„Nem mindegy, hol töltjük az örök életet”
„Ezt a könyvet ébresztőnek szánom” – fogalmaz Garai K. Mónika új kötete, A lehetetlen lehetséges kapcsán, amely a Könyv Guru kiadó gondozásában jelent meg. A szerző, akit súlyos, gyógyíthatatlan betegségéből hite szerint Isten csodás beavatkozása mentett meg, mesél arról, hogy naplója segítségével kezdett írni, hogy miért szánja vallásos és nem hívő embereknek egyaránt a kötetét, és hogy mire biztatták a barátai, rokonai, amikor elolvasták a szövegét.
Hogyan jött a gondolat, hogy a hitével kapcsolatos történetekből könyvet írjon?
Mint írtam a könyvemben, 2002 óta naplót kezdtem vezetni, miután megismertem Istent. Le kellett jegyeznem mindazt a sok csodát, amit tett az életünkben.
Saját csodás gyógyulásával kezdi a kötetét, de aztán számtalan más esetet is leír, amikor hite szerint Isten hozott gyógyulást valakinek. Van köztük olyan történet, ami valamiért közelebb áll a szívéhez?
Nincs olyan, amit külön kiemelnék, egyedül csak azt, hogy Isten feltétel nélkül szeret minden embert, és nincs olyan ima, amit ne hallgatna meg!
Kiknek szánja inkább a kötetet: a vallásos vagy inkább a nem hívő embereknek?
Mindenkinek, aki érdeklődést mutat a hit iránt. A vallásosaknak azért, mert nem minden vallásos ember hisz Isten igéjében teljes egészében, sőt legtöbben nem hiszik, hogy Isten ma is gyógyít, tesz csodákat vagy egyáltalán foglalkozik velük. A nem hívő csoportnak azért ajánlom, hogy felismerjék, van valami több is e földi életen túl. Ez pedig az örök élet, amit nem mindegy, hol fogjuk eltölteni. Ezt a könyvet ébresztőnek szánom mindenki számára.
A kötetben szereplő bibliai idézeteket egy 1908-as kiadású Károli-bibliából vette. Miért ezt a kiadást használta, hiszen az elmúlt bő évszázadban több frissebb fordítás is készült?
Mert az első bibliám, egy Károli. Nehéz volt első olvasásra megérteni a tartalmát, de ennek olvasása segített végül az igazi hitre jutnom. Azóta persze más fordításokat is böngészek, annak reményében, hogy még több ismeretet szerezhessek.
Milyen nehézségekkel szembesült a könyv írása során? Hogyan oldotta meg őket?
Nem okozott semmilyen nehézséget az írás.
Munkája és családja mellett mikor volt ideje írni? Mennyi idő alatt sikerült összeállítani a könyvét?
Mindenféle teendőim elvégzése után, a szabad időmben írogattam. Kicsivel több mint 1 év alatt sikerült megírnom, 2017 júliusában lett kész.
Elolvastatta valakivel a kész (vagy félkész) szöveget (családtaggal vagy egy lelkésszel)? Ha igen, megfogadta-e a tanácsait? Volt fontosabb változtatás, amit ez alapján eszközölt?
Elolvasták rokonok, ismerősök is, de semmi változtatásra nem hívták fel a figyelmem, egyszerűen csak arra bátorítottak, juttassam el minél több emberhez, mivel úgy érezték, ez sokaknak tud segíteni az élet minden területén.
Milyen tapasztalatai vannak a kiadókeresés sokszor nem könnyű folyamatáról?
Két évbe telt, mire ezt a kiadót megtaláltam, vagyis inkább azt mondanám, hogy ezt sem én találtam, hanem Ő mutatta meg.
Leírta minden csodás történetét a könyvbe, vagy maradtak ki esetek? Ha igen, milyen szempontból válogatott? És készül esetleg a többi történet kiadására is?
Persze, hogy vannak újabb, jó bizonyságaink Isten segítségéről, és igen, ezeket is jegyzetelem, és tervezek még egy könyvet írni, de azt könnyedebb formában, hogy ne hasson vallásosnak, ahogy ön írja. Szeretném elérni, hogy az emberek meg tudják különböztetni az Istennel való személyes kapcsolatot a vallástól.