„Változást csak akkor érhetünk el, ha azt mi magunk is akarjuk”
„Lélekben felnőni egyáltalán nem könnyű, és mindenkinek meg kell találnia a maga útját” – summázza regényének egyik fő tanulságát Makk Dániel, akinek most jelent meg Fel térképe című kötete. A Könyv Guru Kiadó gondozásában a boltokba került könyv szerzője arról is mesél, miért választott férfiként női főhősöket, mit szimbolizál a történet egyik „kulcsszereplője”, a könyvtár, milyen szempontok alapján választotta a különleges neveket, és milyen csapdát volt a legnehezebb elkerülnie.
Regényének kiindulása: egy település, ahol nincs negyedik égtáj. A kilátást abba az irányba egy könyvtár takarja el. És aki arrafelé indult, bár mesés kincsek ígérete hívogatja, soha nem tér vissza. Két barátnő mégis elindul… Hogyan született meg a történet magva? Milyen inspiráció nyomán döntött úgy, hogy regényt ír belőle?
Elsősorban az a gondolat irányított, hogy a saját környezetünk milyen nagy mértékben befolyásolja a cselekedeteinket, és világhoz való viszonyulásunkat. Ha valami régóta része az életünknek, természetesnek vesszük azt, és előfordulhat, hogy nem kérdőjelezzük meg. Az én történetem középpontjában egy falu áll, ahol a helybéli lakosok úgy tudják, hogy csupán három égtáj létezik. Ez kívülről nézve képtelenségnek tűnhet, de az ottani lakosok számára ez egy megszokott tény, amit egész életükben elfogadtak. A regény főhősei viszont kétségbe vonják ezt, és számukra ez egy hosszú, önismereti utazás kezdetét jelenti, ami azt szimbolizálja, hogy az ilyen erős berögződések levetkőzése nem megy egyik napról a másikra. Mégis érdemes nyitott szemmel járni, hiszen változást csak akkor érhetünk el, ha azt mi magunk is akarjuk – ezt a gondolatot szerettem volna átadni a regénnyel.
Mindig érdekes, amikor férfi szerző választ női főhőst (és fordítva). Tudatos volt ez a döntése? Mennyivel nagyobb kihívás így megírni egy történetet?
Ez ösztönösen jött nálam, valószínűleg azért, mert kislányom van. Ugyan ő fiatalabb, mint az a korosztály, akinek a könyvet szánom, de ő ihlette bizonyos karakterek egy-egy vonását. Ez nagy segítség volt számomra, amikor ezeknek a szereplőknek például a belső vívódásait vagy döntéseiket írtam le.
Fontos szerepe van a falu életében a könyvtárnak. Manapság viszont, a hétköznapi életben, az internet elterjedésével egyre kisebb a jelentősége a könyvtáraknak. Miért alakította mégis így a regényét, és mit szimbolizál a könyvtár a falu, Deg és lakóinak életében?
Sajnálattal tapasztalom, hogy a könyvtárak manapság egyre kisebb népszerűségnek örvendenek. Számomra ez nem csak egy hely, ahol könyveket lehet kölcsönözni, hanem a könyvtárban félre lehet vonulni, hogy nyugodtan tudjunk elmerülni egy-egy témában. A regény főszereplői is gyakran járnak a falu könyvtárába, mert szeretik beleásni magukat régi idők történeteibe. Ennek köszönhetően nemcsak a tudásukat gyarapítják, de a fantáziájuk is fejlődik, ami hasznos lehet például akkor, amikor különböző akadályokkal kell szembenézniük. A könyvtár a könyvben azt a tudást szimbolizálja, aminek a bővítésével bármilyen akadályt le tudunk győzni.
Titkolózó közösség, gyarló kíváncsiság, iskolai zaklatás, felnőtté válás… Többféle tematikát is érint a regény. Melyiket tartja a leghangsúlyosabbnak, és milyen tanulságokat szeretett volna kiemelni a történet által?
A főhős az események mentén megismeri azt a világot, amit szándékosan próbáltak meg eltitkolni előle és a többi helybéli lakos elől. Ez az utazás számára nem csak egy idegen földön történő izgalmas kaland, hanem egyben a felnőtté válás hosszú és sokszor fájdalmas folyamata is. A történet végére kialakul a főhős saját értékrendje, és készen áll arra, hogy fellépjen az olyan konvenciók ellen, amikkel nem ért egyet. Azt a tanulságot szerettem volna ezáltal kiemelni, hogy lélekben felnőni egyáltalán nem könnyű, és mindenkinek meg kell találnia a maga útját.
Milyen műfajba sorolná a Fel térképe történetét: Y/A, fantasy, kalandtörténet…? Kiket tart a könyv fő célcsoportjának?
A Fel térképe ifjúsági kalandregény, fantasy elemekkel vegyítve. Elsősorban azoknak a tizenéves olvasóknak ajánlom, akik szeretik a fantázia világában játszódó, fordulatokkal teli történeteket.
Mennyire tudatosan szerkesztette a regényét? Készített vázlatot, vagy spontán alakult a cselekmény, írás közben? Miért így dolgozott? Mennyi előmunkálatra volt szüksége a szöveg írásának megkezdése előtt?
Az íróknál megszokott módon én is készítettem vázlatot, amiben kidolgoztam például a történet cselekményét, a helyszíneket és a karaktereket. Ennek az elkészítése körülbelül egy hónapot vett igénybe, ami jelentősnek mondható, ha összevetjük a kézirat megírásához szükséges hat hónappal. Bizonyos részleteket szándékosan nem dolgoztam ki előre, ugyanis azt szerettem volna, ha írás közben, spontán alakulnak ki.
Érdekes, szokatlan neveket adott hőseinek (Hira, Türé, Ére, Kal, Vet, Gié, Urv, Fel stb.). Hogyan születtek ezek a nevek, mi volt a forrásuk?
Az olyan történeteknél, ahol az események egy kitalált világban játszódnak, az írók gyakran adnak szokatlan neveket könyvük szereplőinek, ezzel is hangsúlyozva, hogy ők egy, az olvasó számára ismeretlen közegben élnek. Ezen kívül azt is szerettem volna, ha az egyes karakterek neveiben némiképp visszaköszön az egyéniségük. Ezt úgy oldottam meg, hogy a szereplők főbb tulajdonságainak a kezdőbetűiből mozaikszavakat alkottam, és végül ez lett a nevük.
Nem tart attól, hogy az olvasók első látásra zavarba jönnek, amikor a könyv címét látják, mivel nem tudják, hogy mit jelent, hogy is kell érteni?
Ez egy tudatos döntés volt, hiszen a könyv címét elolvasva az emberben felmerül a kérdés, hogy ki vagy mi az a „Fel”. Ez kíváncsiságot ébreszt az olvasóban, amit szándékosan későn, csak a könyv utolsó fejezeteiben oldok fel, ahol is kiderül „Fel” igazi kiléte. A könyv főszereplőit az őket körülvevő titokzatos világ iránti kíváncsiság hajtja előre. Azt szerettem volna, ha ugyanezt az érzést az olvasók már attól a pillanattól fogva átélik, hogy elolvassák a könyv címét.
Nem elég megírni egy könyvet, ki is kell adni, aztán meg el kell adni. Milyen tapasztalatai voltak a kiadókeresés során? Részt fog-e venni valamilyen szinten a marketingben, értékesítésben?
Úgy látom, hogy az amatőr írók nincsenek könnyű helyzetben, ha nagyobb kiadókhoz szeretnének bekerülni. Ott már van egy kialakult írói gárda, és egy új, ismeretlen, elsőkötetes szerző nagyobb kockázatot jelentene nekik. Viszont a Könyv Guru kiadóval hamar megértettük egymás céljait, és a könyvkiadás során is jók voltak a tapasztalataim. Ami a „Fel térképe” marketingjét illeti, én azt szeretném elérni, hogy minél többen olvassák el a könyvet és alkossanak véleményt róla. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen gondolatokat ébreszt az olvasókban, és örülnék neki, ha ezeket meg is osztanák velem, hiszen ezekből tanulva értékes következtetéseket vonhatok le a jövőbeli írásaimhoz.
Milyen nehézségekkel szembesült az írás során? Hogyan oldotta meg őket?
A regényben mindhárom főszereplőnek meg kell ismerkednie a közösségből való kirekesztettség érzésével. Ez a szál könnyedén elvihette volna a történetet egy nagyon negatív hangvételű irányba, amit szerettem volna elkerülni. Számomra nagy kihívás volt, hogy ne essek ebbe a csapdába, és ezt a karakterek különböző egyéniségeinek a kidomborításával próbáltam elérni.
Mi az, amit tanult az alkotás folyamatából? Nehezebb vagy könnyebb volt-e megírni egy regényt, mint előtte gondolta? Mi az, amit másként csinálna, ha ma kezdené újra?
Nagyon felszabadító volt számomra egy új világot alkotni, de leginkább a karakterek kidolgozását élveztem. Írás közben a kinti világ megszűnt létezni számomra. Ilyenkor alig vártam, hogy befejezzek egy-egy jelenetet, hogy már ugorhassak is át a következőre. Talán emiatt a túl nagy lendület miatt több volt az első kézirat utómunkája, mint ahogy szerettem volna. Az újabb kéziratokat már visszafogottabb tempóban írom.
Ezek szerint tervezi folytatni az írást? Esetleg folytatná a Fel térképe történetét? Vagy valami másba kezd?
Bár korábban is jelent már meg egy-egy rövidebb mesém, de ez az első, önálló könyvem. Hatalmas élmény volt megírni ezt a regényt, nagyon sokat adott nekem az alkotói munka. Úgy érzem, hogy egy életre megtaláltuk egymást az írással, és már el is kezdtem dolgozni a következő könyvemen. Annyit elárulhatok róla, hogy ugyanabban a világban játszódik, mint a „Fel térképe”, de nem egy folytatást tervezek, hanem egy párhuzamos történetet szeretnék kibontakoztatni.