3 ötlet, hogy tudatosabban használjuk a 3-as szabályt

Bevezetés, tárgyalás, befejezés. Ennyit mindenki megtanult az általános iskolában, de azért ennél sokkal szofisztikáltabban is lehet alkalmazni a 3-as szabályt írás közben. Meg is lepődünk, ha egyszer elkezdünk figyelni arra, hol mindenütt bukkan fel ez az ősi trükk. Igaz, mind a fokozáshoz, mind a bevéséshez nehéz ennél egyszerűbb és hatékonyabb eszközt találni. Ezúttal azt nézzük meg, a szövegalkotás milyen területein lehet építeni a hármasság bűverejére.

1. A szerkezet szintje

A bevezetés, tárgyalás, befejezés persze nem csupán általános iskolai magyar tanárok vesszőparipája, hanem nagyon fontos szerkesztési szempont, főleg akkor, ha hosszabb szöveget alkotunk. Itt azonban már nem így hívjuk, hanem expozíció, bonyodalom / kibontakozás, tetőpont / megoldás.

De ezen túl is számos módon lehet még használni a hármasságot a regény szerkesztésekor. Például – mint az szintén kedvelt fogás – három próbálkozása van egy hősnek valamilyen cél elérésére, és csak a harmadik sikeres. A népmeséktől a híres regényekig sokfelé fedezhetjük ezt fel. További kedvelt lehetőség a történetek trilógiákba rendezése, amire a regényíróktól a forgatókönyvírókig egyre többen kapnak rá.

Gondoljuk át, hogyan vehetnénk hasznát a regényünk szerkesztése közben ennek! Ha például valamilyen célt kell elérnie a hősünknek, ne bonyolítsuk túl a történetet azzal, hogy 4-5 próbának vetjük alá, mert fárasztó lehet. Amennyiben pedig folytatásra készülünk, fontoljuk meg, hogy nem lehetne-e trilógiává bővíteni a cselekményt, mert az még jobban behúzhatná az olvasóinkat.

2. A szereplők szintje

Két szereplő, még ha konfliktusban is van egymással, hamar unalmassá válik. Ezért is tűnik fel oly gyakran egy főhős körül legalább két másik erőteljes figura. Ezzel máris többszörösére növelhetjük a kapcsolatok, konfliktusok, intrikák, szövetségek lehetőségét. Különösen érdekes, ha az egyik szereplőt ez a hármasság például nehéz választás elé állítja. Gondoljunk csak Suzanne Collins Az éhezők viadala című (egyébként szintén trilógiába szervezett, és amúgy minden kötetében 3-szor 9 fejezetben megírt) sikerkönyvére! A főszereplő Katniss Everdeennek két fiú, Peeta és Gale közül kell különleges szituációban választani. Ugyancsak érdemes felfigyelni arra, hogy nem véletlen, hogy sokkal ritkábban találkozunk négy központi karakterrel, hiszen az sokszor túlbonyolítaná a szerző és az olvasó dolgát is.

A mi regényünkben hol tűnik fel hármasság a szereplők szintjén? Van egy segítője és egy ellenfele a főhősnek? Szerepel esetleg három testvér vagy barát a történetben?

3. A mondatok szintje

Hatásosabbak és sokkal jobban megjegyezhetők a hármasságra építő mondatok is. Az irodalomban trikolonnak nevezik azt a stilisztikai alakzatot, amikor általában három nagyjából egyenlő hosszúságú, azonos témára vonatkozó tagmondatot úgy illeszt össze a szerző, hogy azok egymást fokozva erősítsék a mondanivaló hatását. A legismertebb a Julius Caesarnak tulajdonított szállóige: Veni, vidi, vici, de az irodalomban, a híres (politikai) beszédekben és a reklámokban se szeri, se száma ennek a megoldásnak. Mi is gondoljunk erre, amikor kulcsmondatokat fogalmazunk, hátha bele tudunk csempészni valamiféle trikolont.

De a hatásos párbeszédek szerkesztésekor is érdemes ügyelni arra, hogy három mondatnál többet ne beszéljen egyszerre egy szereplő, és utána vagy szólaljon meg a beszélgetőpartnere is, vagy következzen valami cselekmény, esetleg párbeszédről váltson át a gondolataira. Így sokkal dinamikusabbak, pörgősebbek lesznek a dialógusok.

+1. Megtörni a szabályt

A legfontosabb egyébként a 3-as szabály alkalmazása kapcsán, hogy sosem szabad elfeledni: az olvasók hozzá vannak szokva a hármassághoz, vagyis sokszor azzal tudunk igazi meglepetést okozni, ha megtörjük ezt a bevett metódust. Lehet ez csak valami apróság (mondjuk a trikolon harmadik tagja ellentétet képez a két előzővel), de lehet komolyabb szerkezeti „szabálytalanság”. A szabályok ugyanis azért vannak, hogy az igazán kreatív emberek ne csak tökéletesen tudják alkalmazni, hanem minél gyakrabban (és tudatosan) át is hágják őket.