Krisz ötletei / Hogyan kezdjem a szakkönyvemet?
Ha elhatároztuk, hogy szakmai vagy ismeretterjesztő könyvet írunk, és már a tartalmat is eldöntöttük, a vázlatot elkészítettük, akkor az első rész, amelyet megfogalmazunk, valószínűleg az előszó lesz.
Miről fog szólni a szakkönyv előszava?
Ha a piacon fellelhető könyveket nézzük, akkor ott a legtöbb esetben az előszó az íróról szól. A szerző azt mondja el, hogyan találta a témát, mi késztette írásra, és azt is megtudjuk, hogy ha van ezzel kapcsolatos vállalkozása, akkor az mennyire sikeres, illetve hogyan vált sikertelenből sikeressé.
Ha érdekel is bennünket a téma, egy idő után óhatatlanul is felmerül bennünk a kérdés: jó, de én hogyan tanulhatok ebből? Ugyanis olvasóként mindig azt keressük, hogyan lesz ez nekünk jó, ez a könyv mit ad nekünk. És ha azt látjuk, ez a könyv bizony nem ad semmit, itt az író csak önmagáról áradozik, hogy ő milyen szerencsétlen volt és aztán milyen szuper élete lesz, attól kényelmetlenül érezzük magunkat és nem vesszük meg a könyvet, vagy abbahagyjuk az olvasását.
Érdemes tehát ilyen előszót írnunk?
A válasz egyszerű: nem.
De akkor hogyan szólítsam meg az olvasót, hogyan kezdjem a könyvet, és hol mondjam el neki ezt a sok mindent, ami igenis fontos a könyvem keletkezésével kapcsolatban?
A könyv elkezdésének módja egyértelmű: az olvasó önmaga hasznát keresi a könyvben, adjuk hát meg neki rögtön az első pillanatban: írjunk róla! A könyvünk mindig megold egy adott problémát: az olvasónk többet szeretne tudni a középkori francia történelemről, a veterán autók felújításáról, a vevőcsalogató weboldal szerkezetéről. Beszéljünk inkább erről! Mondjuk azt: Többet szeretnél tudni a középkori francia történelemről? Akkor ez a könyv a te könyved, mert ez erről szól!
Ne szaladj el abba az irányba, hogy elmeséled az anyaggyűjtést, hanem hagyd a fókuszt az olvasón, és foglalkozz az ő igényeivel. Gondold végig, miért vette a kezébe a könyvedet és beszélj neki arról, milyen problémáját, igényét fogja megoldani a te könyved, miért kell megvennie most azonnal. Ha itt megmutatod neki, hogy nem élhet tovább e kötet nélkül, haza fogja vinni!
Az előszónak tehát kritikus szerepe van a könyvvásárlás során, akár könyvesbolti, akár internetes vásárlásról van szó. Hiszen ha az olvasó beleolvas, hogy vajon neki szól-e a könyv, és azt látja, hogy igen, gyakorlatilag megszólítja, szinte csak a neve hiányzik a szövegből, akkor nem fog tudni megválni tőle.
Az olvasót megszólító előszó végén, vagy ezután egy külön fejezetben azt is érdemes neki leírni, hogyan olvassa a könyvet.
Ugyanis szinte biztos vagyok benne, hogy akármilyen szakkönyvről is van szó, az elsőtől az utolsó oldalig való elolvasás csak egy módja a tartalom megismerésének és hasznosításának. Attól függően, hogy a könyvben milyen fejezetek vannak, elképzelhető például, hogy az adott tárgyban tapasztalt olvasóknak elég elolvasniuk a könyvet mondjuk az 50. oldaltól. Az is lehet, hogy a női olvasóknak a jó házasságról szóló könyv azon része nem érdekes, amely arról szól, hogyan bánjon a férj a feleségével.
Célszerű végiggondolni, kik, azaz milyen típusú emberek olvassák majd a könyvet és őket mi érdekli. Azt is leírhatjuk, ha a fejezetek egymásra épülnek és emiatt nem praktikus bárhol beleolvasni. Azt is itt mondjuk el, ha egy fejezet elolvasása után az új tudást javasolt a gyakorlatban alkalmazni, és csak akkor továbbolvasni, ha az újonnan megtanult képesség, tipp már beépült az olvasó mindennapjaiba. Tehát minden tanács, amit az olvasónak adhatunk a könyv olvasásával, használatával, feldolgozásával kapcsolatban, az szerepeljen itt, a lényegi tartalom előtt.
És hová kerüljön a szerzőről szóló rész?
A kötet végére. Ha ugyanis az olvasónak tetszett a könyv, érdekli majd, ki írta és hogyan tett szert erre a tapasztalatra. Itt elolvassa majd a bemutatkozást akkor is, ha viszonylag hosszú!