Krisz ötletei / Ez a könyv nem is „young adult”!
A gyermek-, és ifjúsági irodalom sokkal több rétegből áll annál, minthogy rámondhassuk: gyereknek gyermekirodalom, kamasznak ifjúsági regény való. Főképp, hogy a piacot meghatározó amerikai könyvek esetében több kategóriáról beszélünk, mint az nálunk megszokott.
Legújabb, háromrészes sorozatomban szeretném megmutatni, hogyan is alakult ki, hogy mely korosztálynak milyen könyvet ajánlanak a kiadók, és hogy
mitől lesz jó egy „young adult” és „new adult” könyv (ezt a két fogalmat is pontosan megmagyarázom)!
A gyerekirodalomnak már a történelme is varázslatos: csupán a XVII. században kezdődött, nagyjából azzal, hogy a filozófus John Locke 1690-ben kimondta, hogy a gyermek elméje tiszta, és a felnőttek által beletöltött információk és értékek határozzák meg, milyen emberré cseperedik fel.
Az első gyerekkönyvek gyakorlatilag ábécék voltak, írni tanították a gyerekeket, bibliai történeteket vagy népmeséket mondtak el. Az első igazi gyerekkönyvre, amit azért írtak és adtak ki, hogy élményt és örömöt szerezzen a gyerekeknek, 1744-ig kellett várni. Ez volt az a könyv. Versek és mesék szerepeltek benne, képek és rejtvények, és már a borítója is a gyerekeknek szólt: színes volt és figyelemfelkeltő.
Ahogy egyre inkább elterjedt a könyvnyomtatás, egyre szélesedett az elérhető gyerekkönyvek skálája is. 1857-ben jelent meg az első sulisztori, azaz olyan történet, amiben a főhős középiskolába megy, és a téma az iskolai élet, a kamaszgyereket ért behatások. A könyv persze még ettől nem biztos, hogy ifjúsági irodalomnak számít. Thomas Hughes ugyanis nem szórakoztatni akart vele, hanem értékeket átadni.
Nagyjából 1920-ra tehető a felismerés, hogy a kamaszok más jellegű könyveket igényelnek, mint a kisebb gyerekek, vagy mint a felnőttek, és ekkor kezdődött el a gyerekkönyvek korcsoport szerint való kategorizálása. Ma az alábbi felosztás szerint különböztetik meg a köteteket:
E két utóbbi kategória („young adult” és „new adult”) kapcsán fontos tudni, hogy
félrevezethet, ha a főhős kora alapján soroljuk be a könyvet egyik vagy másik kategóriába.
Vannak ugyanis olyan történetek, amelyek young adult besorolást kapnak, holott gyilkossággal, öngyilkossággal, nemi erőszakkal és egyéb kemény témákkal foglalkoznak egy olyan környezetben, ahol a főhős magára van utalva. Ha tizenéveseknek szóló könyvet írunk vagy keresünk a boltok polcán, akkor érdemes figyelni rá, hogy pontosan mi a regény központi témája, hogy ez valami olyasmi legyen, ami a mai fiatalokat valóban napi szinten érdekli, mert
egyre gyakoribb, hogy jellemzően huszonéveseket érintő témákat dolgoznak fel írók tizenévesnek mondott, de húszévesként viselkedő karakterekkel.
Az első átütő sikert elérő young adult (YA) könyv a Zabhegyező (Rozsban a fogó) és A legyek ura volt, amelyeket nem tizenéveseknek szántak, mégis őket találta meg mindkét regény. A világszerte legsikeresebb YA kötet pedig az itthon boltokban már nem kapható Kívülállók (Outsiders), S.E. Hinton tollából. Ezek közül egyik sem tündérmese. Éppen az az érdemük, hogy megmutatnak egy lehetséges kamaszéletet, melyben a főszereplő lehet életunt vagy agresszív, esetleg bandaháborúba keveredik. A tizenévesek által itthon kevésbé ismert, de mindenképpen ajánlott irodalom még Maya Angelou önéletrajzi sorozata, különösen az első könyv, az I Know Why the Caged Bird Sings (magyarra nem fordították le), amely a költő korai éveiről mesél, amikor a gyermekkor békéjét összezúzza, hogy anyja szeretője megerőszakolja. Szintén sötét témát dolgoz fel Sylvia Plath költő, aki fiatalkori depressziójáról írt könyvet Az üvegbura címen.
A hasonló témájú könyvekből az 1980-as években egyre több került a boltokba, ami magával hozta a könnyedebb, kifejezetten romantikus lányregények iránti keresletet is. Ezek után azonban sokáig nem történt újítás a YA korcsoportban – egészen Rowlingig.
A Harry Potter-sorozat megismertette a fiatalokat a fantasy zsánerével, és erre alapulva ismét kivirágzott az ifjúsági irodalom.
Olyan különleges ötletek és témák jelentek meg, mint például A legyek ura alapötletét valóságshow-val ötvöző fantasy, az Éhezők viadala, a kisvárosi rejtélyt bemutató Pretty Little Liars, vagy a kiberpunk Cinder-sorozat, ahol a negyedik világháborút követő évszázadba csöppenünk, ráadásul a négy történetet Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj (Rapunzel), illetve Hófehérke meséje inspirálta. Az én következtetésem az, hogy a mai fiatalok izgalmas, de hihető meséket keresnek, újdonságokról szeretnének olvasni, amiről még máshol nem hallottak – ugyanakkor népszerűek azok a történetek is, amelyek mindennapos lányokról és fiúkról szólnak, akik majdnem mindennapos helyzetekbe kerülnek.
Erről azonban legközelebb beszélünk tovább – a cikk folytatásában, két hét múlva, amikor megnézzük, hogy a YA korcsoportban milyen témát érdemes feldolgozni, és mi a jellemző a sikeres YA könyvekre!
Ui.: Könyv Guru is hirdetett pályázatot ifjúsági irodalom témában. Kattintson a részletekért!