„Lesz majd olyan, akit az én írásom hoz dühbe”

„A tanítás, a tanácsadás, a vezetői munka, sőt a kétkezi építő-szerelő munka is sokkal jutalmazóbb tud lenni, mint az írás” – mondja Folk György, aki sokadik könyveként írta meg a Centreville, Utopia című regényt. A Könyv Guru Kiadónál publikált utópia szerzőjével arról is beszélgettünk, milyen volt dühből könyvet írni, miért nem lett belőle „megélhetési író”, minek készít táblázatot írás előtt, és milyen találmánnyal szembeni megvetés hajtotta, hogy elkészítse a Centreville-t.

Amikor az első szépirodalmi kötete, a Vonal megjelent 2011-ben, már tudta, hogy Centreville, Utopia címen készül a következő regénye, amely a „gépesítésből kijózanodott ember jövőbeli városának víziója”. Miért tartott több mint egy évtizedig a kötet elkészítése és kiadása?

Nagyon fiatalon szerettem volna valódi, megélhetési iró lenni, de amikor 2000 körül erre végre lehetőségem nyílt, rájöttem, hogy ez nekem túl szűkös viselet. Viszonylag sok megírni valóm van, de lustán írok, nem hivatásszerűen. Azért írok, mert fontos dolgokat szeretnék olvasottá, és ezzel végiggondolttá tenni. Ezek nem könnyen kommercializálhatók. A hosszú késés egyik oka az, hogy közben társadalomtudományi kutatásra és vállalatfejlesztésre koncentráltam. A kiadást Pásti Nóra grafikusnak, egyik üzleti partneremnek köszönhetem, ő mondogatta éveken át, hogy ez az írás jó. Másik oldalról hamar leírok dolgokat, de csak lassan győzöm meg magam arról, hogy egy könyv megérdemli a megjelenést és már eleget dolgoztam rajta, azaz a kezdeti rendetlenségből lett valami rendezett, jó egész.

Hogyan született meg a Centreville alapötlete? És mit szimbolizál ez a jövőbeli város és közege?

Életem egy időszakában közel kerültem az “autóírtó” és a francia “decroissance” mozgalomhoz, és megpróbáltam bejegyeztetni egy “repszék” nevű találmányt. Ezek nem voltak nagy horderejű lépések. Végül eszembe jutott, hogy elmesélem regényes formában, hogy mi történne, ha a mozgalmak harcosabbak és a feltalálás ütősebb lenne.

Az utópiák általában valamiféle pozitív üzenetet küldenek a mának. Mi az a legfontosabb tanulság, üzenet, amit át szeretett volna adni utópisztikus regényén keresztül? És hogy látja: lesz, lehet foganatja?

Az írást számomra a robbanómotor megvetése hajtotta, egy találmányé, amelynek hátrányai rég meghaladták az előnyeit az ember számára. Lesz majd olyan, akit az én írásom hoz dühbe.

A fejezetek címei mind egy-egy szereplő nevéből állnak össze, és a különféle figurák szemszögéből, történetfoszlányából rakja össze a cselekményt. Miért döntött emellett a megoldás mellett, és könnyebb vagy nehezebb volt ezzel a látszólag nem lineáris cselekményvezetéssel összeállítani a regényt?

Nincs türelmem és hivatástudatom ahhoz, hogy igazán hosszú végigírt szövegeket írjak, lételemem a rövid esetleírás. Ezt aztán a számomra izgalmas struktúrába rendezem. Mivel nem kell az elfogadottságból élnem, lehetek kedvem szerint merész. A Vonal a késő középkori életvilág egy virtuális épületbe írt kalandregénye, baedekkerként tálalva. Centreville szintén az én írásom, kell hogy különös legyen. Különben is, egyre könnyebb írásokat írok, az utolsó könyvem hosszú lineáris áltörténelmi regény lesz.

Mennyire volt egyébként tudatos a Centreville szerkesztése? Készített például vázlatot, vagy az intuíciói alapján írta, és menet közben alakult a sztori?

Ha könyvet írok, mindig először táblázatos vázlatot készítek, ez fegyelmez az írás során. Enélkül csak írom a szöveget, ahogyan elfog a szenvedély. Ez az Utópia másképp íródott, elkészítettem a szöveg nagy részét, aztán elkezdtem rendet tenni benne, ez tartott évekig.

A munkája és érdeklődése során Ázsiával, azon belül is Indiával került szorosabb kapcsolatba. Miért választott egy ilyen franciás közeget a regénye helyszínéül? Van valamilyen kapcsolata a frankofón világgal? Vagy valami más miatt?

Centreville Párizst idézi, ez nem lehet másként. Életem első felében a XIX. században éreztem otthon magam, az ipari racionalizmus onnan hódította meg a világot, ahogyan a forradalmak is.

Hogyan készült a regényírásra? Folytatott valamilyen előtanulmányokat, kutatásokat hozzá? Esetleg kikérte valakinek a tanácsát?

Centreville a frankofon világ nyilvánvaló közepe, Párizs, ahonnan a világforradalmak kiindulnak. Amennyire én megismertem Párizst, benne van. A repszékről repülési és áramlástani szakemberekkel is egyeztettem, ezzel együtt teljesen fiktív.

Kapott korábbi művére, a Vonalra olyan visszajelzést, esetleg kritikát, ami hasznosnak bizonyult a mostani regény megírásában?

A Vonal hiperlinkekkel összekötött digitális katedrális szimulációnak indult. Volt, aki rajongott ezért, de a lelkes olvasók sem látják át terének és a benne létezésnek eredetileg beleírt kapcsolatát. A 2011-es kiadás kivételesen gyönyörű könyv lett, ezt, és hogy szépen írtam benne, elismerik. A befejezést a szerkesztő javaslatára újraírtam. Egyébként az írásban nagyon magányos vagyok, pedig amikor úgy találom, hogy megértenek, örülök minden visszajelzésnek.

Milyen nehézségekkel szembesült a Centreville írása során? És hogyan oldotta meg őket?

Mivel a Centreville-t dühből írtam, rendkívül élvezetes volt megírni az eső változatot, de aztán sokat küzdöttem azzal, hogy tömör, olvasmányos és fordulatos is legyen. Az alakok kezdetben összefolytak, azonban mindenképpen szerettem volna meghagyni egy szimbólumokkal átszőtt meseszerűséget, ami valami véresen komolyról szól.

Sokrétű tevékenységet végez, mérnökként, közgazdászként, üzleti tanácsadóként is dolgozik. Miért érezte úgy, hogy szépíróként is ki kell próbálnia magát? Mi volt az az ambíció (vagy hiány), amit csak ezzel az alkotási tevékenységgel tudott elérni (betölteni)?

Viszonyom az íráshoz hullámzó. A regényírás csak egy megnyilvánulás a sok közül, a tanítás, a tanácsadás, a vezetői munka, sőt a kétkezi építő-szerelő munka is sokkal jutalmazóbb tud lenni, mint az írás. Ugyanakkor mindig, amikor megértek valami fontosat, ami mellett a többi ember elmegy, írnom kell, hogy ne legyen elpazarolt a rengeteg olvasás és gondolkodás.

És hogy érzi a többedik fikciós műve után: megérte ebbe az irányba is elkalandozni? Mik a legfontosabb tanulságai a regényírásnak az Ön számára?

Eleinte csak fikciót szerettem volna írni, aztán, ahogy az életem komolyodott, komolyabb vagy praktikusabb szövegformák felé kanyarodtam, de számomra a regény van a legfelső polcon. Olvasmányt szerintem rég nem érdemes írni, messzire vezető regényt viszont ritkán lehet létrehozni, nekem is, mint mindenki másnak.