„Tegye fel a kezét, akit tízhónaposan megkérdeztek, hogy melyik tányérból szeretne enni”

„Akkor írtam, mikor a karomban aludt” – meséli Kollerné Gintli Eszter, hogy míg a szoptatás után más anyukák instáznak vagy messengereznek, ő ezeket az időket használta ki könyvírásra. A Könyv Guru Kiadónál megjelent új csecsemőnevelési és -gondozási kötet, Az igény szerinti gyermek szerzőjével arról is beszélgettünk, hogy mit jelent a címbeli fogalom, ki akarja-tudja így nevelni a pici babáját, mi a különbség kényeztetés és igény szerinti nevelés között, és mit tesznek majd a férjével, ha már két „igény szerinti” gyermekük lesz.

Egyszerű anya vagyok, aki diplomás ápoló és táplálkozási tanácsadó egy nehéz babával – írja az előszóban. Boti, a kisfiúk lassan kétéves, de máris megjelent a könyve csecsemőgondozási tapasztalatairól. Mikor és miért döntött úgy, hogy erről az időszakról és ezekről az élményeiről könyvet akar írni?

Boti 9-10 hónapos lehetett, mikor a maratoni szoptatva altatások alatt elkezdtem a telefonomba pötyögni mit, miért és hogyan csináltunk. Az első mondatok jövőBotinak születtek, hogy amikor majd megkérdőjelezi, hogy jól neveltük-e, meg tudjam mutatni, hogy akkor miért gondoltuk azt az utat a legjobbnak. Aztán ahogy írtam, azt vettem észre, hogy rengeteg dolog van benne, amit én is szívesen olvastam volna első gyermekem előtt. Úgyhogy elkezdtem átformálni, hogy majd a lányom vagy a menyem elolvashassa, hogyan is volt régen. Ezt a verziót látta a férjem, aki elkezdett duruzsolni a fülembe, hogy ezt ki kéne adni. Nagyon tetszett neki a stílus, hiánypótló irománynak tartotta. Hónapokig rágta a fülem, míg elküldtem kiadóknak.

Mit gondol: egyéni, szülői döntés kérdése, hogy ki áll „igény szerint” a kisbabájához, vagy vannak olyan újszülöttek, akikhez csak így lehet?

Azt gondolom, hogy szülői döntés kérdése. Ha a szülő megfelelő önismerettel rendelkezik és elég határozott elképzelései vannak a szabályairól, akkor fog az “igény szerinti” – kötődő neveléses – útra lépni. Félelmetes, nehéz, sokszor kétségbe ejtő. A mai kisgyermekes szülők elenyésző százalékának van erre mintája. Hisz őszintén, tegye fel a kezét, akit tízhónaposan megkérdeztek, hogy melyik tányérból szeretne enni, vagy 1,5 évesen odaállhatott a házikedvenc elé fogat mosni. Mert fogat kell mosni, de nekem mindegy, hogy az a csap fölött vagy a nyuszinak megmutatva zajlik-e.

Az „igény szerinti” kifejezés, ahogy írja, nem azt jelenti, hogy „mindent megkap majd, amire kinyitja a száját, hanem hogy mindent, amire testi-lelki fejlődésének szüksége van”. Hogyan tudná kicsit bővebben elmagyarázni, mi a különbség a gyerek „elkényeztetése”, illetve a valós igényeinek a felmérése és kiszolgálása között? Hogyan lehet utóbbiakat biztosan felismerni?

Nagyon vékony a határvonal az igények és a vágyak között. “Valós igény”, amik mindenkit mozgatnak – mint azt nálam sokkal okosabb és tanultabb emberek már leírták – a szeretve levés, az értő-figyelő emberi kapcsolatok, a befolyás érzése a saját sorsunk felett, maradandót alkotni, megérteni és megértetni a bennünk zajló dolgokat a környezetünkkel. Amikor Boti jelzi, hogy valamit akar, akkor azt szoktuk átgondolni, hogy normál emberi igény van-e mögötte. Mondok példát! Mutatja, hogy vegyük ölbe. Itt elég egyértelmű, hogy nem serpának néz, hanem a testkontaktra vágyik. Úgyhogy felvesszük és megöleljük. Megpróbálja leszedni a boltban a szélforgót. Nyilván tetszik neki, de szüksége nincs rá. Otthon is van kettő, a babakocsiban haszontalan, vagyis nem kapja meg. Ennél

bonyolultabb a helyzet, ha például a szélforgó miatt sírás-kiabálás veszi kezdetét. Ilyenkor van a legnehezebb dolgunk. Mármint a “hisztik” alatt.

Ilyenkor igazán nehéz elismerni, hogy mit érez és hogy amit érez, az jogos. És még nehezebb megnyugtatni úgy, hogy se a tárgyat, se egy pofont nem adunk. Ha a tárgyat megkapná, az elkényeztetés útjára lépnénk, ha a pofont, akkor meg szimplán kudarcot vallottunk, mint értelmes felnőtt, hiszen az agresszió semmiképp nem elfogadható út, egy gyermekkel szemben meg pláne. Amúgy én is utálom, ha nem kapom meg, amit kinéztem, csak tudom uralni az indulataimat és nem visítok a férjemmel a könyvesbolt kirakata előtt. Boti viszont még tanulja, hogyan kell uralkodni ezeken a hatalmas érzéseken. Így kiborul. A kiborulás oké, a „műsor” hozzá nem. Ezt igyekszünk átadni neki.

Amíg önmagában vagy másban, illetve más tárgyaiban nem tesz kárt egy picibaba, addig mindent szabad – vallják férjével együtt. Hogyan tudná összefoglalni az igény szerinti gyermeknevelés legfontosabb elveit?

Ez az elv nem az igény szerinti nevelés elve. Ez inkább Maria Montessori pedagógiájának a magunkra szabása. Az igény szerinti nevelés elve nagyjából az előző kérdésre adott válaszomból kivehető. Vagyis: az a vágya teljesül, ami azért fogalmazódott meg benne, hogy érezze, hogy szeretve van, hogy van befolyása az életére, és meg tudja értetni magát velünk. Az, hogy lehet hangos és koszos, az inkább azért van, mert csodálatos látni, ahogy felfedezi a világot. Ahogy másolja, amit csinálunk, ahogy kipróbálja, mi lesz, ha a vízbe kavicsot dob, majd falevelet. Szeretnénk, ha önálló lenne, amennyire csak a fejlettsége engedi. Hiszen így lesz meg a befolyása a sorsa felett. Ezért nem mondjuk meg neki, hogy a toronyépítő játékot egymásra kell tenni, hanem hagyjuk, hogy legyen belőle autó vagy repülő, pohár, labda…

Semmit nem akar ráerőszakolni az olvasóira, nem is kritizál senkit és semmit, csak megmutatja, hogy önök miként élik meg és hogyan csinálják a gyermeknevelést. Mi lehet a kötet legfontosabb tanulsága és haszna az olvasóknak?

Hogy minden baba más, és minden babát az anyukája, az elsődleges gondozója ismer a legjobban. Mindegy mit mond egy könyv vagy egy másik anya. Ha fejlődik és mosolygós, és te jól vagy a helyzetetekkel, akkor a baba jól van.

Visszatekintve erre az egy évre, mi volt a legnehezebb, legküzdelmesebb időszak?

A legelején a szoptatás, azóta az alvás. Most már Boti 20 hónapos múlt, és még mindig nem tudtam hozzászokni az alvásához. Se ahhoz, hogy nem alszik egybe 7-8 órát, se ahhoz, hogy úgy alszik, mint egy zsák bolha. Velünk alszik, mert ha nincs testkontaktus, akkor nem is alszik.

A gyereknevelésről, csecsemőgondozásról rengeteg könyv, blog, cikk elérhető. Mi az, amiben Az igény szerinti gyermek újat tud mondani az olvasóknak?

A célom az volt, hogy egy olyan könyv legyen, ami nem csak a gyereknevelés, vagy csak az altatás, vagy csak a tisztántartás, vagy csak a… Szóval ne egy dologról szóljon, hanem mindenről egy kicsit, ami a baba körül van. Azok, akik már olvasták és visszajelzést adtak nekem, pont ezt erősítették meg. Egyöntetűen azt mondták, hogy az a legjobb benne, hogy nem kell hat könyvet elolvasni, hogy megtudja, hogy a babának így kell-e aludnia, vagy most már kell-e tudnia mászni. És hogy életszagú. Nem általánosítok, nem állítok nagy elvárasokat. Nem idealizálom túl.

Botinak nincsenek még kistestvérei, így nem tudják, milyen lehet egyszerre több gyermeket igény szerint nevelni. Mire számítanak: mi lesz a legnagyobb kihívás több gyerekkel? Minden elvükhöz tartani fogják magukat, vagy muszáj lesz kompromisszumokat kötni? Melyikhez igazodnak majd, ha két vagy három gyereknek egyszerre éppen más-más lesz az igénye?

Ezek nehéz kérdések. Mostanában sokat beszélünk erről a férjemmel, mert szeretnénk hamarosan még egy gyermeket. Valószínűleg pont az lesz a legnagyobb kihívás, hogy a két gyerek teljesen más igényekkel lesz. Boti már-már kisfiú. Kisfiús igényekkel. Az újszülött elsődleges igénye viszont az lesz, hogy 0-24-ben hozzám, a cicimhez érhessen. Nehéz lesz egyensúlyozni, hogy mindkettő érezze, hogy fontos, hogy szeretjük, de a másikra is jusson idő és energia. Borzasztóan nehéz lesz nem elvárni Botitól, hogy nagy, meg türelmes, meg belátó legyen. Nem szeretnénk belenevelni, hogy a kicsi fontosabb, ahogy a kicsibe se, hogy a nagyhoz kell alkalmazkodni. Egyelőre nem idegeskedem ezen. Majd akkor, ott kiderül, hogy melyikünk akarata lesz a legerősebb. Mert ne felejtsük el, hogy anyának meg apának is vannak igényei! Néha majd mindkét gyereknek hozzánk kell alkalmazkodnia.

Hogy lehet ilyen gyerek mellett könyvet írni? Mikor volt ideje a munkára? És mennyi idő alatt állt össze a kötet anyaga?

Boti szoptatott gyermek. Még mindig cicin alszik napközben, és éjjel azzal alszik el, illetve vissza. Akkor írtam, mikor a karomban aludt. Sok anya olyankor instát görget vagy messengerezik. Én a gondolataimat pötyögtem le magamnak címzett e-mailekbe. Aztán, ha véletlenül le tudtam tenni, akkor a laptopon összefűztem, amíg aludt. Illetve este-éjjel-hajnalban, amikor azt éreztem, hogy aludtam annyit, hogy kitartson a következő éjjelig, akkor dolgoztam a könyvön. Nagyjából 4 hónap alatt lett kész olyanra a kézirat, hogy egy kiadónak elküldjem. Majd a Könyv Guru csapatával még nagyjából 3 hónapot dolgoztunk a nyomdakész verzióig.

Milyen nehézségekkel szembesült a munka során? Inkább az idő és csend megteremtése okozott gondot, vagy az írás folyamatában akadtak nehézségek? És mi volt a megoldás?

Legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a kusza gondolataimból egy-egy fejezet legyen. Hogy ha az elején azt írom, hogy később szólok a lila vízilóról, akkor ne maradjon ki a lila víziló. (Persze senki ne keresse a könyvben! Nem került bele lila víziló.) Nagyjából annyiszor olvastam el, hogy szóról-szóra tudom. Ezért sokszor siklottam át elütés vagy zagyva mondat fölött, és nem tűnt fel, hogy nem válaszoltam a saját kérdéseimre, vagy adtam feloldozást valami problémára. A megoldás az lett, hogy fogtam egy papírt és egy tollat, és jegyzeteltem, olvastam, meg pipáltam a különböző témákat: szoptatási nehézségek, alvás körülményei, kórházi kaja, mosás… És így tudtam, hogy a kórházi kajáról nem írtam, de megígértem, így valahova be kellett szuszakolni.

Most, hogy már megjelent a könyv, mennyire tartja valószínűnek, hogy folytatja majd, ha Boti nagyobb lesz, vagy lesz kistestvére?

Már érkezett igény a folytatásra. Érkezett olyan kérés, hogy a totyogós – dackorszakos időről legyen szó Botin át, és olyan is, hogy amint lesz tesó a kétgyerekes létről egy nagyon hasonló. Meglátjuk, hogy amikor már velünk él Kistesó is, ő is múzsa lesz-e. Viszont tervben van egy új könyv, az a hozzátáplálásban nyújtana hasonló segítséget. Egy összefoglalót tervezek a hozzátáplálás fajtáiról, idejéről, lehetőségekről, szükséges és szükségtelen alapanyagokról. De még erősen az információgyűjtési fázisban jár a mű.