Úrinők leleplezett magánélete
A szokásosnál jóval nagyobb visszhangot kapott egy, a múlt év végén megjelent társadalom-, pontosabban nőtörténeti kötet. A budapesti úrinő magánélete (1860-1914) című, Géra Eleonóra és Szécsi Noémi által közösen jegyzett könyv (Európa Kiadó) újságcikkek, regények, visszaemlékezések és levéltárakból előkerült magániratok alapján tár fel érdekes női sorsokat, hogy ezeken keresztül mutassa be a vizsgált bő fél évszázad kevéssé ismert oldalát. A Szécsi Noémi író Halcsontos fűző blogjából kinőtt monográfia a legszélesebb értelemben járja körül a dualizmus felső- és középosztálybeli nők hétköznapjait: hogyan gondolkodtak házasságról, szerelemről, szülésről, milyen tanulmányokat folytathattak, vagy, hogy mennyire összetett tudást feltételezett a háztartás vezetése?
Utóbbival kapcsolatban például olyan, kevéssé ismert tényekre is fény derül, mint hogy „az egészségtudatos táplálkozás gyökereit ebben a korban kell keresni. Hogy az anyának feladata volt, hogy megtalálja az aznap levágott csirkét a piacon, vagy képben kellett lenni ahhoz, hogy honnan lehet az országból tojást rendelni nagy tételben. Nagyon sokan azt gondolják, a főváros környéki nyaralók a pihenést szolgálták, holott azok az élelmiszer-beszerzésnek is fontos terepei voltak” – magyarázta az ELTE Művelődéstörténeti tanszékének docense, Géra Eleonóra a monográfiát népszerűsítő egyik interjúban.
A budapesti úrinő magánélete ugyanakkor számos portálnak arra is alkalmat adott, hogy a nőknek a ma hol békebelien boldognak, hol elmaradottan konzervatívnak tartott korszakban betöltött szerepéről elmélkedjen. A Litera a szülés korabeli körülményeiről és a bábák összetett feladatairól közölt részletet, amelyből egyebek mellett kitűnik, hogy a 19. század végén mennyire áthatotta Semmelweis Ignác „szelleme” a hétköznapokat. Egy másik portál viszont nem minden aktuálpolitikai célzatosság nélkül arra hívta fel a figyelmet az új kötet alapján, hogy
mennyire ellentmondásos volt a vizsgált korszakban a felső- és középosztálybeli asszonyoknak manapság némelyek által irigyelt élete.
Bár a háztartás vezetésében olyan sok segítséget kaptak, hogy a külsejük csinosítása és a társasági életben való részvétel lehetett napjaik fő elfoglaltsága, szakmai karriert legfeljebb a tanári pályán futhattak be, és szavazati jog hiányában minimális volt a társadalmi érdekérvényesítő képességük. Otthonaikban viszont valóban ők lehettek az „urak a háznál”, és ez nem csupán férjeik megbecsülésével járt együtt, hanem azzal is, hogy a háztartás irányítását a közvélemény komoly tudománynak, valódi üzleti tevékenységnek tartotta.