„Kezd ott, ahol vagy, azzal, amid van!”

Az utasszállító repülőgépek pilótáinak hol monoton, hol életveszélyes, hol romantikus életébe nyújt bepillantást új regényében Kiss László, aki első kézből ismeri ezt a világot, hiszen évtizedek óta dolgozik pilótaként. A pilóta című, a Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője arról is mesél, hogy mi motiválta a könyvírásban, mennyire hitelesek a szakmai és romantikus szálak a regényében, kitől leste el a hatékony időbeosztás fortélyait és hogy végül miért nem lett űrhajós.

Pilótaként és lelkes hosszútávfutóként hogyan jött az ihlet, hogy regényt írjon? Mi motiválta inkább: az ismeretterjesztés vagy az írói ambíciók, az elismerés vágya?

Utasszállító pilótának lenni csodás hivatás. Nálam gyerekkori álom valósult meg ezáltal, de óriásgépeket vezetni a világ körül ugyan romantikusan hangzik, viszont nem túl kreatív tevékenység: egy esetleges vészhelyzetet leszámítva mindig azt tesszük, amire a légiforgalmi irányító utasít, vagy amit a szabályok lehetővé tesznek számunkra.

Őszintén szólva nem vagyok túl termékeny író. Úgy húsz éve adtam ki magánkiadásban egy életvezetési, motivációs kiskönyvet Repülj velem! címmel. Alkotó emberként azonban mindig is szerettem volna valamilyen maradandót alkotni, és megosztani azt a rengeteg élményt, amit a harminchárom év repülés, az ezzel járó sok utazás, és a különböző nemzetiségű emberrel való találkozás adott. Így, hogy kész a könyv, megborzongató a gondolat, hogy mondjuk 2085-ben egy fiatalember éppen talán ezt a regényt veszi le egy régi könyvtár porosodó polcáról.

A regényének főhőse, Dani, egy nagy utasszállító gép pilótája, aki rajong a hosszú távú utakért, és a Qatar Airways-nél kapott kiképzés után épp aznap repülhetett egy Boeing-777-essel először, amikor a Malév, korábbi munkaadója csődbe ment. Történetesen Ön is pilóta, aki a Qatar Airwaysnél repült hosszú távú utakat, és az első útja aznap volt (szintén egy Boeing-777-essel), amikor a Malév csődbe ment. Ennyire „önregény” lenne A pilóta, hogy teljesen magáról mintázta a főhőst? Mindenhová be lehet helyettesíteni az Ön nevét?

Azt szoktam mondani, hogy mindenki abból főz, amit otthon talál a spájzban. A főhős, Kárpáthy Dániel kapitány jobb ember nálam. Magánéletében, főleg a regény végén már sokkal tudatosabb döntéseket hoz, mint én hoztam ebben az életszakaszomban. Természetesen a regény minden részletében benne vagyok. A cselekmény nyolcvan százaléka valamilyen formában megtörtént eseményen alapul, de a szereplők vagy kitalált személyek, vagy több karakterből lettek összegyúrva.

Mindjárt egy zűrös légi szituációval indul a sztori, majdnem orvosi vészhelyzet alakul ki Dani aktuális járatán. Mennyire valósak a regényben szereplő repülős helyzetek? Van, amit kiegészített a fantáziájával, hogy még meredekebb legyen, mint a valóságban?

Az említett Phuketen történt leszállás – a szülő nő szálat leszámítva – konkrétan így zajlott. A többi repülési helyzet kiszínezett valóság: akár így is történhetett volna. Több helyen változott a helyszín, a körülmények, hiszen olyan világot élünk, hogy ha egy repülőgép baj nélkül teljesít egy utat, ez az érintetteken kívül senkit sem érdekel, mivel a légiközlekedés mára már mindennaposnak tekinthető.

A történetben számos helyen pillanthat be az olvasó a pilótaélet szakmai kulisszáiba. Gondolom, ezek teljesen hitelesek, hiszen első kézből kapjuk az ismereteket. Nem kellett sehol sem „lebutítania” a párbeszédeket, a szakmai tartalmat azért, hogy minden olvasó könnyen megértse a szöveget? Volt, ahol „zanzásított” kicsit?

Az írás ezen része nagy kihívást jelentett. Törekedtem a pontos szakmaiságra, a helyes arányokra, és igyekeztem figyelni arra is, hogy a történet közérthető legyen a repülésben kevésbé jártas olvasók számára is. Az volt a célom, hogy megmutassam, mi történik a pilótafülke zárt világában, ha minden rendben van, éppúgy, mint amikor – szerencsére igen ritkán – a totális káoszon kell úrrá lennie a személyzetnek.

A regény abban is rájátszik a pilótákkal kapcsolatos sztereotípiákra, hogy hamar sor kerül az épp válófélben lévő Dani és egy csinos légiutas-kísérő közötti románcra. Valóban ilyen habkönnyűek lennének a pilóták és a repülésben dolgozók hétköznapjai, mint a romantikus regényekben, vagy ennél azért prózaibb a valóság? És ami a hosszabb távú kapcsolatokat illeti, tényleg ilyen nehéz tartósan működtetni egy házasságot pilótaként?

Véleményem szerint a flörtök száma pontosan annyi, mint egy normál munkahelyen, azzal a különbséggel, hogy az esetleges románcokra több a lehetőség. Ennek legfőbb oka, hogy sokszor távol vagyunk az otthonunktól. Ha egy fiatal, egyedülálló másodpilóta bekerül egy nagy légitársasághoz, bizony hamar teremthet új kapcsolatokat egy ilyen nemzetközi környezetben. A kapitány pedig egy pillanat alatt elvesztheti tekintélyét, ha családos, és mondjuk nem megfelelően viselkedik. Ez is a regény célja. Bemutatni Dani fejlődéstörténetét: a bohém pilótából hogyan válik felelősen gondolkodó családapává.

Mi az a legfontosabb üzenet / ismeret, amit át szeretett volna adni A pilóta olvasóinak a repülésről, a szakmájáról?

Tanuljunk saját hibáinkból, lépjünk túl rajtuk, és sose legyünk középszerűek! Aki magasra tör, nagy árat kell, hogy fizessen, de ez az ár bőven megéri.

Van valami, amiért esetleg bánja, hogy pilótának ment, vagy tényleg egy gyerekkori álom beteljesüléseként éli meg a karrierjét?

Természetesen nincs ilyen. Csak azt bánom, hogy nem lehettem űrhajós. Amikor keresték Magyarország második kozmonautáját, komolyan foglalkoztatott a jelentkezés gondolata. Feleségem nagy örömére már bőven túlkoros voltam a jelentkezéshez.

Mennyi idő alatt készült el a regénye az első ötlettől a kiadói kéziratig? És mikor volt ideje az írásra a munkája és a szintén nagyon időigényes hosszútávfutás mellett?

Öt éve kezdtem el komolyabban foglalkozni az ötlettel, de igazából összesen két év fókuszált munkába telt megírni a regényt. Napi 2-3 órát vett csak el az életemből. Jellemzően a hétköznap délelőtti órákban dolgoztam rajta. Egy Brian Tracy nevű írótól tanultam meg az időbeosztás és a személyes hatékonyság fortélyait. Már az első bekezdésnél is tudtam, hogy sikerregényt szeretnék írni, bízva abban, hogy a repülés világa sokakat érdekel.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget az írási folyamat során, és hogyan oldotta meg a problémát?

Tisztán emlékszem, hogy gyermekkoromban egyszer azt álmodtam, hogy írok egy regényt “Pilóta és a hercegnő” címmel. Mikor már kész volt a kézirat, és már a cím is eldőlt, eszembe jutott ez az álom. Megdöbbentett a felismerés, hogy a “A pilóta” címet választottam, ráadásul, a főhős a főhősnőt hercegnőnek is nevezi a lány vezetékneve miatt. A másik váratlan felismerés akkor ért, amikor a már kész regényt tördelték. Amikor írta a tördelő, hogy 240 oldal lesz a szerkesztett regény, belémhatolt a felismerés, hogy bizony a kezdet kezdetén pont ezt az oldalszámot tűztem ki célként. Pontosan ezt írtam korábban a jegyzetfüzetembe. Jó jelnek vettem ezt is.

Tervező ember vagyok, és szeretek nagyokat álmodni. Kedvenc mondásom így hangzik: “Kezd ott, ahol vagy, azzal, amid van!” Az írási folyamatot azzal kezdtem, hogy írtam a jegyzetfüzetembe bő két oldalt, hogy miért is szeretném megírni ezt a könyvet.

Egy regényt megírni pont olyan nehéz, mint befejezni egy ultrafutó versenyt.

Nem adja könnyen magát egyik sem. Lenni kell indokunknak. Rengetegnek. Ami átlendít a nehézségeken. Hatalmas szerencsém volt, hogy Nádasi Kriszt és csapatát jókor kerestem meg. Andor Kata és Dudás Petra voltak az első szerkesztőim, mellesleg ők győztek meg arról is, hogy a regényformát válasszam. A Könyv Guru kiadó vezetője, Dr. Soós Gábor pedig egyből látott némi értéket a nyers kéziratban. Hálás vagyok mindkét nagyszerű csapatnak.

Írástechnikailag talán a párbeszédek megalkotása volt a legnagyobb kihívás.

A regény vége akár a folytatást is magában rejti. Készül esetleg folytatni Dani és családja történetét? Vagy esetleg más regénybe vágná a fejszéjét?

Látva a regény körüli hihetetlen érdeklődést, mindenképpen folytatni szeretném az írást, annál is inkább, mert rendkívül megszerettem az önkifejezésnek ezt a formáját. Hasonló történetek garmada van egyébként a fejemben, igazából a sok közül kell választanom. Amellett, hogy dolgozom a regény angol fordításán, úgy érzem, a történetben erős képeket sikerült találnom, amelyek a visszajelzések alapján sokaknak filmszerűek. Így a könyvből akár egy forgatókönyvet vagy egy filmet sem tartok kizártnak készíteni. Ha látszik erre fogadókészséget, miért is ne, hiszen “Határ a csillagos ég!”.