Mit lehet tanulni azokból a filmekből, amelyekben írnak egy könyvet?

Kapcsold ki a telefonod, jelentkezz ki az Instából, sőt kapcsold le az internetet is, ameddig írsz, ne hagyd, hogy bármi is elvonja a figyelmedet! Ez az egyik első írótanács, ami elhangzik a Véletlenül írtam egy könyvet című, januárban bemutatott, idehaza több mint 150 ezer nézőt a mozikba csábító, és azóta számos díjat is nyert – filmben. A történet főszereplője, Nina (Demeter Villő) a szomszédban lakó bohém írónő, Lídia (Zsurzs Kati) iránymutatását követve próbál regényt írni, valójában édesanyja halálát feldolgozni. És találkozásaikkor Lídia rendre tanácsokkal látja el, mire figyeljen kezdő íróként a kamaszlány.

Így köti a lelkére egyebek mellett, hogy „egy történet konfliktus nélkül olyan, mint a kóla buborék nélkül”. Hogy a „szemetes az író legjobb barátja”, hiszen oda dobhatja a kevéssé sikerült oldalakat, fejezeteket. Vagy azt is, hogy „egy írónak nemcsak azt kell kitalálni, hogy mit ír meg, hanem, hogy mit hagy ki”. És nem utolsósorban Lídia arra is felhívja kis tanítványa figyelmét, hogy „egy írónak nagyon fontos, hogy értse a karaktereit. Próbálj meg a másik bőrébe bújni, hogy ő hogy reagál az eseményekre!”

A film végére komplett írótanács-gyűjteménnyel lesz gazdagabb a figyelmes néző, de nem csak ebből a moziból leshetünk el az írással kapcsolatos hasznos tippeket. Következzen öt híres-ismert film amelyeket érdemes írószemmel is végignézni és tanulni belőle:

Adaptáció (Adaptation, 2002)

Charlie Kaufman (Nicolas Cage) képtelen megírni Susan Orlean The Orchid Thief című könyvének adaptációját. Charlie forgatókönyvírói küzdelme szinte egy írástechnikai mesterkurzussal ér fel. Egy ponton aztűn már saját magáról kezd írni, vagyis az írás válságáról – ez mutatja, hogy néha a legjobb kiút, ha az ember önmagához fordul, és engedi, hogy a személyes története beszivárogjon a munkájába. Eközben a „másik főszereplő”, Donald Kaufman (Charlie fivére, ugyancsak Cage játssza) laza, ötletszerű forgatókönyve sikert arat – vele szemben Charlie görcsölése mutatja, hogy mennyire bénító lehet a „tökéletes szerkezet” keresése.

Írói tanulságok:

• Ne félj önmagadat belevinni, és ne akadj fenn a formai kérdéseken!
• Ne próbáld görcsösen „megoldani” a történetet – inkább engedd, hogy a karakterek és a téma vezessenek!
• Az írói blokk természetes, de sokszor a túlzott elvárásból fakad.

Fedezd fel Forrestert! (Finding Forrester, 2000)

A világtól elvonult híres íróval, William Forresterrel (Sean Connery) véletlenül kapcsolatba kerül egy tehetséges afroamerikai diák, Jamal Wallace (Rob Brown), akinek aztán a remeteként élő író segít kibontakoztatni irodalmi tehetségét. Kettejük munkakapcsolata az írás és a mentorálás erejéről (is) szól.

Írói tanulságok:

• Írás közben ne az első mondattal vacakolj! Az első változat mindig tökéletlen.
• Egy jó mentor vagy szerkesztő felbecsülhetetlen: megtanít látni, és hogy mit érdemes elengedni vagy átírni.
• A hiteles hang fontosabb, mint a „szép” mondatok, és az előbbit csak kísérletezés közben lehet megtalálni.

Szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love, 1998)

Romantikus és játékos történet arról, hogyan inspirálódott Shakespeare (Joseph Fiennes) a Rómeó és Júlia megírásakor. Bár éppen alkotói válságban szenvedett, amikor egy színészmeghallgatásra férfiruhában jelentkezett Viola de Lesseps (Gwyneth Paltrow), egy gazdag kereskedőcsalád sarja, az író – miután leleplezi valódi énjét – beleszeret, és hirtelen ihletet kap a darabjához, amelynek a kimenetele csak tragikus lehet. Bár a történet játékos és romantikus, mégis remekül bemutatja az alkotói folyamat élő, esetleges, gyakran kaotikus természetét.

Írói tanulságok:

• Hogyan születhet meg ihlet valós emberi élményekből; és hogy a szenvedély és az érzelem átélése hozhatja létre a legjobb műveket.
• A dráma alapja a konfliktus – minden jelenetben legyen feszültség, még a romantikusakban is.
• Néha a legjobb ötletek a határidő szorításában születnek, ez hozhatja ki belőlünk a legjobb formánkat.

Az órák (The Hours, 2002)

Három nő, egy regény: az egyik írja, a másik olvassa, a harmadik átéli… 1923: Virginia Woolf (Nicole Kidman), a 20. századi világirodalom nagy egyénisége, a tragikus sorsú írónő hosszú gyógykezelése után elkezdi írni Dalloway asszony című regényét. 1951: Laura (Julianne Moore), az öngyilkossági hajlammal küzdő terhes háziasszony meglepetésbulit akar rendezni férje születésnapjára, de kezébe akad a regény és teljesen belefeledkezik. 2001: Clarissa (Meryl Streep), a leszbikus kiadótulajdonos szintén meglepetés ünnepséget akar rendezni AIDS-ben szenvedő költő barátja tiszteletére.

Írói tanulságok:

• Virginia Woolf története, párhuzamban a másik két nő sorsával, szépen bontja ki, hogyan képes az irodalom megérinteni és megváltoztatni az embereket. Ehhez nem kell harsány történet, elég az érzelmi igazság.
• Az irodalom nemcsak szórakoztat, hanem mélyen hat az olvasók életére, vagyis gondold át, mi a te „belső igazságod”.
• Nem baj, ha a történet „lassú” vagy lírai, ha érzelmileg pontos és hiteles.
• A különféle motívumok (például virágok, órák, víz) erősíthetik a szöveg rétegeit, jelentését.

Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris, 2011)

Gil (Owen Wilson), az írónak készülő fiatalember a jegyesével, Inezzel (Rachel MacAdams) Párizsba látogat. A nem túl harmonikus kapcsolatból Gil egy éjszaka elindul, hogy sétábal szellőztesse ki a fejét, és a fordulatot az hozza, hogy felfedezi: éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy öreg autóba szállva időutazásban vehet reszt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe. Ott pedig olyan, általa bálványozott művészekkel találkozik, mint Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, Gertrude Stein, Cole Porter, Pablo Picasso, Salvador Dalí, Luis Buñuel. Meglepve tapasztalja azonban, hogy míg ő nosztalgiával gondol arra a korra, merthogy a saját világa mindenkinek annyi problémával van tele, az 1920-as években élőknek az a korszak épp olyan hétköznapi és unalmas volt, mint neki a sajátja. Hemingway tanácsai (például az igazság keresése az írásban) és Stein szerkesztői meglátásai segítik Gilt, de végül rájön, hogy a jelenben kell megtalálnia a saját hangját.

Írói tanulságok:

• Inspirálódj a nagyoktól, de ne akard őket másolni, és ne is ragadj a múltban – a te történeted itt és most vár.
• Ne félj attól, hogy a nosztalgiád vagy saját vágyaid megjelenjenek a történetben.
• A nosztalgia csapdái, a saját korszakod elfogadása, az idealizálás helyett fedezd fel az alkotásba fektetett energia fontosságát!