„Bármiről lehet beszélni, ha megfelelő szókinccsel rendelkezünk”
„Kerülni igyekeztem a puszta aktus leírását és próbáltam „körítést” adni egy-egy történet kialakításakor” – meséli Julius Dreamer, alias Jenes Gyula, hogyan birkózott meg erotikus témájú kötetének buktatóival. A Könyv Guru kiadónál most megjelenő, Kamaszkorom legszebb emlékei – A bontakozó szexualitás évei című írásgyűjtemény szerzője az interjúban beszél valóság és fantázia viszonyáról a történetekben, a túlzottan macsós fellépés hátrányairól és a romantikát leromboló extrém szexuális ábrázolások veszélyeiről is.
A könyvében leírt történetek főhősének kalandjaiban, mint az előszóban írja, saját kamaszkori, fiatal felnőtt élményeit idézi fel, „amint rácsodálkozik a másik nemre”. Miért gondolta fontosnak megosztani ezeket az eseményeket?
Egyrészt igen jól esett emlékezni, másrészt a mostani fiatalok – dacára a kommunikációs lehetőségek összehasonlíthatatlanul szélesebb körének – csaknem ugyanolyan esetlenséggel közelednek egymáshoz, mint elődeik. Azt gondoltam, ha leírom az élményeimet, akkori vágyaimat a mai – valóságtól elrugaszkodott – hard pornó ellenében, és még ráadásul obszcén szóhasználat nélkül, az inspirációként hathat a fiatalok szexuális kultúrájának fejlődésére.
Mennyiben a saját ifjúkorának az eseményeit írta meg a könyvben, és kellett-e kiegészíteni a fantáziája segítségével?
Hmm, bizonyos kor után már őszintébb az ember, a horgász kisebb halat fog, Casanova kevesebb nőt hódít meg és így tovább… Nehéz számarányt, százalékot megjelölni, maradjunk annyiban, hogy a történetek egy része, az adott helyzet, lehetőség továbbgondolása. Mindazonáltal kerülni igyekeztem a puszta aktus leírását és próbáltam „körítést” adni egy-egy történet kialakításakor.
„Félénk” és „gyámoltalan” jelzőkkel illeti a főszereplőt, ám a szexuálisan meglehetősen explicit történetekről nem feltétlenül a gyámoltalanság jut az olvasó eszébe. Ez kötelező írói szerénység, vagy valóban úgy érzi, lehetett volna rámenősebb vagy magabiztosabb?
Több okot is tudnék sorolni, amely szerepet játszott a fiú szereplők mérsékelt rámenősségének ábrázolásában. Először is, hogy magamra soha nem gondoltam a hódítás bajnokaként. Másodszor, óva inteném a fiatal fiúkat a túlzott nyomulástól, mert tapasztalataim szerint sok ifjú hölgyet taszít a nagyon macsós attitűd. Végül, egyáltalán nem utolsósorban, hiszem azt, hogy a nőknek a szexuális kezdeményezés terén pont ugyanolyan „jogokkal”, elvárásokkal és minden mással kell rendelkezniük, mint ellenkező nemű társaiknak! Ebbéli hitükben erősítendő, rajzoltam aktívabbnak a női szereplőimet.
Milyen okok miatt használ írói álnevet? Hogyan választotta ki ezt a nevet, van esetleg valami „üzenete”?
Az álmodozó jelentésű „dreamer” a személyiségjegyeim egyikére utal, a másik a polgári keresztnevem idegen nyelvű megfelelője. Az ok, amiért használom egyszerű. Az emberek jó része nem képes elvonatkoztatni az alkotást az esetleg személyesen is ismert írótól/alkotótól. Az ilyen embereknek hiába beszél az író arról, hogy senki sem akarta börtönbe juttatni Agatha Christie-t, vagy hogy Shakaespeare-t sem a műveiben előforduló borzalmak miatt üldözték, hanem mert házasságszédelgő volt… Szóval kerülni szerettem volna, hogy utcán vulgáris kifejezéseket emlegetve mutogassanak rám.
Meglehetős nyíltsággal számol be szexuális aktusokról a kötetében. Volt-e olyan kifejezés, szóhasználat, amit előzetesen (vagy menet közben) mégis tabunak nyilvánított, vagyis, amiről úgy érezte, hogy nem való egy leírt szövegbe?
A magyar nyelv pazar lehetőséget kínál egy-egy tárgy, testrész, cselekvés, akár tucatnyi elnevezésére is. Kifejezetten figyelmet fordítottam arra, hogy az írások kulturált, szinte bárhol idézhető szavakból álljanak, mintegy példát mutatva arra, hogy bármiről lehet beszélni, ha megfelelő szókinccsel rendelkezünk hozzá.
Mit gondol, a mai fiatalok „rácsodálkozása a másik nemre” mennyiben más, mint néhány évtizeddel ezelőtt?
Az alapok természetesen ugyanazok, fiúk-lányok, férfiak-nők. Ami változott, az a környezet, abban is elsősorban a vizuális környezet. A minden illúziót, romantikát leromboló, valóságtól elrugaszkodott, interneten, felnőtt csatornákon bemutatott extremitások sok évtizede nem, vagy csak nagyon kevés mértékben voltak jelen a mindennapokban. Fájó látni, hogy az egyébként jóravaló, gyönyörű fiatalok, milyen görcsösen igyekeznek megfelelni az ostoba trendeknek.
Milyen olvasókra számít? Inkább férfiakra vagy nőkre, és melyik korosztály(ok)ból?
Őszintén remélem, hogy mindkét nem tagjai örömmel olvassák, és szórakoztatónak fogják találni a történeteimet.
Hogyan talált kiadót tabudöntögető kötetének? Van-e olyan tapasztalata a kiadókereséssel kapcsolatban, amit a hasonló témájú könyvek szerzőivel meg tud osztani?
Dolgoztam már az Ad Librum kiadóval, és Soós Gábor személye tökéletes garancia volt a kötet korrekt kezelésére, a kezdő írók támogatására létrehozott programjuk keretében.