„Mire eljutottam a századik oldalig, már tudtam, hogy nem fog beleférni egy könyvbe”

Volt, hogy több nap is eltelt, mire észrevettem, hogy két karakter nevét megcseréltem – meséli A. L. Kovács Szilárd, milyen kavarodást okozhat a sok szereplő, idegen faj szerepeltetése egy nagyszabású regényfolyamban. A szerzővel, akinek most jelent meg Regalion – Hatalomvágy című kötete a Könyv Guru Kiadó gondozásában, arról is beszélgettünk, hogy miként küzdött meg végül a hatalmas szereplőgárda és egy teljesen új világ felépítésével, nem bánja-e, hogy ennyire megnehezítette a saját dolgát ezzel az összetett fantasy-történettel, mire használta a mesterséges intelligenciát, és milyen önismereti utat járhatott be az írás által.

Összetett, sokszínű, különféle fajú élőlényekkel benépesített világot, sőt világokat teremtett a Regalionban. Honnan jött az alapötlet? Mikor érezte úgy, hogy ebből a történetből könyvet – sőt, ahogy a végén sejteti: több könyvet – lehet írni?

Az egész ötlet onnan indult, hogy 2022 szeptemberében, egy hétköznap este lefeküdtem aludni. Természetesen, mint a legtöbb alkalommal, akkor is forogtak a fogaskerekek, ám ez esetben nem hagytam őket figyelmen kívül. Így esett meg, hogy a semmiből megszületett Gran és vele a szeredin faj gondolata. Nem kellett sok hozzá, pár perc múlva már a többi klán is részese volt a fejemben játszódó történetnek. Persze ekkor még nem tudtam, hogy hova fog vezetni ez az egész. Másnap, munka után nekiültem és elkezdtem írni. Az írás olyan gördülékenyen ment, hogy magam is meglepődtem rajta. Vitt magával az ár, és mire eljutottam a századik oldalig, már tudtam, hogy annyi lehetőséget tartogat az általam teremtett világ és az abban élő lények, hogy az nem fog beleférni egy könyvbe. Az érdekesség az egészben, hogy nem a már megjelent könyvvel kezdtem. Miután nekiültem az írásnak, eljutottam egy pontig, ahol már nem volt elég hivatkozni a régmúlt eseményeire. Emiatt az addigi munkámat félreraktam, és neki láttam az első rész megalkotásának, amely végül a Hatalomvágy címet kapta.

Hogyan tudná összefoglalni az olvasók számára a nyitótörténet (Hatalomvágy) lényegét és főszereplőjének, Grannak belső útját, erkölcsi dilemmáit? És ki a kedvence az egész sztoriban?

Gran egy szegény családból származó, átlagos szeredin gyermek. Apjának korai halála után az egyetlen felnőtt, akiről példát vesz, akitől tanul, az az anyja. Orvay neveltetése nagy hatással van a gyermekre – más szemszögből kezd nézni a világra. Mire eléri a felnőtt kort, már az anyja által belésulykolt viselkedési normákat követi. Később, amikor döntések elé állítja az élet, nem tudja, mit is tegyen, a belső hangja ellentmond a gyermekkorától magába szívott gondolataival, ami miatt lelki vívódások gyötrik. A kedvenc karakterem még nem lépett színre, ő a második részben fog megjelenni. Az összes karaktert szeretem a magam módján, mindegyiküknek megvan a saját jelleme és szerepe, ami nélkül nem lenne kerek a történet, legyen az a szereplő jó, vagy gonosz. Ám, ha mégis kellene mondanom valakit az első részből, akkor Menetort, vagy Rotnyót nevezném meg.

Nagyon aprólékosan ismerteti ezt a távoli, képzeletbeli világot: a kötet elején például bemutatja a főszereplő szahrynák (emberszabású gyíkfélék) különféle klánjait, a könyv végén pedig a szereplőket egyesével is bemutatja, a szahryna szavak kiejtéséhez segédletet mellékel. Már az elejétől fogva tudatosan készült arra, hogy efféle sorvezetőket mellékel az olvasóknak, vagy csak a tesztolvasók javaslatai után szúrta be ezeket a történet mellé?

Igen, ezt tudatosan csináltam így. Olvastam én is pár regényt, ahol belekeveredtem a szereplők sokaságába, és a végén már azt sem tudtam, ki kicsoda. Hasonlóan egy kitalált nyelv kifejezései sem voltak mindig egyértelműen kikövetkeztethetők. Persze igyekeztem úgy írni, úgy becsempészni a szahryna nyelvet a sorok közé, hogy lehessen tudni a jelentésüket, de sosem árt a segédlet. Úgy voltam vele, inkább legyen, és ne használják, mintsem ne legyen, és hiányolják.

És a felkért tesztolvasók miben segítették leginkább? Milyen tanácsukat fogadta meg?

Volt olyan rész, ami bár számomra egyértelmű volt (mert ismerem a folytatást is), annak, aki először olvassa, kissé ellentmondásosnak tűnt. Ezért csiszoltam a történeten pár fejezetnél, ahol ezt jelezték. Olyan megállapítás is érkezett, hogy egy új ismeretség túl gyors ütemben válik baráti viszonnyá – ez ismételten arra vezethető vissza, amit előre nem ismertethettem a fordulatok megőrzése okán. Némileg módosítottam azon a részen is, de még így is gyors a váltás, aminek oka a következő részekből fog kiderülni. Úgy gondolom, hogy mindenképp szükséges több szemszögből is vizsgálni a kéziratot, véleményeket kérni, meghallgatni azokat. A jelenlegi és jövendőbeli olvasóimtól is szívesen fogadok visszajelzéseket, mert azok, ha negatívak is, tanulhatok belőlük és fejlődhetek általuk.

A közel 500 oldalas történet összetettsége, de különösen a felépített világok sokszínűsége óriási háttérmunkát feltételez a sztori megírásán túl is. Mennyi időt vett igénybe a világépítés? Milyen módszerrel dolgozott? Mennyire tudott az előzetes terveknek megfelelően dolgozni, és mikor kellett eltérnie attól menet közben?

Az első legépelt betűtől körülbelül 14 hónap telt el, mire az első rész végére értem. Ez az idő csak az, amit a Hatalomvágy megírásával töltöttem. Nagyon sokat tanultam ez idő alatt. Mikor belevágtam, nem sejtettem, mekkora munkával jár ez az egész. Csak írtam és írtam, majd észrevettem, hogy két karakter nevét megkevertem (volt, hogy több nap is eltelt két írással töltött este között). Emiatt külön táblázatot csináltam, ahol minden szereplőt felírtam, ahogy feltűntek a történet előre haladtával. Kézzel rajzoltam a térképeket, hogy tudjam, mi hol van. A szereplőkről, állatokról, növényekről, egyszóval mindenről készítettem jegyzetet. Ki kicsoda, az állatok hogy néznek ki, hogy viselkednek, milyen a növények kinézete, mire használhatók és így tovább. Sok időt, energiát és bosszankodást igényelt, mire rájöttem a dolgokra, gyakran eltértem az előre tervezett történettől, mert időközben jöttek az új gondolatok, ötletek, amik jobbnak tűntek. Ám ez azt is eredményezte, hogy vissza kellett olvasnom és átírnom jó sok részt, jó sokszor, hogy végül kerek legyen a történet. Ez az első könyvem és, ha sok fáradtsággal is járt és jár az írás, szeretem csinálni.

Nem érzi úgy, hogy megnehezítette a saját dolgát azzal, hogy ilyen összetett közegbe helyezte a szereplőit? Milyen lehetőségeket rejt, és milyen nehézségeket jelent egy világépítéssel kombinált könyv megírása?

Tény, hogy nagy fába vágtam a fejszém azzal, hogy rengeteg helyszínnel, szereplővel, lénnyel dolgozom. Sokszor nehézségekbe ütköztem, főleg az elején, mikor még csak fejben voltak rendszerezve a hozzávalók. Ám mára ez valamilyen szinten tisztult azzal, hogy külön táblázatokban és dokumentumokban rendszerezem őket. Szerencsésnek tartom magam abból a szempontból, hogy nem küszködöm az alapanyaggal, rengeteg ötletem van, ami az összetett közeg miatt bármilyenre formálható. A nehéz az egészben az, hogy megfelelően formáljam, hogy a legtöbbet és legjobbat hozzam ki belőle.

Hogyan született a borító és az illusztrációk, és milyen együttműködés volt az illusztrátorral? Mennyire fogadta el az első ötleteket, illetve mennyire kellett több körben közelíteni az ideálishoz?

A könyv borítóján sokat gondolkodtam, olyan dolgot szerettem volna, ami ránézésre titokzatos, mégis jól mutat és köze van a történethez. Végül így került a borítóra a kép az ősök kapujáról. Az illusztrációk egy részét mesterséges intelligencia dolgozta ki. Sok időt vett igénybe az újabb és újabb képgenerálás, mire egyet sikerült az elképzelésemhez hasonlóra megvalósítani. De volt, amikor hiába próbálkoztam és adtam meg a paramétereket a legaprólékosabban. Ebben az esetben, valamint a térképek átrajzolásában egy kedves barátom, Szili Emese segített. Én megrajzoltam kézzel, hogy hogyan képzeltem el, és ő egy program segítségével digitalizálta. Voltak fennakadások, amikor nem úgy sikerült a kivitelezés, ahogy az elképzelés, de tapasztaltabbak lettünk ezáltal. Én is, hogy miként kell megfogalmazni pontosan, mit is szeretnék, mit mikor kell jeleznem. És ő is, hogy mikre kérdezzen rá és mikor. Mivel egy közeli barátomról van szó (akinek itt is külön köszönöm a munkáját), ezért mindent problémamentesen meg tudtunk beszélni.

Mi volt a legnagyobb nehézség az írás (előkészületek) során? Hogyan oldotta meg? Mennyi idő alatt született meg a teljes könyv az első gondolattól a kész kéziratig?

A legnagyobb nehézség talán a különböző történetszálak összefésülése volt. Számtalan alkalommal jutott eszembe egy történetfoszlány, amit leírtam, lehetett ez akár egy egész fejezet a könyv végéből, úgy, hogy még a felénél sem tartottam. Ilyenkor a köztes teret lényeges és érdekes tartalommal kellett megtölteni (ilyen volt például a próba a hatalomvágyban). Sok hasonló esettel találom magam szembe a mai napig, mikor jön egy jó ötlet, de még nem kapcsolódik semmihez, mert nem tartok ott, ekkor jön a nehéz része, hogy úgy és addig szövögessem a történetet, hogy összeérjenek a szálak, mindezt úgy, hogy a sztori érdekes maradjon. A könyvet a második rész írásával kezdtem, azzal együtt 18 hónap volt, ám ebből maga a Hatalomvágy 14 hónap alatt készült el.

A kötet végén azt írja, élete egyik legjobb döntése volt, hogy belevágott az írásba, egy fontos önismereti utat járhatott be ezáltal. Mire célzott ezzel? Hogyan tudná érzékeltetni az írás hatását az életére?

Úgy gondolom, hogy sokan vagyunk, akiktől kiskorukban kérdezgették, hogy „Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” Nos, én hatéves koromban trombitálni szerettem volna, miután láttam a tv-ben Louis Armstrongot zenélni és énekelni egy műsorban, 10-15 éves korom körül focista akartam lenni. Ám mire elértem abba a korba, hogy ezt komolyan el kellett döntenem, fogalmam sem volt, mivel is szeretnék foglalkozni. Jött a középiskola, nem tudtam merre orientálódjak, mert nem tudtam, miből keresném a kenyerem szívesen. A középiskola után az egyetem kérdése, ugyanezzel a kilátástalan helyzettel. Majd jött a mókuskerék. Kipróbáltam magam több munkakörben is. Mivel az anyagiaktól függünk mind a modern társadalomban, én is beálltam a sorba. Nem azért dolgoztam (legyen szó bármelyik munkahelyemről is), mert szerettem csinálni, hanem mert szükséges volt a megélhetéshez. Nézelődtem a munkák terén, álláshirdetéseket böngészve, de nem tudtam, mit akarok csinálni, csak azt, hogy kell a munka az előbb említettek miatt. Visszagondolva, nem voltam túl jó tanuló. Magyar nyelvből a fogalmazás húzta fel a jegyeim, de ekkor még nem gondoltam bele, hogy lenne hozzá érzékem. Ám körülbelül 21 hónappal ezelőtt minden megváltozott.

Elkezdtem írni és 30 év után először éreztem úgy, hogy tudom, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek!

Nem árulta el a könyv végén, hogy hány kötetesre tervezi a Regaliont. Tudja már? És milyen irányba viszi tovább a történetet?

Igazság szerint még én sem tudom, végső számot nem tudok mondani. Annyit viszont igen, hogy minimum még két rész fog belőle készülni. Marad a fantasy világ, de ez esetben kalandosabb vizekre evezünk, kicsit nagyobb utat bejárva, új szereplőkkel a színpadon, az előadást a régiek megjelenésével tarkítva. Új lények, új konfliktus, új és régi barátságok, viszály és cselszövés, egyszóval minden, ami kell.

Mikorra várható a következő kötet? És önállóan is olvasható lesz, vagy mindenképpen el kell majd olvasni hozzá a Hatalomvágyat is?

Számításaim szerint a következő kötetet fél éven belül befejezem (december-január). Önállóan is olvasható lesz, igyekszem a történések előzményeire magyarázatot adni. Például az első résznél sokszor kap említést a klánok háborúja, ami a régmúltban történt, de a könyv olvasható úgy is, hogy annak teljes történetét ismernénk. De úgy vélem, érdemes a teljesség és a feszültség növelése érdekében az első rész elolvasása után nekilátni a másodiknak, mivel vannak összefüggések és fordulatok, melyek sokkal érdekesebbek, ha a teljes történetet, az apróbb részleteket is ismerjük.