„Nem nevezném válságnak az ihlet időszakos hiányát” – az írás nehézségeiről és az inspirációról 2.

Az év végéhez közeledve Könyv Guru is leltárt készít, elsősorban arról, hogy mi is hangzott el oldalunkon az egyik legfontosabb és legnépszerűbb témánkban, az írástechnikai tanácsok terén. Számos anyagunk foglalkozott az ezzel kapcsolatos kérdésekkel, de mi most az idén új kötettel előrukkolt szerzőkkel készített interjúinkból válogattuk össze, hogyan vallottak az írással kapcsolatos gondjaikról, az időbeosztásukról, az inspirációjukról, illetve, hogy mit tesznek, amikor nem jön az ihlet.

Előző válogatásunkban regények szerzőinek gondolatait gyűjtöttük össze, ezúttal pedig költők, illetve nem fikciós műveket író szerzők tanácsait, tapasztalatait ismertetjük olvasóinkkal.

* * *

1. Mikor írjunk? Vagy inkább kinek mikor jut ideje az írásra?

„Általában reggel írok, mert nagyon korán kelek. Gyaloglás közben fejben “alkotok”, aztán amikor megvan a fősodor, a váz, akkor gépbe írom. Persze, ha olyan a helyzet, gyorsan papírra vetem ami megfogott, és utána hosszan kell töprengenem az olvashatatlan krikszkrakszokon, de általában sikerül megfejtenem a saját kézírásomat. Szeretek pályázatokra és határidőre írni, mert akkor összekapom magam. Amúgy nem vagyok időhöz kötött ember, aki ettől eddig ír, és szorgalmas méhecske. Inkább a tücsök módszer jellemző rám. Néha “hegedülök”, amikor a kedvem-hangulatom úgy hozza” – mesélt időbeosztásáról Salánki Anikó, Mezőtúron élő írónő, aki négy évtizedes pedagógusi életpálya vége felé ragadott tollat, és adta ki legutóbb Anikomment című kötetét.

„Ha csak nem akadályozott valami, mindennap a délelőtti órákban írtam. Ha szükség volt rá, a nap második részében kutattam, olvastam. Ha pedig egészen mással foglalkozva valami eszembe jutott a témával kapcsolatban, pár szóval lejegyeztem” – osztotta meg munkamódszerének részleteit Kanyó András, aki Egy kirúgott hírszerző emlékei című – egyebek mellett ÁVH-s múltját és a Kádár Jánossal készített interjújának a részleteit is feltáró – memoárját publikálta idén ősszel.

„A későesti és kora reggeli órák bizonyulnak a legalkalmasabbnak az írásra. Néha megesik, hogy akár 4-5 órát is ülök egy vers felett, borzasztó kínok közepette, mert nem akar összeállni, de az esetek többségében szerencsére csak mint a tinta a rossz tollból, egyszerűen kifolynak a gondolatok a fejemből, és nincs más dolgom, mint követni őket a klaviatúrán” – vallott az alkotásról Szakáczky Edit költőnő, akivel új verseskötete, a Lélektérkép kapcsán beszélgettünk.

2. Mennyi ideig dolgozott a kötetén és mi okozott nehézséget munka közben?

„Amikor elkezdtem írni, nem volt tervem, hogy mikor lesz ebből könyv. Jöttek az élmények, az érzések, a gondolatok, amiket leírtam és kíváncsian vártam, hogy mi fog kibontakozni belőle. Ez már több mint 5 éve elkezdődött és körülbelül 2 és fél évvel ezelőtt kezdtem el írni intenzívebben. Egy évvel ezelőtt el is készültem vele, akkor jött a válság. Újraírtam az egészet. Aztán akkor döntöttem a megjelentetés mellett, amikor eljutottam oda, hogy a sokadik visszaolvasás után is tudtam szeretni az írásom” – mondta az interjúban Pintér Zoltán tréner, Gestalt-terapeuta, akinek Vetkőző lelkek című self-help kötete nemrég jelent meg.

„Két hónapomba, avagy stílszerűen 66 napomba telt [a kvízkötet összeállítása]. Ez is olyan egy picit, mint a szépirodalmi műfajok, voltak napok, amelyeken egyáltalán nem volt ihletem és egy árva kérdést sem tudtam összekalapálni, de volt olyan is, ez volt a rekordom, amikor hetvenet írtam. Mondjuk itt meg kellett volna 66-nál állnom…

Két nagy kihívás van [egy kvízkönyv összeállításában]. Az egyik,hogy változatos témakörök legyenek és mindenki megtalálja benne a maga szája íze szerint valót, legalább néhányat. Aztán nyilván vannak olyan témakörök, amelyek nekem nincsenek igazán ínyemre (például pop-rock), na ezekben nagyon nehéz eltalálni a kérdések megfelelő szintjét, hisz

fogalmam sincs, hogy mondjuk a Mi volt Gangsta Zolee első együttesének a neve? a csúcsgagyi vagy a hipernehéz kérdés kategóriájába esik.

Ha ezen túl vagyunk, akkor kétségtelen, hogy a hamis kérdések kitalálása a következő kihívás, mondhatom ez igencsak embert próbáló feladat. Az egyik nehézség itt az, hogy ne adjunk meg túl béna válaszokat, amiről mindenki elsőre látja, hogy nem igaz. Például az előző kérdésre, ha megadom a Beatlest, az Abbát és a Boney-M-et, a helyes válasz mellett, akkor vélhetően kapásból mindenki ez utóbbit választja majd attól függetlenül, hogy tudta-e a választ vagy sem. És itt jön a másik nehézség, hogyan találjunk ki „jó” hamis válaszokat. A könyvben a Mi a halálának oka? kérdéseknél órákig agyaltam hihető verziókon vagy éppen kutattam a neten olyan halálesetek után, amelyek ugyan másokkal történtek meg, de akár a kérdésben szereplő hírességgel is megeshettek volna” – fogalmazott a beszélgetésben Kertai István, aki Mi a Fenevad száma? – 666 kvízkérdés nem csak megszállottaknak címmel publikálta kvízkönyvét.

„A szerző gyakran szembetalálja magát ilyen vagy olyan, a folytatást akadályozó problémával. Ez a Horthy- és a Mindszenty-kötet írása közben is előfordult. Az elsőnél a hitelesen megszólaltatható személy, Horthy Istvánné megtalálása és megszólaltatása volt a kihívás. A másodiknál a katolikus vallással, a bíboros előéletével, családjával való ismerkedés. Az olvasó elé kerülő mostani kötet írása közben feleségem betegsége és halála okozta a legnagyobb nehézséget. Annak terhét viselve nehezen ment a munka. Ő ugyanis mindhárom utóbbi könyvem írásában nagy segítségemre volt. Nem utolsósorban pedig ő jelentette mindig az első kontrollt.” (Kanyó András)

(Amennyiben kíváncsi arra is, naponta mennyit dolgoztak a klasszikus írók, olvassa el ezt az írásunkat is.)

3. Miből meríthetünk inspirációt?

„Az emberek inspirálnak. Rengeteget beszélgetek, mindenkivel és mindenhol, hallgatom a történeteket, felidézem a jó mondatokat, az érdekes szófordulatokat. Figyelek, és persze hallgatni is tudok, ez is fontos.” (Salánki Anikó)

„Nekem legtöbb ötletem meditáció vagy edzés közben, valamint álmomban jelenik meg. De a személyesen megélt tapasztalatok, a zene, képek, valamint az olvasás is természetesen kiapadhatatlan ihletforrásai az erre szomjazó alkotónak” – mesélte Könyv Gurunak Sajter Gizella költőnő, aki Tudatelégtelenség címmel publikálta nemrégiben verseskötetét.

4. Mi segíti át a holtpontokon? Mit tesz, ha nem jön az ihlet?

„Néha elég napkeltekor vagy sötétedés után kiülnöm egy kávéval az erkélyre, és „futószalagon” jönnek az ötletek. Máskor órákig bámulom a falat, mégsem érkezik „szikra”. Bár, ami azt illeti, előfordult, hogy afféle végső megoldásként arról írtam, hogy nem megy az írás. Működött! Fura mód azok sikerültek a legjobban, és azok is a legnépszerűbbek, amelyeket nem terápiás céllal szültem és nem is valamilyen inspiráló téma ihletett, hanem „izomból” kipréseltem, a rendszeresség igénye miatt. A buszmegálló a legjobb példa. Írni akartam végre, de nem ment, nem jött semmilyen ötlet. Hosszú gondolkodás, keresgélés következett, valami újat, szokatlant akartam végre, a nap és a többi jól ismert motívum már untatott. Aztán megpillantottam a nappalim ablakából az út túloldalán lévő megállót, de mégsem „ő” ragadott meg engem, hanem én „őt”. Elkaptam hát az ötlet grabancát és addig nem eresztettem, amíg nem lett belőle vers. Nehezen született meg, sokáig birkóztam minden sorával, de megérte: ez azóta is a legismertebb alkotásom.” (Szakáczky Edit)

„Volt olyan, hogy próbáltam erőltetni, amikor nem ment és nemhogy semmi nem lett belőle, hanem még ideges és csalódott is lettem. Nagyon lehangoló tud lenni ez az élmény és akár hosszabb időre elveheti az ember kedvét az írástól. Ezért gondolom úgy, hogy jobb nem erőltetni. Mint minden mással kapcsolatban is, jobb néha elengedni az óhajt és időt hagyni neki, hogy kibontakozzon és új ötletként megjelenjen.

Nem hiszem, hogy a válság szempontjából különbség lenne író és költő vagy bármilyen más területen alkotó személy között.

Az ihletre, ihletett állapotra szükségünk van, de én nem nevezném válságnak az időszakos hiányát.

Ahogyan a fizikai, a szellemi teljesítményeink is ciklikusak, a produktív- és a regeneráló, feltöltő időszakok is váltakoznak. Valamennyi befolyást gyakorolhatunk ezek hosszára és minőségére, de átugrani egyiket sem lehet vagy nem érdemes, hisz mindkettőre szükségünk van. A válságnak nevezett regeneráló időszakokban nem hajszolni kellene az ihletet, hanem megengedni magunknak a pihenést és újratöltődést és ilyenkor sokat segíthet teljesen más dolgokkal foglalkozni, másra koncentrálni, mert sokszor éppen a legszokatlanabb, tőlünk legtávolabb álló dolgok, események, információk lehetnek a táptalaja az újabb alkotó periódus friss hajtásainak. ” (Sajter Gizella)

Borítókép: Freddie Marriage / Unsplash.com