Ízelítő/ Gyermekkor a vásznakon
Az e heti Ízelítőben Támba Renátó: Gyermekkor a vásznakon című könyvébe nézhetünk bele, amely a Storming Brain kiadásában jelent meg a nyár folyamán. A szerzővel interjú is készült a Könyv Gurun.
1. A TÉMA KÖRÜLHATÁROLÁSA, A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA
Kutatásom során a 19-20. század fordulójának idejéből való, alföldi parasztgyermekek élethelyzeteit, életélményeit megelevenítő festmények gyermekkortörténeti szempontú elemzésére vállalkozom abból a célból, hogy a képelemzés módszerével rávilágíthassak a paraszti kultúra körében formálódó gyermekkép és gyermekfelfogás néhány lényeges vonására. Ez a korszak a magyarországi festőművészet történetében azért jelentős, mert ekkortájt válik a paraszttársadalom problémaköre elmélyült érdeklődés és művészi kutatás tárgyává a magyar művésztársadalomban, szemben a korábbi évtizedek népszínműfestészetének hatásvadász, anekdotikus gyakorlatával, a parasztság témáját etnográfiai érdekességként felmutató felszínes attitűdjével. Ezekben az évtizedekben gyökerezik tehát a törekvés a hagyományos paraszti közösségek körében érlelődő szociális problémák képi megelevenítésére. Ugyanakkor a századforduló környékén már a paraszttársadalmat is elérték a polgári átalakulás tendenciái, még ha oly korlátozottan is. Ezek a tendenciák a két világháború közötti időszakban kezdenek erőteljesebben kibontakozni, a századfordulón még – értékrendben és gazdasági viszonyokban egyaránt – tapasztalható volt mindaz, amit az archaikus parasztság állapotaként összegezhetünk (Kósa, 1990, 59. o.). Mint azt a vizsgált képanyag mutatja, zömében a paraszti, illetve földművelő életmód jegyeivel találkozunk a képi ábrázolásokon, ám helyenként már, bizonyos témakörökön (ld. tanulás) keresztül történik előreutalás a polgári modernizáció folyamatára is. Minderre már korábbi publikációimból is fény derült, melyek a jelen értekezés témakörében keletkeztek (pl. Támba, 2015a, c, d, e).
Mint tudjuk, a nevelés polgári modelljének középpontjában a tizenkilencedik században az a törekvés állt, miszerint a gyermeket az emberi természet „állati romlottságából” el kell vezetni a társadalmi állapoton keresztül a „tiszta erkölcs” magaslatáig. Ez a kanti és pestalozzii alapokon álló axióma hazánkban a pedagógiai szakírók munkásságában is megjelent különféle árnyalatokban (Pukánszky, 2005, 230. o.), s széles körben határozta meg a felnőtt környezet gyermekről való gondolkodását. Ezek a megfogalmazások, mint ismeretes, alapvetően az iskolás gyermek életéhez kötődtek. A hagyományos paraszti közösségekben azonban nem kifejezetten az iskola és a polgári élet értékei definiálták a gyermekek életét, sokkal inkább a szükség és a közösség ítéletei jelölték ki útjukat. A néprajzi leírások szerint – noha ez regionális különbségektől is függött – az sem volt ritka jelenség, hogy a szegényparaszti családok gyermekei nem jártak iskolába, csak télen, hiszen a többi időszakban szükség volt rájuk a mezőgazdasági munkában és a háztartásban (Bodovics, 2011, 11. o.). A polgári modernizáció eredményei tehát korlátozott mértékben hatottak a falusi és tanyasi gyermekek életére.
A gyermekkort alapvetően hatották át a paraszti élettörvények, az átlagosság, az engedelmesség és a függőség ideái (Jávor, 2000, 672. o.; Nagy, 1998). Szegényparaszti családokban fontosnak tartották a bőséges gyermekáldást (Portik, 2013), ám minél több gyerek volt a háznál, személyiségének annál kisebb volt az értéke (Tátrai, 1997, 40–43. o.). Az egyéni kívánságnak, illetve kíváncsiságnak nem volt nagy szerepe (Jávor, 2000, 671. o.), ugyanis azt tartották szem előtt, hogy a gyermek belenevelődjön a paraszti élet rendjébe. Erről nemcsak a szülők, hanem az egész közösség gondoskodott, azonban a legfőbb tanító végső soron maga a föld volt és a munka (Jávor, 2000, 601. o.; ld. Erdei, 1973, 18–24. o.). 1 A századforduló idején tehát még nagyrészt – s leginkább szegényparaszti körökben – a paraszti társadalom hosszú évszázadok óta fennálló törvényei, szokásai és hiedelmei határozták meg a felnőtt ember és a gyermek életét egyaránt, s ez az archaikus állapot határozottabban csak az első világháború után indult bomlásnak.
Kutatásom során a szolnoki és a hódmezővásárhelyi művésztelep néhány alkotójának munkáit teszem vizsgálat tárgyává. A szolnoki művésztelep alkotói közül Deák-Ébner Lajos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Tölgyessy Artúr, Szüle Péter és Koszta József munkáival foglalkozom, a hódmezővásárhelyi művésztelep tagjai közül pedig Tornyai János és Endre Béla néhány festm ényét vizsgálom. Az alkotók kiválasztásakor mindenekelőtt az élettörténeti elemekre voltam tekintettel, a paraszttematika iránti alkotói érzékenységre, valamint arra, hogy fellelhető-e az életműben jelentékeny számú gyermekábrázolás. A választott alkotók nagyrészt az adott művésztelepnek még az alapítás előtti időkből való, kiemelkedő képviselői vagy alapító tagjai voltak, ennélfogva aztán szorosan kötődtek a faluhoz, ahol éltek és alkottak. Az alkotások kiválasztásánál mindössze a minél nagyobb minta kialakítását tartottam szem előtt, tehát azt, hogy minél sokoldalúbb képet kaphassunk a kor gyermekszemléletéről. A művekhez galériák honlapjain, szakkönyveken, monográfiákon keresztül jutottam hozzá. 2
A képeket tematikai szempontok alapján csoportosítottam, s ezekhez igazítottam a gyermekkornéprajzi szakirodalmi áttekintést. A képelemzési metodika szemléleti alapjait a Panofsky-modell (Panofsky, 1955, 2011; Réau, 1986; Bialostocki, 1986; Marosi, 1985), illetve annak a Mietzner–Pilarczyk (2013, 36. o.) szerzőpáros által továbbgondolt sémája alapján raktam le, az elemzések is négy szinten történnek, még ha az elemzéseket – az olvasmányos stílusra való törekvés okán – nem is tagolom szintekre. Mindezen túl az elemzési szempontsor kialakításához hozzájárult Kéri Katalin (Kéri, 2009, 111–166. o.) és Géczi János (Géczi, 2010; Géczi és Darvai, 2010, 201–237. o.) történeti pedagógiai ikonográfiai írásműveinek tanulmányozása, közvetlenül azonban Piotr Sztompka „Vizuális szociológia” (Sztompka, 2009) c. művének a társadalmi tér elemzésére vonatkozó szempontsora nyújtott jelentős segítséget az elemzési eljárás kidolgozása során. A képelemzések menetében segítségemre volt a goffmani (1956) dramaturgiai koncepció, a műelemzés társadalomtörténeti megközelítése (Schneider, é. n.), a vizuális antropológiai szemlélet (Bán, 2008), illetve a hermeneutika alapvető szemléleti megfogalmazásai is (Gadamer, 1984, 1994, 1997; Bätschmann, 1998; Boehm, 2006 stb.). A képelemzések menetében kiemelten jelennek meg olyan, a gyermekkortörténeti kutatások felől érkező szempontok, mint amilyen a gyermekek megjelenésének regisztrálása (kor, nem, elhelyezkedés, kompozícióban betöltött szerep, tevékenység), a szociokulturális kódra utaló jelek (tárgyi-fizikai környezet: táj, enteriőr, ruházat) rögzítése, a tevékenységek és az interakciók gyermekkortörténeti szempontú értelmezése, a nevelői attitűdre, illetve a gyermekképre való következtetés, másfelől pedig az olyan, a művészettörténeti kutatások felől érkező szempontok, mint például a stíluselemzés (alkotói attitűd vizsgálata), valamint a szimbólum- és motívumtörténeti elemzés a gyermekkormotívumok, gyermeklétszimbólumok vizsgálata végett. Az elemzési módszerről részletesebben a 3. fejezetben olvashatunk.
Kutatásom során elsősorban társadalom- és gyermekkornéprajzi (Deáky, 2011; Bodovics, 2011; Fügedi, 1988; Jávor, 2000; Lackovits, 1980, 1995; Gazda, 1980; Katona, 1992; Kiss, 1939, 1943; Vasas, 1993 stb.), illetve gyermekkortörténeti szakirodalomból vett fogalmakat, kifejezéseket, összefüggéseket használok, a következetes, rendszeres gyermekkortörténeti felhasználás érdekében igyekezvén összehangolni egymással a két tudományterületet, illetve közelebb hozni a gyermekkornéprajzi ismereteket a gyermekkortörténet-íráshoz. Értekezésemben, amelyben összesen 118 alkotást elemzek, a gyermekkor történeti néprajza felől közelítek, ám az elemzések a gyermekszemléletre való következtetés irányába haladnak, úgy, ahogyan azt a számomra a fogalomhasználat szempontjából leginkább meghatározó gyermekkortörténeti munkákban láthatjuk (ld. Pukánszky, 2001, 2004, 2005, 2011; Szabolcs, 2005). Célom nem más, mint képet alkotni arról, hogy milyen módon került megfogalmazásra a paraszti társadalomban működő gyermekkép és gyermekfelfogás az alföldi festészetben.
Kutatásomtól azt remélem, hogy hozzájárul a gyermekszemlélet történeti kutatásának eredményeihez, s hogy általa sikerül bizonyosságot nyerni afelől, hogy a művészettörténeti és a gyermekkortörténeti kutatásoknak vannak találkozási pontjaik, melyek mentén elvégezhető a képzőművészeti alkotások gyermekkortörténeti szempontú elemzése. Remélem továbbá, hogy munkámmal sikerül megtámogatnom a szemlélődő nevelői attitűd elmélyítését.
1„A paraszt természeti ember és számára a föld maga a természet. A föld a teremtett világ hordozója. Füvek, fák és gyümölcsökké érlelődő virágok a föld kegyes erőiből fakadnak s a föld törvényei uralkodnak életükön.” (Erdei, 1973, 18. o.)
2Ld. a „Képjegyzék” c. részt.
Tartalomjegyzék:
ELŐSZÓ 1
1. A TÉMA KÖRÜLHATÁROLÁSA, A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA 3
2. ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK A GYERMEKSZEMLÉLET TÖRTÉNETI KUTATÁSÁHOZ 6
2.1. Gyermekszemlélet és megismerés 6
2.1.1. Bennünk élő mintázatok 6
2.1.2. A fejlődéselvű pedagógiától a megismerés misztériumáig 7
2.2. Gyermekszemlélet és gyermekkornarratívák 10
2.2.1. Gyermekkép és gyermekfelfogás 10
2.2.2. Gyermekmitológiai szólamok és kritikai attitűd a pedagógiában 11
2.3. A gyermekkortörténeti megközelítés 15
3. GYERMEKNEVELÉS ÉS GYERMEKSZEMLÉLET A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN MAGYARORSZÁGON 18
3.1. A szegényparaszti társadalom a polgári átalakulás idején 18
3.1.1. A jobbágyfelszabadítást követő társadalmi viszonyok a szegényparasztság körében 18
3.1.2. Az archaikus paraszti létállapottól a polgárosult állapotig. A puritán etika problémája 19
3.2. A paraszti társadalom mentalitása és értékvilága a paraszti polgárosulás idején 22
3.2.1. A paraszti társadalom mentalitása a polgári átalakulás idején 22
3.2.2. Mentalitás és időfelfogás a polgári modernizáció korában 24
3.2.3. A falu erkölcse 25
3.3. Gyermekkép és nevelési értékek a paraszti társadalomban 27
3.3.1. A gyermek mint közösségi lény 27
3.3.2. Nevelési értékek és célok 29
3.3.3. Visszafogott leánykák és életrevaló fiúk 30
3.3.4. Vallásos nevelés 31
3.4. Gyermekfelfogás, nevelői attitűd és gyermekélet falun 33
3.5. Az anya-gyermek kapcsolat és az anyai nevelés gyakorlatai az archaikus paraszti társadalomban 36
3.5.1. Szeretetkapcsolat anya és gyermeke között 36
3.5.2. Anyai szeretetkapcsolat az első életévekben 36
3.5.3. Az anyai nevelés gyakorlatai a leválást követően 38
3.6. Az édesapa szerepe a nevelés gyakorlatában 41
3.7. A testvérkapcsolat pedagógiai jelentősége faluhelyen 43
3.8. Gyermekcsoporti interakciók és gyermekkori szocializáció a paraszti közösségekben 45
3.9. Az iskola és a tanulás kapcsolatának neveléstörténeti problémája a paraszti társadalomban 47
3.10. Munkatevékenység, belenevelődés és szocializáció az archaikus paraszti társadalomban 51
3.10.1. A munkába nevelődés jellemzői és jelentősége a paraszttársadalomban 51
3.10.2. A munkatevékenység nemenkénti elkülönülése 53
3.10.3. Munkatevékenység a szegény gyermekek körében. A gyermekmunka megítélése 53
3.11. Puritán vonások a nyugat-európai pedagógiai praxisban és a magyarországi paraszti nevelés gyakorlatában 55
3.12. A paraszti és a polgári nevelés összehasonlítása. Összegzés 57
4. KÉPTUDOMÁNYI MEGKÖZELÍTÉSEK ÉS KUTATÁSMETODOLÓGIAI MEGFONTOLÁSOK A NEVELÉSTUDOMÁNYI KUTATÁS GYAKORLATÁBAN 59
4.1. A műalkotás mint a szemlélődés médiuma 59
4.2. Hermeneutika – Bolyongás az igazság nyomában 61
4.3. Ikonográfia és ikonológia 64
4.3.1. Értelemtartományok az ikonográfiai-ikonológiai modellben 64
4.3.2. Az ikonográfiai-ikonológiai módszer 66
4.3.3. Rendszerező táblázatok 67
4.3.4. A kép mint jelentések szövete 69
4.4. Jel, kód, szöveg, intertextuális tér – a szemiotikai modell 71
4.5. Vizuális kommunikáció 74
4.6. Társadalmi jelentés a képen 76
4.6.1. A műalkotások szociális és világnézeti tartalma 76
4.6.2. A vizuális szociológia és a társadalmi tér elemzése 77
4.6.3. Dramaturgiai koncepció 79
4.6.4. A képek, a nyelv és a társadalom 80
4.7. Antropológiai jelentés a képen 82
4.8. A gyermekkortörténeti ikonográfiai kutatás előzményei 84
4.9. Módszertani megfontolások a gyermekkortörténeti ikonográfiai kutatás során 86
4.9.1. A jelen kutatás keretei 86
4.9.2. Az alkotó társadalmi attitűdje és gyermekideológiája 86
4.9.3. A jelen kutatás elemzéseinek szerkezeti felépítése 88
4.9.4. Az elemzések tartalmi elemei 88
4.9.5. Az elemzési szempontok rendszerezése általános és neveléstörténeti szempontból 89
4.10. A kutatás irányadó kérdései 93
4.10.1. Gyermekkép 93
4.10.2. Gyermekfelfogás és nevelői attitűdök 93
4.10.3. Gyermekmitológiák, gyermekségretorikák, gyermekkortörténeti paradigmák 93
4.10.4. A gyermekélet, gyermeknevelés és gyermekkori szocializáció témakörei az alföldi iskola gyermekábrázolásain 93
4.10.5. A gyermekábrázolás sajátosságai 93
5. STÍLUSOK ÉS KÉPKONCEPCIÓK: A REALIZMUS, A NATURALIZMUS, AZ IMPRESSZIONIZMUS ÉS AZ ALFÖLDI ISKOLA FESTÉSZETE 95
5.1. Realizmus, naturalizmus, impresszionizmus 95
5.1.1. Ikonográfiai fordulat a festészetben 95
5.1.2. Nyomorgó emberek a vásznakon – Realizmus és naturalizmus 95
5.1.2.1. Realizmus 95
5.1.2.2. Naturalizmus 97
5.1.3. Az impresszionizmus – „Egy demokratikus kor demokratikus művészete” 100
5.1.3.1. Az impresszionizmus képkoncepciója 100
5.1.3.2. A „befejezetlenség” esztétikája – kompozíciós eszközök 102
5.1.3.3. A modern élet atmoszférája a fények és színek festészetében 103
5.1.3.4. „Minden mozog, minden változik…” 104
5.2. A szegényparaszti élet témája az alföldi festészetben 106
5.2.1. Irányzatok és gyermekábrázolási gyakorlat a magyar festészet történetében 1870 és 1918 között 106
5.2.1.1. A kor uralkodó művészeti áramlatai Magyarországon 106
5.2.1.2. A gyermekélet és a szocializáció témái a dualizmuskori magyar festészetben 108
5.2.2. Szolnoki és hódmezővásárhelyi művészeti élet 109
5.2.2.1. Szolnoki művésztelep 109
5.2.2.2. Hódmezővásárhelyi művészet 111
5.2.3. A szegényparaszti élet témája az alföldi festészetben 112
5.2.4. A szegényparaszti élet témája a szolnoki művésztelep alkotóinak életművében 113
5.2.4.1. Deák-Ébner Lajos (1850–1934) 113
5.2.4.2. Bihari Sándor (1856–1906) 115
5.2.4.3. Fényes Adolf (1867–1945) 115
5.2.4.4. Tölgyessy Artúr (1852–1920) 117
5.2.4.5. Szüle Péter (1886–1944) 118
5.2.4.6. Koszta József (1861–1949) 118
5.2.5. A szegényparaszti élet témája a hódmezővásárhelyi iskola alkotóinak életművében 119
5.2.5.1. Tornyai János (1869–1936) 120
5.2.5.2. Endre Béla (1870–1928) 121
6. GYERMEKSZEMLÉLET AZ ALFÖLDI FESTÉSZETBEN. GyermekkorTÖRTÉNETI IKONOGRÁFIAI ELEMZÉSEK 122
6.1. A gyermek és a gyermekkori szocializáció a közösségi életben a szolnoki festők gyermekábrázolásainak tükrében 122
6.1.1. Deák-Ébner Lajos (1850–1934) 122
6.1.1.2. A gyermekkori szocializáció megjelenítése Deák-Ébner Lajos piactéri jelenetein 122
6.1.1.2. Pedagógiai hangsúlyok Deák-Ébner Lajos ünnepi témájú zsánerképein 129
6.1.1.3. Összegzés 132
6.1.2. Bihari Sándor (1856–1906) 132
6.1.3. Összegzés 136
6.2. A családi élet és a gyermeknevelés az alföldi iskola festészetében 138
6.2.1. A családi nevelés témája Bihari Sándor (1855–1906) idilljén 138
6.2.2. A családi diszharmónia ábrázolása Tornyai János (1869–1936) „Juss” c. képén 140
6.2.3. A gyermekhalál megjelenítése Endre Béla (1870–1928) zsánerjelenetén 142
6.2.4. Az édesapa nevelésben betöltött szerepének ábrázolása az alföldi festészetben 144
6.3. Az anya-gyermek kapcsolat és az anyai nevelés képi interpretációja a szolnoki és a hódmezővásárhelyi művésztelep festészetében 146
6.3.1. Az anya-gyermek kapcsolat témája az alföldi festészetben 146
6.3.2. Az inkarnációs teológiától a proletár madonnáig 147
6.3.2.1. A Madonna-ábrázolás hagyományai a keresztény ikonográfiában 147
6.3.2.2. A mindennapok madonnája 148
6.3.3. Anyaságkép, gyermekkép és gyermeknevelés Fényes Adolf (1867–1945) anya-gyermek kapcsolat témájú művein 150
6.3.3.1. Az anya-gyermek kapcsolat megjelenítése az 1898 és 1903 közötti alkotóperiódusban 150
6.3.3.2. Az anya-gyermek kapcsolat ábrázolása Fényes Adolf plein air-jellegű periódusában 159
6.3.3.3. „Bábcsalád” típusú ábrázolások 163
6.3.4. Az anyai gondoskodás Bihari Sándor (1855–1906) képein 165
6.3.5. Közösség és intimitás Deák-Ébner Lajos (1850–1934) anyaság-témájú képein 168
6.3.6. Koszta József (1861–1949) „Parasztmadonnája” 170
6.3.7. Összegzés 173
6.4. A testvérkapcsolat témája a szolnoki művésztelep festészetében 174
6.4.1. A testvérkapcsolat szocializációs jelentősége Fényes Adolf (1867–1945) képein 174
6.4.2. Leánytestvérek Deák-Ébner Lajos (1850–1934) képén 181
6.4.3. Testvércsoporti kohézió Bihari Sándor (1855–1906) művein 182
6.4.4. Összegzés 183
6.5. A gyermekcsoportok, a barátság és a legény-leány kapcsolat szocializációs szerepének megjelenítése a szolnoki festők képein 185
6.5.1. Gyerekek a vízparton – a gyermekcsoporti szocializáció Fényes Adolf képein 185
6.5.2. A leánybarátság megjelenítése 191
6.5.3. Játékszerek ábrázolása Fényes Adolf egyik képén a gyermektanulmányi mozgalom szempontjából 191
6.5.4. A legény-leány kapcsolat szocializációs hangsúlyai a szolnoki festészetben 193
6.5.5. Összegzés 194
6.6. A tanulás és az iskolás gyermek vizuális reprezentációja az alföldi piktúrában 196
6.6.1. A gyermektanulmányozási mozgalom áthallása Fényes Adolf (1867–1945) rajzán 196
6.6.2. A vándortanítási akció interpretációja Tornyai János (1869–1936) festészetében 198
6.6.3. Összegzés 199
6.7. A leánygyermeki munkavégzés és a gyermekkori szocializáció ábrázolása az alföldi iskola festészetében 201
6.7.1. Munkába nevelődés kora gyermekkorban Deák-Ébner Lajos (1850–1934) képén 201
6.7.2. A leánynevelés értékei és a munkavégzés Fényes Adolf (1867–1945) festészetében 202
6.7.3. A leánynevelés értékei Tölgyessy Artúr (1853–1920) festészetében 204
6.7.4. A leánygyermeki munkavégzés témakörei Szüle Péter (1886–1944) festészetében 205
6.7.5. A szorgalmas leány ideálja Tornyai János (1869–1936) művészetében 208
6.7.6. A közösségi és az egyéni munkavégzés nevelési értékei Koszta József (1861–1949) leányábrázolásain 208
6.7.7. Összegzés 212
6.8. A paraszti gyermeknevelés és gyermeki szocializáció meghatározó motívumai, attribútumai és metaforái az alföldi iskola egyalakos leánygyermekábrázolásain 214
6.8.1. A leánynevelés és a leánygyermeki szocializáció jellegzetes motívumai és attribútumai Koszta József (1861–1949) festészetében 214
6.8.1.1. Leánygyermekek egy „parasztszármazék” festészetében 214
6.8.1.2. A termékenység, az áldozatkészség és a beletörődés értékei a „kislány kakassal, tyúkkal” típusú Koszta-festményeken 216
6.8.1.3. A gondokban évődő leány 222
6.8.1.4. A miniatűr gyermek képe és a visszafogott leánygyermek ideálja a Katóka-képeken 226
6.8.1.5. Az önkontroll értéke és a szocializáció a „leány macskával” tematikájú képeken 228
6.8.1.6. Olvasó leány 232
6.8.1.7. „Kislány virággal” és más típusú ábrázolások 233
6.8.1.8. Összegzés 238
6.8.2. Szüle Péter (1886–1944) egyalakos leánygyermek-ábrázolásai 239
6.8.3. Nevelői attitűdök és gyermekideológiai szólamok Fényes Adolf (1867–1945) egyalakos leánygyermek-ábrázolásain 240
6.8.4. A visszafogott leánygyermek képe Deák-Ébner Lajos (1850–1934) festészetében 245
6.8.5. Bihari Sándor 246
6.8.6. Endre Béla (1870–1928) 246
6.8.7. Összegzés 246
6.9. Fiúgyermek-ábrázolás az alföldi festészetben 248
6.9.1. Liberális nevelés- és gyermekfelfogás Deák-Ébner Lajos (1850–1934) képein 248
6.9.2. Fiúgyermekek Bihari Sándor (1856–1906) festészetében 249
6.9.3. A fiúgyermeki életvilág Fényes Adolf (1867–1945) festészetében 250
6.9.4. A gyermekkor mint „boldog ősállapot” Tölgyessy Artúr (1853–1920) festészetében 256
6.9.5. Orpheuszi gyermekideológia Koszta József (1861–1949) vásznán 260
6.9.6. A gyermekkor megjelenítése Tornyai János (1869–1936) fiúgyermek-ábrázolásain 260
6.9.7. Összegzés 264
7. ÖSSZEGZÉS 266
7.1. Gyermekkép 266
7.1.1. Az ábrázolások problémaköre 266
7.1.2. A leánygyermek-ábrázolás felülreprezentáltsága 267
7.2. Gyermekfelfogás és nevelői attitűd 269
7.3. Gyermekmitológiák, gyermekségretorikák, gyermekkortörténeti paradigmák 270
7.4. A gyermekélet témakörei a vizsgált ábrázolásokon 272
7.4.1. A gyermekszemléleti mintázatok megjelenítésének arányai a képanyagban tapasztalható vizsgálati témakörök tükrében 272
7.4.2. A gyermeklét alulreprezentált témakörei a vizsgált képanyagban 273
7.5. A gyermekábrázolás sajátosságai 275
7.5.1. Téma, motívum, stílus 275
7.5.2. A gyermekeket övező környezet 275
8. A GYERMEKKORTÖRTÉNETI IKONOGRÁFIA GYAKORLATI VONATKOZÁSAI 278
9. KÉPJEGYZÉK 280
9.1. Szerzőnként, abc-rendben 280
Bihari Sándor (1855–1906) 280
Deák-Ébner Lajos (1850–1934) 281
Endre Béla (1870–1928) 282
Fényes Adolf (1867–1945) 283
Koszta József (1861–1949) 285
Szüle Péter (1886–1944) 287
Tornyai János (1869–1936) 288
Tölgyessy Artúr (1853–1920) 289
9.2. Témakörönként, a tárgyalás sorrendjében 290
10. BIBLIOGRÁFIA 301