kiadói szerkesztő, pláne ne a nagybetűs OLVASÓ legyen. Vagyis találjon olyan embert (embereket), aki még megjelenés előtt elolvassa a művét. Ez az olvasó hangsúlyozottan nem szerkesztő, hanem egy olyan lelkes „amatőr”, aki segít jobbá tenni a szöveget, felhívja a figyelmet hibákra, rámutat azokra a kisebb-nagyobb problémákra, ellentmondásokra, amik őt zavarták, ám a szerző már nem látja, mert annyira „közel van” a történetéhez. Ezeket az segítőket hívják „bétáknak”, vagyis bétaolvasóknak, más szóval tesztolvasóknak.

Olyanok ők, mint a hollywoodi stúdiók tesztvetítésein résztvevő nézők, akiknek a reakcióin mérik le, hogyan érdemes továbbfejleszteni vagy vágni a hamarosan mozikba kerülő filmeket. Ilyen népes (és sokszor fizetett) segítségre mi nem számíthatunk, viszont nem is olyan nehéz találni egy-két embert (több szem ebben az esetben is többet lát), akik anyagi ellenszolgáltatás nélkül hasznos tanácsokkal láthatnak el az alkotásunkkal kapcsolatban. A lényeg, hogy még az előtt kapjunk (építő) kritikát a könyvünkről, hogy egy valódi olvasó kezébe kerülne.

Hogyan keressünk bétákat?

• Családtagok, rokonok, barátok is lehetnek bétaolvasók, ám ezt a kézenfekvő lehetőséget érdemes fenntartásokkal kezelni. Ők lesznek a legkevésbé kritikusak és leginkább elfogultak, általában pozitív irányban. Jól esik persze a dicséret, de elvileg nem ezért fordulunk hozzájuk, hanem tanácsért, kritikáért. Erre sajnos azonban a legritkább esetben számíthatunk, vagy annyira becsomagolják, hogy észre sem vesszük. A közeli ismerősök viszont arra sokszor nagyon hasznosak hogy rajtuk keresztül jussunk el egy barátjukhoz, kollégájukhoz, aki minket nem ismer, de szívesen kezébe venné a kéziratunkat.
• A közösségi médiában érdemes inkább keresgélni jó tesztolvasókat, már ilyen Facebook-csoportok is léteznek például. Itt már teljesen idegenekkel találkozhatunk, ami kifejezetten jól modellezi azt, ahogyan a könyvet majd az olvasók a kezükbe veszik.
• Léteznek kifejezetten bétaolvasókat tömörítő zártabb közösségek, fórumok is, amiket az interneten találhatunk meg. Figyeljünk azonban minden esetben arra, hogy ha szívességet kérünk, ezt sokszor azzal kell viszonozni, hogy mi magunk is bétává válunk, vagyis elolvassuk vagy az ő szövegüket, vagy a közösségbe tartozó más tagokét. Előfordulhat olyan is, hogy bizonyos ideig tagoknak kell lenni egy közösségben, vagy előbb el kell valakinek a történetét olvasni, hogy mi is megkérhessünk ilyesmire valakit.

Milyen az ideális béta?

A legjobb tehát, ha a tesztolvasónk nem a legközelebbi ismerőseink közül kerül ki, mert akkor kevésbé számíthatunk őszinte és kritikus véleményre. Az is fontos, hogy az illetőnek legyen olvasási rutinja, ne úgy vegye kezébe a könyvünket, hogy évek óta ez az első. Ráadásul az sem árt, ha olyan műfajú könyveket forgat, amilyet mi is írtunk. Ebben az esetben ugyanis van összehasonlítási alapja, könnyebben feltűnik neki például, ha közhelyesek a történet fordulatai, vagy más szempontból vagyunk híján az eredetiségnek. Végül, de nem utolsósorban az is fontos, hogy képes legyen betartani a határidőket. Szívességet kérünk ugyan, de nem szerencsés, ha fél éveket kell várni, mire vissza tud jelezni a szöveggel kapcsolatban.

Profi bétát szeretnél? Kattints, hogy szakember értékelje a kéziratodat!

Mit kérjünk a bétáktól?

Ha már találtunk alkalmas jelöltet, nagyon fontos, hogy minél pontosabban meghatározzuk a feladatát. Ha csak annyit kérünk ugyanis, hogy értékelje a regényünket, jó eséllyel szinte használhatatlan általános kritikát kapunk, esetleg olyasmit, amit személyesen is rossz néven veszünk.

Előre kell ezért jelezni, mit várunk tőle, milyen kérdésekre szeretnénk választ kapni a szöveggel kapcsolatban. Ezek közé tartozhat, hogy jelezze a történet inkoherens fordulatait, a stílus egyenetlenségét (túl hosszú leírások, érdektelen, lapos párbeszédek), a ritmus követhetősége (túl lassú, vagy éppenséggel túl gyors), a fejezetek hossza, az átkötések az egyes újabb jelenetek, fejezetek között stb.

Szintén rákérdezhetünk a szereplők megformálására, a viselkedésük logikusságára, a hitelességükre, vagy az olvasóknak a velük kapcsolatos érzelmeikre. Az is érdekelhet minket, hogy mennyire érdekelte őket a sztori, mennyire kötötte le őket az elejétől a végéig (hol tették le a szöveget, vagy ásítottak).

A helyesírási hibákat is kijavíthatják, de tartsuk szem előtt, hogy ez nem az ő feladatuk, ezt majd a kiadó szerkesztője vagy a korrektorok fogják elvégezni (jó esetben). Elsősorban azonban ez a mi feladatunk, amit a legjobb még az előtt megtenni, mielőtt másik ember kezébe adjuk a szövegünket. Sokan azt gondolják, hogy a béták ingyenkorrektorok, ám ez nemcsak tiszteletlenség velük szemben, hanem kontraproduktív is, hiszen gondoljunk csak bele, ha állandóan az elírásokkal és hibákkal foglalkoznak, nem tudnak figyelni az összképre.

Kérdezzünk, mielőtt megsértődünk!

• Ne sértődjünk meg! Minden esetben tartsuk észben, hogy a kritikájuk nem nekünk szól, hanem a műnek. És amit ők észrevesznek, észreveszik mások is. Jobb, ha még megjelenés előtt figyelünk fel valamilyen hibára, mint ha a nyilvános kritikák ébresztenek rá.
• Nem kell mindent elfogadni! Ha valamilyen kritikájukkal nem értünk semmiképpen egyet (még azután sem, hogy alaposan elgondolkodtunk rajta), akkor nyugodtan hagyjuk úgy, ahogy volt. Nem kell mindenki ízlésének megfelelnünk. Ha viszont többen is megakadtak ugyanott, az általában igen nyomós ok arra, hogy mégis alakítsunk rajta. Még ha nem is úgy, ahogy azt esetleg ők javasolták.
• Köszönjük meg a munkájukat, és kérdezzünk, ha valamit nem értünk! Higgyük el, általában jó szándékkal közelednek a regényünkhöz, a szabad idejüket áldozták az olvasásra és értékelésre, úgyhogy minden esetben köszönjük meg a munkájukat. Még jobb, ha esetleg tudunk párbeszédet is kezdeményezni a tesztolvasóval, mert lehet, hogy szóban még jobban el tudja mondani, mire gondolt pontosan. És egyébként is, mi lehetne fontosabb egy író számára, mint egy elfogulatlan olvasóval beszélgetni – még a könyve kiadása előtt!

Borítókép: Dave Photoz / Unsplash.com

Értékmérő: professzionális kézirat-értékelés rövid határidővel