Kreatív írói gyakorlatok a hideg téli napokra – a lakáson belül, a komfortzónánkon kívül

A hosszú téli estéken sokszor jobban esik egy forró tea és egy puha takaró, mint újra a laptop elé ülni és írni, a munkakedv ilyenkor jelentősen megcsappanhat. Nem jelenti azonban ez azt, hogy abba is kéne hagynunk az írást, de lehet, hogy érdemes kicsit eltávolodni az aktuális szövegtől, és inkább egyszerűbb gyakorlatokkal trenírozni magunkat. Ezek az akár fél óra alatt teljesíthető feladatok arra is jók, hogy felfrissítsük kicsit az írói eszköztárunkat, olyan helyzeteket vegyün újra és újra, amelyek nehezebben mennek, esetleg új ötletekkel pattanhatnak ki általuk a regényünkkel kapcsolatban. Előnyük még, hogy bármikor elvégezhetők, akár két fejezet közti hulladékidőben, akár csak egy délutánra beiktatva a komolyabb munka közben. Vegyünk hát elő egy füzetet vagy nyissunk egy új fájlt, és lépjünk ki egy kicsit a komfortzónánkból!

1. Párbeszédgyakorlat – karakter és konfliktus szavakban

A jó párbeszéd egyszerre árul el információt a szereplőkről, a kapcsolataikról és a helyzet tétjéről. Ebben a gyakorlatban az a cél, hogy a beszélgetés önmagában is történetet meséljen, narráció nélkül.

Feladat: írjunk egy 1–1,5 oldalas dialógust két karakter között, akik valamit máshogyan látnak.

Választható helyzetek:

• Két kolléga összevész azon, hogy ki rontott el egy fontos prezentációt.
• Egy házaspár nem ért egyet abban, hogy költözzenek-e vidékre.
• Két barát vitatkozik egy közös nyaralás megszervezésén.
• Egy szülő és felnőtt gyereke eltérően lát egy élethelyzetet (pénz, párkapcsolat, karrier).
• Két vadidegen várakozik ugyanarra a buszra, és egymás idegeire mennek.

Mire törekedjünk íróként?

• Ne írjunk narrációt – csak párbeszédet és nonverbális utalásokat (például „szünetet tartott”, „sóhajtott”).
• A két karakter hangja legyen megkülönböztethető: szóhasználatban, ritmusban, mondathosszban.
• A párbeszéd vezessen egy kis fordulathoz (például az egyik elmond valamit, amit a másik nem tudott).
• Legyen világos, hogy ki mit akar, miért ütköznek.

2. Leírásgyakorlat – egy hely kétféle szemszögből

Ez a feladat segít megérteni, hogy a nézőpont és a hangulat teljesen megváltoztathatja ugyanannak a helyszínnek a jelentését.

Feladat: válasszunk egy helyszínt, és írjuk le két különböző hangulatban.

Választható helyszínek:

• A gyerekkorunk játszótere
• Egy repülőtér várója
• Egy erdei ösvény
• Egy vasútállomás peronja
• Egy kávézó egy esős délután

Írjuk meg kétféleképpen:

• Úgy, hogy a szereplő optimista, reménykedő, nyitott a világra.
• Úgy, hogy a szereplő fáradt, szorongó vagy csalódott.

Mire törekedjünk íróként?

• A helyszín elemei ugyanazok maradjanak, de a hangsúlyok változzanak.
• A leírás tükrözze a karakter érzelmi állapotát:
  – optimista nézőpontnál több fény, színek, szépség;
  – negatívnál árnyékok, hideg, zaj, kellemetlen részletek.
• A leírás legyen érzékszervi, és tartalmazza a látványt, hangokat, illatokat, tapintást.

Ez a gyakorlat fejleszti a hangulatépítést és a nézőpont mélységét.

3. Váratlan helyzet megalkotása – a feszültség első szikrája

A váratlan pillanat a jó történetek kulcsa. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy megtanuljuk a szituációkat nem túlmagyarázni, hanem atmoszférát teremteni.

Feladat: írjunk fél–egy oldalas jelenetet, ahol valami teljesen hétköznapi dolog közben egy váratlan esemény történik.

Választható hétköznapi helyzetek:

• Reggeli kávékészítés
• Zuhanyzás
• Várakozás a buszmegállóban
• Éjszakai séta hazafelé
• Gyerek altatása lefekvéskor

Váratlan esemény lehet:

• Valaki a főhőst a nevén szólítja, pedig nincs ott senki.
• A lakás (egyes) tárgyai más helyen vannak, mint öt perccel korábban.
• Egy üzenet jelenik meg a telefonon, amit nem küldhetett élő ember.
• Különös állat vagy lény jelenik meg egy pillanatra.
• A fények vagy hangok váratlanul megváltoznak.

Mire törekedjünk íróként?

• Ne magyarázzuk el, mi történik – csak építsük fel az atmoszférát.
• Lassítsunk a tempón ott, ahol nő a feszültség (például részletesebb legyen az érzékszervi leírás).
• A jelenet végén legyen cliffhanger – az olvasó akarja folytatni.

4. Könyvkezdő mondat + első oldal – a figyelem megragadása

A könyv kezdete egy regény legkritikusabb pontjai közé tartozik. Az olvasó döntésének jelentős része – hogy marad-e vagy továbbáll – gyakran az első mondaton, első bekezdésen, de legkésőbb az első oldalon dől el. A kezdés nem pusztán formai elem; pszichológiai és dramaturgiai funkciója van. Ha a mondat magabiztos, tiszta, érdekes, az olvasó ösztönösen bízik abban, hogy a könyv is az lesz. Ha túlírt, zavaros vagy semmitmondó, a bizalom rögtön megrendül. A nyitómondat legtöbbször jelzi, milyen típusú történetre számíthatunk: titokzatosra, humorosra, drámaira, gyors tempójúra vagy lírai hangvételűre. Ez az ígéret az olvasói elvárások egyik alapja. És még valami: a jó nyitómondat kérdést ébreszt. Nem mindig konkrétat (például „Ki tette?”), de gyakran hangulati vagy viselkedésbeli bizonytalanságot. A kérdés a mozgás alapja: ami a mondatban elkezdődik, azt a történetnek folytatnia kell. Ezek tudatában végezzük el a következő feladatot.

Feladat: írjunk egy hatásos nyitómondatot és egyoldalnyi szöveget egy választott kezdőhelyzetből.

Választható alapszituációk:

• A főhős épp elhagyni készül a várost.
• Valaki fontos hírt kap (jót vagy rosszat).
• A szereplő évek után először tér vissza egy helyre.
• Első munkanap vagy első iskolaév reggele.
• A főhős tanúja lesz valaminek, amit nem ért.

Mire törekedjünk íróként?

• Az első mondat keltsen kíváncsiságot – legalább egy nyitott kérdést.
• Az első oldalon jelenjen meg:
  – a szereplő hangja,
  – egy hangulati ív,
  – a konfliktus csírája (valami nincs rendben).
• Ne akarjunk mindent elmagyarázni: bízzunk abban, hogy az olvasó követni fog!

***

Egy hónap múlva ismét írói gyakorlatokkal jövünk, akkor már a különböző műfajokban próbálhatjuk ki magunkat – tét nélkül.

Borítókép: Étienne Girardet / Unsplash.com