Mindenki tudja, hogy J. K. Rowling Harry Potterét számtalan kiadó visszautasította . Az írónő még azt a jó tanácsot is kapta, hogy csatlakozzon írói csoportokhoz, ahol kritikát kaphat, végezzen el kreatív írói tanfolyamot. Bár Rowling írástechnikailag tényleg nem guru (http://konyv.guru/krisz-otletei-harry-potter/), a sztori eléggé egyedi ahhoz, hogy a mai napig 12 kiadó gondoljon rá változó időközönként, mekkora lehetőséget szalasztott el, amikor elutasította Rowlingot.

Összegyűjtöttem még néhány best sellert, amely annak idején a kutyának sem kellett, hogy motivációt meríthessünk belőle az esős napokon!

1) Beatrix Potter

 

Nyúl Péter történeteit a brit írónő olyan időszakban alkotta, amikor kevés gyerekkönyv volt a piacon. A kiadója nem hitt benne, először visszautasította (több másik kiadó is így tett), aztán egy családi barát nyomására fogadták el mégis a kéziratot, ami azonnal best seller lett. (A kiadónál egyetlen szerkesztőnek tetszett csak a könyvecske, akihez Beatrix később feleségül is ment.) Ekkorra a könyv magánkiadásban már megjelent, mert Beatrix rokonai, ismerősei imádták az állatkákat (az írónő Péter nyúl és barátainak képeivel illusztrálta leveleit, sőt, karácsonyi képeslapokhoz is készített velük illusztrációkat).

 

Beatrix egyébként remek üzletasszony is volt: Nyúl Péter figuráját plüssjátékként is elkészítette és a Szabadalmi Hivatalnál levédette.

2) Stephen King

Az egyik legismertebb író útja göröngyösen indult. Magazinokban szeretett volna novellákat publikálni, de éveken át csak az elutasításokat kapta. Némely elutasítással együtt kapott pár jó tanácsot is, amelynek segítségével fejlődhetett, és nagy öröm volt számára, amikor az első írása megjelenhetett nyomtatásban. Amikor kapott egy kritikát, amiért mindig csak férfiak problémájával foglalkozik, megjelent az elméjében az a kép, ahogy egy tinédzser lányt kibeszélnek a társai testnevelésóra után, amíg a lány a zuhanyzóban van, a lányban pedig csak gyűlik, gyűlik a harag… Az ötletből novella lett volna, de King kidobta az elkészült három oldalt a kukába. A felesége szedte ki; elolvasta, és ő buzdította Stephent, írja tovább. Ő megtette, sőt, regény lett belőle: ebből született a Carrie.

A King család ekkortájt olyan szegény volt, hogy a telefont is kikapcsoltatták, mert nem tudták volna megfizetni. A visszautasító levelek postán érkeztek… Mint az olyasmi, hogy „negatív utópiákkal nem foglalkozunk, az emberek nem olvasnak ilyesmit”. Ám egyik nap távirat jött. A könyvre a Doubledaytől kapott előleg összege nagyjából King egyévi fizetésének felelt meg! A Carrie először keményfedeles kiadásban jelent meg, de így csak 13.000 példány kelt el. A puhafedeles kiadás azonban meg sem állt egymillió példányig!

3) Louisa May Alcott

Az amerikai írónő karrierje véletlen indult be: amikor a polgárháború alatt nővérkének állt, elkapta a tífuszt és majdnem bele is halt. Ebben az időszakban humoros, ironikus leveleket írt családjának, tele kritikai, társadalmi észrevételekkel – ezeket a leveleket hozta le egy lap, és Louisát egyöntetűen dicsérték stílusa és látásmódja miatt. Amikor felépült, álnéven fiataloknak szóló történeteket kezdett írni, melyek sikeresek is voltak. A saját neve alatt leadott Little Woment (Kisasszonyok) azonban többen is visszadobták, az egyik kiadó még azt is megjegyezte: menjen inkább vissza tanítani.

A Kisasszonyokat ma Louisa May Alcott legjobb írásaként tartják számon.

4) Rudyard Kipling

A Bombayben született író-költőt inkább novelláiról ismerték, és A dzsungel könyvéről is azt mondják, a stílusa rövid történeteket idéz. Talán ez lehetett az oka, hogy az írásakor éppen USA-ban élő Kiplinget elutasították, azzal a jó tanáccsal, tanuljon meg rendesen angolul, mielőtt könyvírásba fog.

Kiplinget szerencsére nem törte le ez az apró kitérő, talált kiadót a könyvnek, sőt, tovább írt és Nobel-díjat is kapott. Egyik könyve, a Kim, évekig volt a kedvencem, ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta!

5) Marcel Proust

A francia íróról 9 évesen derült ki, hogy súlyos asztmája nem teszi lehetővé, hogy iskolába járjon. Ez azonban nem vette el a kedvét a tanulástól és az irodalomtól. Már diákként is jelentek meg cikkei, írásai, 25 évesen pedig rövid írásainak gyűjteménye is. Irodalmi körökben viszonylag ismert volt, mire 1908-ban (37 évesen) hozzáfogott Az elveszett idő nyomában megírásához. Ez a 3000…4000 oldalra rúgó munka Graham Greene és Somerset Maugham csodálatát is elnyerte, ezért is volt érthetetlen, amikor az első kötetet Proust kiadója, a Gallimard visszautasította. A szerkesztő később élete legnagyobb hibájának tartotta ezt a döntést, és még életében bocsánatot kért a szerzőtől.

A hétkötetes regény utolsó három darabja poszthumusz jelent meg, Proust még azelőtt meghalt, hogy letisztázhatta volna a szöveget. Bátyja, Robert szerkesztette meg Marcel legutolsó regényét, és az eltelt időkben több szerkesztő és fordító dolgozott a szöveggel. A legfrissebb angol szöveg 2002-ben jelent meg Lydia Davis fordításában, érdemes belenézni. (Magyarul sajnos gyakorlatilag nem kapható, a régi kötetek könyvtárakban fellelhetőek. A német Amazonról viszont megrendelhetjük a legújabb szövegeket francia vagy angol nyelven postaköltség nélkül!)

6) Kertész Imre

Tudjuk, hogy Magyarországon mostanában úgy 2 évbe telik, mire egy

kézirat kiadót talál (beleértve a regényíró pályázatokat is – itt is ugyanúgy nagyjából fél évbe telik, mire a kiadó visszajelez, igen vagy nem).

Vannak nálunk is híres esetek, amikor a kiadó olyan írót utasított vissza, aki később híres lett. A legominózusabb talán Kertész Imre példája, akinek „ügyetlen mondatai, főhőse furcsa reakciói” később Nobel-díjat hoztak számára. Íme a Magvető elutasító levele:

 

Egyébként egy efféle részletes elutasító levél drága kincs. Manapság a kiadóknak nincs is ideje elolvasni az e-mailen beérkező kéziratokat: előfordul, hogy egy szerkesztő naponta 200 levelet is kap, nem csoda hát, hogy nem jeleznek vissza sehogy sem, főleg ilyen hosszasan, ha egy kézirat nem tetszik nekik. A visszautasításokból mindenképp tanuljunk, fókuszáljunk az eredményeinkre! 

A kiadókeresést pedig ne adjuk fel; van olyan híres író, aki majdnem 50 visszautasító levelet őriz a fiókjában. Sok szerencsét kívánok!

Nádasi Krisz