„Nem szeretem a túlírt könyveket, de Hollywoodban annyi minden megtörténhet”

„Engem mindig a dolgok háttere foglalkoztatott. Hogyan változhat meg valakinek az önképe, személyisége, ha a kamerák és a bulvársajtó kereszttüzében él, és a reflektorok fénye elvakítja” – meséli Gazdag Tamás Dávid, miért írt romantikus regényt egy hollywoodi színésznő életéről. A rivaldafény mögött című, a Könyv Guru Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet szerzője azt is elárulja, milyen személyiségvonásokat és korszakokat ötvözött a főhős, Cassie alakjában, hogyan alkotott egyedi sztorit a szappanoperák kliséiből, miért járta be Los Angeles, Beverly Hills és New York bizonyos részeit a történet kedvéért, és hogy a barátainak milyen tanácsait fogadta meg írás közben.

Tudom, sztereotípia, de férfi szerzőtől valahogy kevésbé várnánk egy hollywoodi színésznő személyes történetét. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt a sztorit írja meg regényben? (A Köszönetnyilvánításban elárulja, hogy a szülei és nagyszülei engedték, hogy gyerekkorában „tonnaszám nézzem a mexikói szappanoperákat és az amerikai filmeket, sorozatokat”…)

Számomra a történet elsősorban nem a főszereplő nemétől függ, hanem az emberi lélekről. Amikor megalkottam Cassie karakterét, nem az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy férfiként írhatok-e egy színésznő megpróbáltatásairól, hanem az, hogy képes vagyok-e átélhetővé tenni az örömét, fájdalmát, útkeresését és a fejlődését. Remélem, hogy ez sikerült is. Az ötlet onnan jött, hogy kiskoromtól kezdve érdekelt a sztárok élete, és ha olvastam egy cikket vagy láttam egy beszélgetést az általam kedvelt hírességekkel, mindig még többet akartam tudni róluk. Így azt gondoltam, hogy miért ne alkothatnék egy ilyen történetet én magam is?

Kinek az alakját formálta meg Cassie Leigh figurájában? Teljesen fikciós, vagy élő személyekből is merített hozzá?

Cassie alakjának megformálásához különböző életrajzi regényekből, interjúkból, filmekből és természetesen a saját fantáziámból gyúrtam össze remélhetőleg egy olyan karaktert, aki hiteles, de közben senkihez sem hasonlítható teljesen. Személyiségében találkozik a régi hollywoodi legendák kisugárzása, a kilencvenes és kétezres évek sztárjainak törékenysége és a mai hírességek karrierjének gyors felfutása. Azt gondolom, hogy ez teszi őt emberivé. De kíváncsi vagyok az olvasók véleményére is!

Közhely ma már, hogy a csillogó sztáréletek mögött fájdalmak, magány, lelki sebek vannak. A rivaldafény mögött történetében mi az, ami kiemelkedik a „szappanoperák” klisés sztorijaiból? Hogyan tudta egyedivé, újszerűvé tenni a regény cselekményét?

Engem mindig a dolgok háttere foglalkoztatott. Hogyan változhat meg valakinek az önképe, személyisége, ha a kamerák és a bulvársajtó kereszttüzében él, és a reflektorok fénye elvakítja. Megtalálhatja-e újra önmagát? Van-e lehetősége új alapokra helyezni az életét? A regény egyediségét az adja, hogy Cassie a történet jelentős részében a saját hangján, egy podcast műsor formájában mesél életének meghatározó eseményeiről. Beszél a családi hátteréről, a gyengeségeiről, a vágyairól és arról, hogy mit tart igazán fontosnak.

Nagyon más a színészek, sztárok, celebek élete (és lehetőségei), mint az átlagembereké. Mi az a tanulság (üzenet), amit Cassie története által át akar adni az olvasóknak?

Valóban más az életük, de az alapszükségleteik ugyanazok. Az általam elolvasott önéletrajzi könyvek, meghallgatott interjúk és podcastok végén, valamiért mindegyikük ugyanoda lyukadt ki. Végül ők is csak emberek, akikről ha lekerül a smink és a szép ruha, nem vágynak másra, csak arra, hogy valaki szeresse őket és lássa az igazi énjüket. Így van ezzel Cassie is. Ez megint klisének tűnhet, de tényleg így gondolom.

A romantikus történetek kihívása, hogy hitelesen és megfelelő összetettséggel ábrázolják a szereplők érzelmeit, egymáshoz való kapcsolatát. Ezen a téren mi volt a kihívás az Ön számára a regény megírásában? Hogy érzi, mennyire sikerült ennek a szempontnak megfelelnie?

A romantikus szál mindig érzékeny terep. A legnagyobb kihívást az okozta, hogy ne csússzak át egyik ilyen szál esetében sem a nehezen emészthető, szirupos románcba, mert az egy idő után megüli az olvasó gyomrát. Fontosnak tartottam, hogy Cassie kapcsolatai tükrözzék a családi mintázatot, amit otthonról hoz. Döntsön rosszul, kövessen el hibákat, de ugyanakkor vágyakozzon egy olyan szerelemre, ami biztonságot nyújt. Pont, mint a való életben. Szerintem, ezt az olvasók is látni fogják.

A gyerekkori szappanoperák után volt-e még olyasmi, aminek utána kellett néznie, hogy hiteles legyen a történet? Ha igen, ezzel mennyi ideje ment el?

Igen, több dolognak is utána kellett járnom. Szerettem volna hiteles képet adni a kulisszák mögötti világról, a forgatásokról és a helyszínekről is. Éppen ezért ellátogattam Etyekre, a Korda Filmparkba, ahol minden felmerülő kérdésemre választ adtak. Emellett bejártam Los Angeles, Beverly Hills, New York bizonyos részeit is. Természetesen csak a Google-térkép segítségével. És ahogy már említettem, rengeteg interjút meghallgattam olyan sztárokkal, akik egy-egy adott film vagy sorozat forgatásáról meséltek. Ezeknek egy része már a tervezési fázis alatt megtörtént, így pontos időt nem tudnék mondani.

Készített vázlatot írás előtt, vagy hagyta, hogy szabadon szárnyaljon (alakuljon) az eredeti ötlete és a fantáziája?

Az írás folyamata nálam a tinédzserkori szárnypróbálgatások óta ugyanúgy zajlik. Mindig készítek cselekményvázlatot, mert fontos, hogy lássam, honnan hova szeretnék eljutni. Ezt követően a fejezeteket is kidolgozom néhány A/4-es füzetoldalon, mielőtt gépre vinném. Természetesen előfordul, hogy egy-egy szereplő több figyelmet követel magának. Ez most is így volt, és nem bántam meg, hogy engedtem neki.

Azt is írja, hogy eredetileg egy pályázatra készült a regény, de aztán másképp alakult a kiadása. Tudna kicsit mesélni a könyv megszületéséről, kiadási kálváriájáról? Mit csinálna ma másképp, ha újrakezdhetné a kiadást?

A könyvet kilenc hónap alatt írtam meg. Már csak 6 fejezet volt hátra a befejezésig, amikor értesültem egy pályázatról. Gőzerővel dolgoztam, mert kíváncsi voltam, hogy a regény megállná-e a helyét egy többfordulós, zsánermegkötés nélküli pályázaton. A 101 érvényes pályamű közül a legjobb 18-ba kerültem és hibrid kiadói ajánlatot kaptam. Ezt sajnos akkor nem engedhettem meg magamnak, de ma se csinálnám másként a folyamatot. Bár nem az én regényem lett az az egy, amit hagyományos kiadásra választottak, pozitívumnak éltem meg, mert a legjobb 18-ban benne voltam és azt a visszajelzést kaptam, hogy erős a szöveg.

A barátai hogyan segítették a cselekmény alakulását? Mi az, amit mások tanácsára változtatott a történeten?

A barátaim mindig elmondták, ha valamit túl terjengősen, esetleg szűkszavúan fogalmaztam meg. Ahogy azt is, amit jónak vagy humorosnak tartottak. Ezeket mérlegelve eszközöltem kisebb-nagyobb változtatásokat a kéziraton. Bár maximalista vagyok és írás közben is ellenőrzöm a nyelvhelyességet, olyan is előfordult, hogy 2-3. olvasatra a szemem már nem akadt meg az elütéseken. Ezekre is felhívták a figyelmem.

Mi volt a legnehezebb a regény megírásában? Hogyan oldotta meg ezt?

Nem szeretem a túlírt könyveket, de Hollywoodban annyi minden megtörténhet. A sztárvilág tele van eseményekkel, drámákkal és botrányokkal, hogy könnyű lett volna túlírni. Meg kellett tanulnom szelektálni az ötleteim között (egy részüket az A/4-es füzetben hagyva) és csak azokat a szálakat beleszőni a regénybe, amelyek valóban Cassie és a hozzá közel állók történetét szolgálják.

Készül folytatás Cassie történetének? Ha igen, hogy áll vele? Vagy esetleg más könyvben gondolkodik?

Cassie történetét úgy írtam meg, hogy bármikor folytatható legyen. Akár A rivaldafény szereplőire fókuszálva, akár más szereplőket bemutatva, de ugyanebbe a világba helyezve, ahol Cassie is feltűnhet. Jelenleg több történeten is dolgozom. Vannak kész cselekményvázlatok és vannak félkészek. Amint ténylegesen elkezdek egyen dolgozni, beavatom az olvasóimat is a részletekbe.