„Minden azon múlik, hogy a tudományos élet képviselői mennyire befogadóak az új gondolatokra”

Egyetemistaként ütött szöget a fejében egy gondolat, de csak jóval később kezdett a téma megírásába, miután hosszas kutatásokat is végzett a földrengésekkel kapcsolatban – meséli Kovács György, akinek most jelent meg A földrengések kiváltó oka című új kötete az Ad Librum Kiadónál. A szerzővel arról is beszélgettünk, miért gondolja, úgy, hogy az iskolában tanultakkal ellentétben földalatti robbanások okozzák a földmozgásokat, mire számít az elméletével kapcsolatban a szakemberektől és az olvasóközönségtől, és mi lenne a következménye, ha beigazolódik az elmélete.

Nagyon leegyszerűsítve, a kötete fő állítása: a földrengéseket nem a Föld kéreglemezeiben felhalmozódott energiából felszabaduló lökéshullámok okozzák (ahogy az iskolában tanultuk), hanem Ön szerint sokkal inkább hatalmas földalatti robbanások, amiket a felszínről leszivárgó vízből képződő gőz. Röviden össze tudná foglalni, hogyan jutott erre a meggyőződésre? És hogyan született meg az ötlet, hogy erről a témáról könyvet írjon?

„A földrengések kiváltó oka” című-könyvem megírásának az alapötlete elsőéves egyetemista korom meghatározó élményéhez fűződik, amikor a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának hallgatója voltam. Az első vizsgaidőszakomra készültem, amikor valószínűleg a Geológia tantárgy jegyzetében megláttam a földrengés-ábrázolással kapcsolatos, az epicentrumból kiinduló koncentrikus földrengéshullám-ábrázolást. Abban a pillanatban, ahogy ezt fölfogtam, éreztem, hogy valami nincs rendben. A matematikai és az ábrázoló geometriai ismereteim alapján – mivel a földrengések kiváltó okának két kéreglemezdarabnak az egymáson való elmozdulását adták meg – a rengéshullámok megjelenésénél feltétlenül számítottam volna valamiféle hosszanti irányú megjelenési tulajdonságra, vagyis például vető irányú koncentrikus ellipsziseket vártam volna koncentrikus körök megjelenése helyett. Ennek a problémának a felvetésére nem kínálkozott megfelelő alkalom, de szöget ütött a fejemben, ezért minden alkalommal figyelemmel kísértem, valahányszor a tévéhíradóban vagy újságokban földrengéshullám-ábrázolást mutattak. Több év után azt figyeltem meg – a Föld minden tájáról érkező földrengéshullám-ábrázolás esetében –, hogy

minden alkalommal, amikor ezt ábrázolták, koncentrikus körökkel jelenítették meg a földrengéshullámokat.

Ebből azt a következtetést vontam le, hogy minden bizonnyal ez felel meg a valóságnak, hiszen annak kicsi volt a valószínűsége, hogy a Föld minden táján egyformán tévedjenek. Ez viszont kétségeket ébresztett bennem a földrengések kiváltó okának addig tartott kéreglemezek egymáson való elmozdulását illetően, mert ebben az esetben a rengéshullámok megjelenésében feltétlenül meg kellett volna jelennie a hosszanti irányultságnak. Lehetséges, hogy a földrengéseknek más kiváltó oka van, mint amit eddig tartottak? A figyelmem a robbanás jelenségére terelődött. A földalatti robbanások rengéshullámokat váltanak ki, ráadásul ezek egy pontból kiinduló rengéshullámokat generálnak, ami összhangban van a megfigyelésekkel. Megszületett a gondolat bennem – a vízkitörések és a vulkánkitörések analógiájára –, hogy a földrengéseket vízgőzrobbanások okozzák. Aztán négy évvel ezelőtt nekiláttam a könyvem megírásához.

Vannak más, esetleg külföldi kutatók is, akik osztják ezeket a nézeteket, vagy ez a gondolatmenet teljesen újnak számít? Ha igen, vajon miért nem gondoltak erre mások?

Én nem találkoztam olyan elemzéssel, amelyik a földrengések általános kiváltó okának a vízgőz robbanását adta volna meg. Volt olyan elemzés, amelyik erre a szénhidrogének (földgáz) robbanását jelölte meg, de ez nem lehet a földrengések általános kiváltó oka, mert földrengések olyan területeken is keletkeznek, ahol nincs szénhidrogén.

Mit tart a kötete legfontosabb újdonságának és jelentőségének? Mennyiben segítene a földrengések előrejelzésében, ha az Ön által képviselt szemléletben gondolkodnának a tudósok?

A földrengéseket, ellentétben a jelenleg elfogadott tudományos nézettel, a vízgőzrobbanások okozzák, ez pedig alapvetően megváltoztatja a földrengések előrejelzését, hiszen más fizikai paramétereket, más mérőműszerekkel kellene megfigyelni.

Milyen reakciókra számít a geológusok, szakmabeliek részéről? És a nagyközönségről?

Minden azon múlik, hogy a tudományos élet képviselői mennyire befogadóak az új gondolatokra. Ez kiszámíthatatlan. A nagy közönséget a tudományos élet képviselői tudnák meggyőzni.

Nagyon sok idézet, számítás, tudományos gondolatmenet szerepel a kötetében. Mennyi időt vett igénybe az előkészítő kutatómunka, és mennyit magának a szövegnek a megírása? És mennyire volt nehéz a sok anyag összerendezése?

A négy év folyamatos kutatással és a szöveg megírásával telt. Ez, mivel teljesen új elmélet kidolgozásáról van szó, rendkívül nehéz volt, nagyon sok fáradságos munkába került az ehhez szükséges irodalom felkutatása.

Nem tart attól, hogy a sok tudományos kifejezés és a számítások elriasztják a nagyobb közönséget? Gondolkodott azon, hogy még népszerűsítőbb formában írja meg a témát?

Mivel műszaki jellegű a könyvem, ezért feltétlenül szükséges volt a megfelelő tudományos kifejezésekkel, lexikális adatokkal és számításokkal alátámasztani az érveimet, ezek nélkül meseszerű lenne a könyvem és még nehezebb lenne meggyőzni az illetékeseket.

Mi volt a kötete összeállítás során a legnagyobb nehézsége? Hogyan oldotta meg?

A legnehezebb feladat a jelenleg elfogadott kőzetlemezekre épülő elmélet modelljének a megalkotása volt. Léteznek az elemzésekben ilyenek, de ezeket, ha alaposabb vizsgálatnak vetjük alá, akkor azt kell megállapítanunk, hogy nem felelhetnek meg a valóságnak.

Milyen további könyvtervei vannak? Készül esetleg más témát is megírni? Ha igen, mi lenne az, és hogy áll a projekttel?

Jelenleg nem dolgozom új felfedezésen, de azért van néhány dolog, ami érdekel.