Mi értelme a tartalomjegyzéknek, és hogy használhatom kreatív célra?

A szerzők szempontjából a könyveknek általában a legkevésbé fontos része a tartalomjegyzék, pedig az olvasók számára igen fontos tájékozódási pont, és egy író is hasznos eszközt faraghat belőle. De vajon milyen típusú könyveknél van nagyobb szerepe és mikor lehet akár el is hagyni? Hogyan lehet az olvasói figyelem felkeltésére használni és mit profitálhat egy szerző abból, ha már előre megírja a könyve tartalmát? Könyv Guru tanácsai tartalomjegyzék készítéséhez.

Kötelező és választható elem

Szögezzük le gyorsan, a tartalom összeállítása a nem fikciós műfajban dolgozó szerzőknek kötelező feladat. Ezt már csak azért is meg kell tenniük, mert az olvasók másképp aligha tudnának tájékozódni a szövegben, hiszen egy szakkönyvet nem feltétlenül az elejétől a végéig böngészik át, sokszor konkrét témákat keresnek benne. Sőt ezt már a könyvesboltban megteszik: tudni akarják, hogy számukra releváns információk vannak-e a kötetben. Meg amúgy is, így lehet könnyen felmérni, mennyit foglalkozik a szerző egy-egy témakörrel, milyen arányai vannak a szövegnek, mennyire sokszínű, vagy éppenséggel mennyire mélyenszántó egy könyv. Ezért is teszik egyébként – angolszász szokás szerint – a nem fikciós művekben a kötet elejére a tartalomjegyzéket, hogy az olvasó az első lapokon áttekinthesse a rá váró tartalmat. (Angolszász kötetekben ezt szokta kiegészíteni vagy részben helyettesíteni egy nagyon részletes név- és tárgymutató, amely alapján lényegében akár egy-egy konkrét gondolatot, állítást is könnyen meg lehet találni a sok száz oldalas szövegfolyamban.)

Ezzel szemben egy regénynek, egy szépirodalmi mű szerkezetéhez sokkal lazábban kötődik a tartalomjegyzék. Gondoljunk csak azokra a könyvekre, amelyekben a szerzők számokkal nevezik el a fejezeteiket. Ha egy ilyen kötetből kimarad a tartalom, az olvasók nem sokat veszítenek, hiszen vajon hányan emlékeznek később majd arra, hogy egy bizonyos fordulatra vagy párbeszédre a VII. vagy a XI. fejezetben került sor. Ez a szabadság azonban lehetőségeket is tartogat a szerzők számára.

Vázlat helyett

Mégis mire lehet jó egy tartalomjegyzék egy regényben? Például arra, hogy a szerző így strukturálja írás közben (vagy előtt) a történetét. Tulajdonképpen olyan, mintha vázlatot készítene, de annál kevesebb is, több is. A vázlat lehet jóval részletesebb is, mint egy tartalomjegyzék, tagolhatja jóval kisebb egységekre is a cselekményt, de egy-egy jelenet át is nyúlhat fejezethatárokon. Ezzel szemben ilyen eseteben egy előre megírt tartalom jól beazonosítható hívószavakkal (esetleg mondatokkal) jelöl egy-egy fejezetet, és ezzel vezeti az író kezét és figyelmét. Ezt a listát / jegyzéket ugyanúgy lehet alakítani, formálni, mint egy vázlatot, tehát például felcserélni sorrendeket, kihúzni belőle valamit, vagy hozzátoldani, esetleg a fejezetcímet megváltoztatni. Előfordulhat, hogy ez az előzetes tartalom akár meg sem jelenik a kész regényben, csak mankóként segítette a szerzőt, de akad arra is példa, hogy olyan jól sikerül, hogy később tartalomjegyzékként tűnik fel a könyvben (esetleg némileg megváltoztatott formában, egyes helyeken kicserélt címekkel). Egy nem fikciós mű esetében természetesen ugyanígy használható a vázlat / tartalomjegyzék, sőt azoknál a könyveknél szinte már az írás elején el szokott készülni az a váz, ami később a kötet elejére kerül.

Eltévedni emberi dolog

Regényeknél akkor különösen hasznos eszköz a tartalomjegyzék, ha a szokásosnál összetettebb a cselekmény. Sorozatokban például annyira bonyolult lehet a a különböző szálakon futó sztori, vagy a kronológia, hogy az olvasók értékelik, ha részletes útmutatóval segíti őket a szerző. Az esetleges térképek, családfák mellett ilyenkor egy alaposan megszerkesztett tartalomjegyzék nagy szolgálatot tehet. Vannak szerzők, akiknél több mint száz fejezetet tartalmaz egy regény, aminek az útvesztőjében sokszor 6-8 oldalas tartalomjegyzék segít eligazodni.

Játék a címekkel

Míg egy nem fikciós könyvben többnyire tárgyszerű, informatív címekkel érdemes operálni, addig egy regény tág teret biztosít az írói fantáziának. Így a fejezetcímek akár kreatív kiegészítői, figyelemfelkeltő szerepet is kaphatnak. Vannak szerzők, akik például csak szereplők neveit használják a fejezetek címében, mások csak helyszíneket, esetleg évszámokat, időpontokat írnak, de jöhetnek szójátékok, idézetek más könyvekből, vagy talányos, elgondolkodtató kifejezések is. Az olvasók fantáziáját megmozgató ötletekből nincs hiány, ahogy mutatja azt egy pár évvel ezelőtt megjelent amerikai regény példája. J. Ryan Stradal The Lager Queen of Minnesota (nagyjából: A minnesotai sörkirálynő) című kötetében kizárólag pénzösszegek szerepelnek fejezetcímként (lásd képünkön), ami alighanem már előre felcsigázza az olvasók kíváncsiságát. Ki ne várná, hogy megtudja, vajon milyen érzelmi hullámzást jelentenek a hol kisebb, hol nagyobb összegek, és hogy mire utal az utolsó, millió dolláros cím…

Fontos navigációs funkció

Kiegészítésképpen érdemes megemlíteni, hogy a könyvpiacon fontos szerepet betöltő e-book-ok és audiobook-ok esetében a tartalomjegyzék még számmal elnevezett fejezetcímek esetében sem választható, hanem kötelező elem. Ennek az az egyszerű oka, hogy az ilyen, kicsit nehézkesebben „lapozható” szöveghordozók esetében a fejezetek adnak támpontot a kötetben való ugráláshoz, kereséshez. Vagyis hiperlinkként működnek, és az olvasó ezekre kattintva tud egy kiválasztott részt (viszonylag) könnyen megtalálni.