Nem merünk kérdezni, mert félünk a válaszoktól

Mi a nagyobb vakság: a fizikai vagy az érzelmi? – teszi fel a nehezen megválaszolható kérdést Szolnoki Kata első regénye, a Tükröződések fehér fényben. A Könyv Guru Kiadó gondozásában megjelent történet szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy miért lehet megnyugtató a kiszolgáltatottság, mi a kapcsolat a regény és Bulgakov világhírű műve, A Mester és Margarita között, miért volt nehéz, mégis elengedhetetlen mindig más szereplő szemszögéből írni az egyes fejezeteket, és mire utal címben szereplő „fehér fény”.

Egy fiatal jóképű és híres színész váratlanul megvakul, és egy nála idősebb, kihűlt házasságban élő tanárnő kíséri el egy külföldi szemműtétre. Hogyan talált rá erre a meglehetősen szokatlan alaptörténetre?

Az alaptörténet ötlete több forrásból is táplálkozott. Mindig is érdekelt az emberi kapcsolatok mélysége, különösen azok, amelyek váratlan helyzetekben alakulnak ki, és átlépik a társadalmi vagy életkori határokat. A fiatal, híres színész és az idősebb tanárnő karaktere egyfajta kontrasztot teremtett, amit izgalmasnak találtam: a csillogó, de törékeny hírnév és a hétköznapi, mégis belső erővel teli élet szembeállítása. A vakság mint motívum sokak személyes félelmét tükrözi – mi lenne, ha elveszítenénk valami alapvetőt, ami meghatározza, kik vagyunk? Vannak helyzetek, mikor a státusz nem számít, és mindenki egyformán sebezhető. A tanárnő karaktere saját – több, mint öt éve ebben a közegben dolgozom. A külföldi szemműtét ötlete pedig egy drámai tétet adott a történetnek: egy utazás, ami nemcsak fizikai, hanem érzelmi és lelki értelemben is változást hoz. Összességében a szokatlan párosítás és a krízishelyzet lehetővé tette, hogy mélyebben feltárjam, mit jelent igazán kapcsolódni valakihez.

Mindkét főszereplő valamilyen formában sebezhető és ki van szolgáltatva a másiknak. Ez a felállás tette lehetővé, hogy a fiatal színész, Máté és a már kissé hervadt tanárnő, Anka összejöjjenek, vagy más miatt tartotta izgalmasnak a vakság és kiszolgáltatottság témáját?

Igazán jelenleg is foglalkoztat a gondolat, hogy Máté fizikai vagy érzelmi vaksága a nagyobb probléma. Ez az érzelmi vakság azonban Ankában is jelen van, a férje iránt. Azt gondolom, hogy nagyon rossz lehet valósan vaknak lenni, és nem is szeretném elképzelni, hogy milyen, azonban az érzelmi vakság – vagy figyelmetlenség – nagyon is jelen van mindannyiunk életében. Viszont abban a pillanatban, ahogy figyelmet kérünk, kiszolgáltatjuk magunkat másoknak. A kiszolgáltatottságnak negatív csengése van, de van abban valami nagyon megnyugtató, ha átadhatjuk az irányítást. Ezt például a könyvben Máté tanulta meg átélni.

A történetből kiderül, hogy Ankának Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita a kedvenc könyve, és a történet folyamán rendre fel is bukkannak vendégszövegek ebből a regényből. Mi a szerepük ezeknek a szövegbetéteknek? Hogyan kapcsolódik a Tükröződések fehér fényben és A Mester és Margarita?

Valóban A Mester és Margarita az egyik kedvenc könyvem. Anka folyamatosan azonosítja magát Margaritával, hiszen ugyanaz az életuntság jelenik meg nála, mint Margaritánál – illetve nagyon sok orosz hősnél.

Valamiért az orosz hősök nagyon tudnak unatkozni. Talán a hosszú tél az oka…

Máté pedig a történet második felében azonosul a Mesterrel. A kérdés az marad, hogy meg tudja-e találni a 21. századi Margarita a jelenkori Mestert, illetve ki az igazi Mester a történetben? A szövegrészek szerepe a kontraszt a valóság és önmagunk – ha úgy tetszik – tükröződése között.

Minden fejezet valamelyik szemszögéből meséli (tovább) a történetet. Hogyan talált rá erre az elbeszélői módra? És milyen előnyei/nehézségei vannak, ha állandóan egyes szám első személyben kell írni, de mindig mások a szereplők?

Ezen nem gondolkodtam. Így írta meg magát a történet – ami nem egyszerű, hiszen nagyon sok fejjel kell egyszerre gondolkodni, többféle nyelvezetet használni, illetve meg kell próbálni beleélni magam többféle gondolatvilágba, ami első hallásra egy kicsit skizofrén lehet. Van ennek a többszereplős látásmódnak hagyománya az angol irodalomban, nem szeretném hasonlítani magam olyan szerzőkhöz, mint Virginia Woolf, de például ő is használ többszereplős látásmódot. A kiadók nem díjazták ezt, volt, hogy azt a kritikát kaptam, hogy csak a két főszereplőt kellene egyes szám első személyben hagynom, a többit inkább párbeszédeket keresztül bemutatnom. Kipróbáltam, rendszeridegen volt.

Milyen érzés volt mindenféle személyek bőrébe és élethelyzetekbe beleképzelnie magát? Változtatott valamit a látásmódján, hogy „rákényszerítette” magát erre a szemléletváltoztatásra?

Valahogyan a történet hozta magával, hogy kinek a nézőpontját írjam le, ki akar az adott dologról mesélni. Kicsit tudathasadásos állapot, de ha Máté szempontjából írtam, rajta keresztül láttam a világot, ha Anka szemszögét használtam, azt láttam, természetesen igaz ez a többi szereplőre is. Nem kellett kényszeríteni magam.

Sokféle élethelyzetet, helyszínt ír le pontosan, egy vak (megvakuló) ember nehézségeit, a házi ápolást, a pedagógusi lét keserveit, New Yorkot stb. Honnan tudott ilyen élethű képet festeni ezekről? Mennyit kellett utánanéznie ezeknek, és volt-e, amit saját tapasztalatból tudott meríteni?

Vannak benne valós élmények, de vannak benne olyan dolgok is, amit szimplán megpróbáltam elképzelni. Sokszor kérdeztem, sokszor csak elhittem magamnak, hogy azok az érzetek, amiket leírtam, validak. De annak örülök, hogy élethűnek találja az ábrázolást. Nem emlékszem pontosan, talán Agatha Christie adta az egyik szereplője szájába, hogy olyan dolgokat kell leírni, amiket ismerünk – hiszen így leszünk hitelesek. Ennek a hitelességnek azonban lehet az az ára, hogy dokumentumregény születik, amit szerettem volna elkerülni. A helyszínek, a helyzetek valósak. A személyek és a történet kitalált.

A regényben felvetett témák közül (vakság/fogyatékosság, romantikus, nagy korkülönbségű szerelem, női öregedés, kihűlt párkapcsolat…) melyiket tartja a legfontosabbnak? Milyen tanulságot fogalmazott meg a történetével?

Az a tanulság, hogy nincs tanulság. A felhozott témák mind olyanok, amik tabuk. Nem merünk kérdezni, mert nem illik kérdezni.

Nem merjük megkérdezni egy vaktól, hogy pontosan milyen érzékelései vannak, vagy ismerőseinktől, hogy miért maradnak benne egy párkapcsolatban.

Lehet, hogy azért, mert félünk a válaszoktól. Ha mégis kellene tanulságot megfogalmazni, az talán az egymás megértése.

Hogyan született a kötet címe? Milyen szempontok alapján választotta? Volt esetleg más variáció is?

Rengeteg variáció volt, először egy zárt közösségben Hamupipőke történetként jelent meg a történet, aztán játszottam azzal, hogy valahogyan kössem a Mester és Margaritához, de nem voltak életképes ötleteim. Aztán megszületett a Tükröződések, mert hiszen nem a valóban látják egymást, hanem egy furcsa tükörben, ami a legegyszerűbb, legprózaibb fehér fényben van, ami semmin nem változtat. Nem a fény változtatja meg a képet, hanem ők maguk, és a miért nyilván a könyvből derül ki.

Miért jegyzi álnéven a kötetét? És milyen szempont szerint választott írói nevet a regényének?

Ennek nagyon egyszerű oka van: küzdök a doktori tanulmányaimmal, amihez előbb-utóbb publikációkat kell létrehoznom. Nem akartam összemosni a két nevet. Korábban külföldi névben gondolkodtam, a kiadó javaslatára változtattam meg. A szerződés aláírásakor, a helyszínen született meg Szolnoki Kata, a szülővárosomról – azért, mert jobb nem jutott eszembe.

Mennyi időbe telt a szöveget megírni, és volt-e valamilyen előre nem látott nehézség munka közben?

Az első verziót egy hét alatt írtam meg. Aztán különböző pályázatokra különböző kiegészítések születtek, kicsit változott a történet, illetve a 2022-es alapot kicsit stilizáltam, változtatgattam. De megvolt az a pillanat, amikor a szöveg „késszé érett” és onnan nem voltam hajlandó hozzányúlni.

Hogyan tovább? Teljesen befejeződött Máté és Anka története, vagy lesz folytatás? Esetleg valamilyen másik történetet készül megírni?

Máté és Anka története nem ért véget, ha véletlenül hihetetlen siker lenne ebből a regényből, találkozhatunk még velük. Most két másik történet jár a fejemben, más szereplőkkel, más konfliktusokkal, de még nem érett meg arra, hogy „lediktáltassa” magát.