„Mintha ráleltem volna a páncélomra, ami megvéd az ítélkezéstől”

A családi viszonyok, a családban szerzett esetleges sebek nagyon erőteljesen tudnak befolyásolni egy párkapcsolatot, de túl is lehet lépni ezeken a nehézségeken – mondja Kate George, alias György Nikoletta első regénye, a nemrég megjelent Fejtsd meg az álmom kapcsán. A Könyv Guru Kiadónál napvilágot látott romantikus történet szerzője arról is mesél, hogy miért olyan fontosak az álmok Maya és Nicolas románcában, mi az a „fake dating trope” és mire használta a regényében, illetve hogy mi a szerepe az erotikus jeleneteknek a történetben és hogyan döntötte el, mennyire legyenek „forróak”.

Hogyan született a Fejtsd meg az álmom alaptörténete? Miért érezte úgy, hogy könyvet lehet (és kell) belőle írni?

Mindig is érdekeltek az álmok. Mindig tudni akartam, hogy mit jelent az, ha valamit álmodok, van-e egyáltalán jelentősége. Legtöbbször a nagymamámhoz fordultam, ha álommal kapcsolatos kérdésem volt, szinte mindig meg tudta fejteni őket. Szóval az ötlet innen született és gondoltam, miért ne lehetne ezt az egész dolgot beleültetni egy romantikus regénybe.

A fake dating trope momentum – vagyis hogy Nikolas, a jóképű sztárfocista Mayával színlelt párkapcsolattal akarja lekoptatni az egyik ex-barátnőjét – a romantikus regények gyakori fordulata. Miért ezt választotta, és mivel tud a Fejtsd meg az álmom csavarni egyet a szokásos felálláson?

A fake dating trope az egyik kedvencem a romantikus könyvekben, így adta magát. A csavart az jelenti, hogy a barátaik előtt például egyáltalán nem titkolják ezt a kamu dolgot, ők is részesei, emellett pedig megállapodnak, hogy barátok lesznek, de persze ott vannak az álmok is, amik megfejtésre várnak, ez pedig izgalmasabbá teszi az egész kamukapcsolat dolgot.

A történetben fontos szerepet kapnak az álmok, azoknak előrejelző szerepe. Szokott álmodni? És hisz bennük? Van itt az álomnak másféle, metaforikus szerepe is?

Igen, elég gyakran szoktam álmodni, és nagyrészt hiszek is bennük. Metaforikus jelentőséget is hordoz a könyvben, mintha a sors jobb kezét játszaná a történetben, ami segít összehozni két fiatalt.

Híres, ismert könyvek is megjelennek a történetben. Mi ennek az oka? Ennyire szereti a könyveket, ezzel teremt otthonosságérzést azoknak az olvasóknak, akik szintén falják a könyveket, mint Maya, vagy valami más oka volt ennek?

Igen, egyrészt otthonosságot is teremt az olvasók számára és segít azonosulni Mayával, közelebb hozza a főszereplőt az olvasóhoz. Az olvasó azt gondolhatja, hogy „Hé! Én is olvastam ezt a könyvet, de szuper!”. Másrészt többször is említésre kerülnek a „book boyfriend” -ek, ezért is tartottam fontosnak, hogy megemlítsem a könyvek címét is, amikben szerepelnek.

Romantikus történetben talán szokatlan, hogy a főszereplőnek, Mayának erőteljes a családdal való kapcsolata: az édesapjával és a fiútestvéreivel, természetesen más-más szinten. Miért volt fontos ezt a szálat kifejteni?

Mindig is fontosnak tartottam a családdal való kapcsolatot, másrészt meg szerettem volna megmutatni, hogy a családi helyzet (nem feltétlenül az anyagi), a családban szerzett esetleges sebek, milyen erőteljesen tudják befolyásolni a jövőbeni kapcsolatunkat, ha hagyjuk. De túl is lehet lépni rajtuk, le lehet győzni, ahogy a történet is mutatja. Én nem ástam olyan mélyre a témában, azt hiszem csak a felszínt érintettem.

A műfajhoz illően akad jó pár erotikus jelenet is a cselekményben. Hogyan kell jó „forró” jeleneteket írni? Mi az, amit még ki lehet/érdemes mondani, és mit kell az olvasók fantáziájára bízni? Meglátása szerint emelkedik vagy inkább csökken manapság e téren az olvasók ingerküszöbe, vagyis még forróbb, vagy inkább sejtelmesebb jelenetekre vágynak?

Nem tudom, hogy ki mire vágyik, szerintem a „forróbb” és a sejtelmesebb jeleneteknek is megvan a maguk jelentősége, azt kell figyelembe venni, hogy mit kíván a sztori. Van, amikor a sejtelmesség sokkal jobban működik, mintha mindent leírnánk, ez viszont fordítva is igaz lehet. Van, aki oldalakon keresztül szereti olvasni az erotikusabb részeket, van, aki hamarabb túlesne rajtuk és azt mondja, hogy oké, nekem fél oldal is elég ebből. Szóval ez is olvasófüggő. A lényeg, hogy jelenjenek meg az érzelmek.

Rengeteg a párbeszéd, szinte csak ezekre épül a történet. Mennyire volt nehéz pörgős, életszerű dialógusokat írni? És mi a titka a jó párbeszédeknek? Hogyan lehet gyakorolni, hogy tényleg olvastassák magukat?

A párbeszédek írása nem okozott komolyabb nehézséget. A lényeg az, hogy legyen feszesre húzva és kerüljük a fölösleges köröket. Hogyan lehet gyakorolni? Szerintem érdemes novellákkal próbálkozni, abban igazán fontos, hogy lényegretörő legyen a párbeszéd. És olvassunk sokat, az mindenképpen nagy segítség.

Mennyi időt vett igénybe a könyv megírása az ötlet megszületésétől a kiadóinak leadott kéziratig? És milyen (főbb) nehézségekkel kellett szembenéznie ez idő alatt?

Négy hónap alatt írtam meg az első vázlatot, de voltak benne kisebb-nagyobb javítások, így minden munkát összevetve, kilenc hónapot mondanék. Nehézséget leginkább a várakozás és a bizonytalanság okozott, úgy voltam vele, hogy rendben, ha a szerkesztő javítást javasol meg tudom csinálni, nem gond. De a bizonytalanság, hogy vajon mit gondol a kiadó, érdemesnek tartja-e kiadni, rosszabb volt. És talán a borító koncepciójának a kitalálása is kisebb nehézséget okozott.

Miért választott angolszász hangzású álnevet? És mi volt a fő szempont a név megalkotásakor?

Mikor elkezdtem írni, már akkor tudtam, hogy nem a saját nevemen fogok publikálni. Pedig magyar írónővel kezdődött a könyvek iránt táplált szeretem. Aztán találkoztam olyanokkal, akik magyar nemzetiségűek, mégis külföldi néven publikálnak. Ez tetszett. Mintha ráleltem volna a páncélomra, ami megvéd az ítélkezéstől. De később rájöttem, hogy igazából mindegy, mert mindig is fog kritika érni, az a fontos, hogy hagyom-e, hogy hasson rám, hagyom-e, hogy megtörjön. Ennek tudatában is, úgy döntöttem, hogy marad az álnév, ha már egyszer elhatároztam magam és igazából tetszett. Kicsit olyan, minta magam mellett más is lehetnék, mintha kicsit más bőrébe bújhatnék. És miért pont Kate George? Kate magyarosítva: Katalin, a másik nevem. George pedig a vezetéknevem angol változata.

Maya és Nikolas történetének vége nem jelzi előre a folytatást. Akarja esetleg mégis folytatni a románcukat?

Nem, Nikolas és Maya románca itt lezárult. Talán még a későbbiekben felbukkanhatnak a sorok között, mint régi jó ismerősök egy újabb történetben. Majd meglátjuk.