Krisz ötletei / 6 ok, miért írj!
Akár fáradt és depressziós ez a tavasz, akár energiát adó, Könyv Guru minden olvasójának örömet fog szerezni, ha együtt végiggondoljuk, miért jó írni!
Én a legfőképp azért szeretem, mert szórakoztat.
Sok mindent tehetünk, hogy jól érezzük magunkat, és maga az írás, akár szakmai szövegről, akár történetről beszélünk, kikapcsol minket. Az olvasás is – de az írás is. Ráadásul az olvasáshoz kell egy rajtunk kívül álló feltétel is: egy szöveg, amelyet olvashatunk, de a feltételekről majd külön beszélünk. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy írjunk, mert írni jó!
Nem kell hozzá pénz.
Ahhoz, hogy egy történetet megálmodjunk vagy papírra vessünk, egy forintot sem kell befektetnünk. Magához az írás folyamatához csupán papír és ceruza kell, és az is csak akkor, ha mindenképpen viszontlátnánk a szavaikat. Például az az édesapa, aki gyermekeinek lefekvéskor fejből mond mesét, maga is író. Az írás tehát a legjobb hobbi, ha nem szeretnénk (vagy nem tudunk) pénzt áldozni a szórakozásra.
Az íráshoz nincs szükség különleges körülményekre.
Ha a patak partján vagy a buszon ülve tör rám az ihlet, semmi nem gátol meg abban, hogy gondolkodjak a történetemen, és ha van nálam papír vagy telefon, akár vázlatot vagy szöveget is írhatok. Írni még akkor is lehet, amikor semmi mást – én legalábbis ebéd közben is képes vagyok egy novellaötleten merengeni, és írtam már füzetbe metrón, diktáltam sztorit telefonba gyaloglás közben, alkottam szereplőket az elalvás előtti sötétben.
Az más kérdés, hogy sokan vélik úgy, hogy ők csak akkor tudnak írni, ha csönd van körülöttük, vagy éppen hogy az fontos, hogy szóljon a zene, mások ragaszkodnak a székükhöz vagy a számítógéphez – ha őnáluk kopogtat az ihlet, amikor ezek a feltételek nem biztosítottak, én biztos vagyok benne, hogy ők is megragadják a lehetőséget!
Az írás megdolgoztatja az agyat, a fantáziát.
Ha szakmai szöveget írunk, akkor az agyunk racionális féltekéje kapcsol turbó sebességbe, hiszen rendszerezni kell az információt, amit tárolunk, ha pedig történetet írunk, akkor a jobb agyféltekénk veszi át az irányítást, sokkal erősebben dolgozik, mintha filmet néznénk vagy lepedőt cserélnénk. A szellemi erőnléthez tehát mind a két fajta fogalmazás hozzájárul!
Az írás javítja a nyelvérzékünket.
Akármilyen nyelven is fogalmazunk, azon a nyelven fogunk gondolkodni, belekényszerítjük magunkat, hogy az elképzelt képeket, hangulatokat, érzéseket szavakba öntsük. Keressük a legjobb kifejezést, ami által agyunk olyan megoldásokat hozhat elő, aminek létezéséről nem is tudtunk. Írás közben rendre jönnek elő olyan kifejezések, melyeket soha nem használnánk élőbeszédben, tehát a szókincsünk is tudatosabbá válik, a használat által fejlődik.
Nem kell hozzá tehetség.
Bármilyen szakmáról vagy hobbiról van szó, hajlamosak vagyunk rá, hogy ítélkezzünk: jó-e? Ehelyett azt javaslom, tartsuk inkább azt szem előtt, hogy elsősorban magunknak írunk. Azért írunk, mert az előzőleg felsorolt okok miatt szeretünk ezzel foglalkozni, nem azért, mert azt gondoljuk, a világ élvonalába tartozunk, annyira jó a fogalmazási készségünk. Ezzel együtt persze remélhetjük, hogy amit a papírra írunk, az mások számára is kellemes élményt szerez, én mégis hiszem, hogy maga az írás tényleg egy olyan szórakozás vagy művészeti ág, amit a szerző önmaga gyönyörűségére művel. Aki történetet ír, az kiszakít magából egy darabot. Nem azért írja az adott szöveget, mert tudja, hogy a szomszéd bácsi nagyon örülne neki, hanem azért, mert őbelőle ez kikívánkozik. A festők is alapvetően olyan képet festenek, amihez kedvük kerekedik, a zenészek is olyan számokat költenek és játszanak, melyekben örömüket lelik.
Ne felejtsük, hogy az írás öröméért írunk, engedjük el magunkat, és ne azzal törődjünk, milyen a technikánk és a stílusunk, vagy hogyan lesz kiadva a szöveg, amit alkotunk. Egyszerűen élvezzük, amikor csak tudjuk, mert ez a lényeg!