„A hétköznapi élet ontja a drámai témákat”

„Tudatos törekvés volt részemről, hogy az egyes női generációk sorsának alakulását csak egymás mellé tegyem” – meséli az új kötetében öt nő élettörténetét végigkövető Donna Bogitta, alias Demeterné Bogdándy Margit. A Könyv Guru gondozásában megjelent, A rózsaszín negyven árnyalata című könyv szerzőjével egyebek mellett beszélgettünk kiadási nehézségekről, tudatos olvasótábor-építésről, valamint kései írókarrierről.

Könyve címéről nincs ember, akinek ne a 2010-es évtized erotikus könyvtrilógiája jutna eszébe. Puszta marketingfogás volt a címadás, vagy van valami hasonlóság is a Szürke ötven árnyalata és az Ön novellás kötete között?

Eléggé elterjedt már ez a szókapcsolat. Egyébként leginkább provokatív céllal választottam. Már maga a rózsaszín is provokatív.

A kötetében öt lány/nő életét követi végig egy évszázadon át. Mennyire kitalált figurák a szereplők, és az ismert történelmi fordulatokon túl van-e valami valóságalapja is az életüknek?

A novellák főszereplői teljesen kitalált figurák. Az viszont az én írói feladatom, hogy karakterüket megalkossam, és hogy a különféle élethelyzetekben valóságos emberi reakciókat, döntéseket, érzelmeket mutassanak. Ettől lesznek az olvasók számára hús vér emberek.

Mi volt a célja ennek az öt történetnek az egy kötetbe foglalásával? Mit akart megmutatni az olvasóknak?

A nők helyzete a századfordulótól napjainkig egy folyamatosan változó társadalmi jelenség ítéletekkel és előítéletekkel. Amit elemeznek buzgón társadalomtudományi kutatások. Tudatos törekvés volt részemről, hogy az egyes női generációk sorsának alakulását csak egymás mellé tegyem. A tanulságok megfogalmazását teljesen az olvasókra bíztam, kommentek nélkül. Határozott cél volt megjeleníteni a tanult tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot éppúgy, mint a női erőt, a kreativitást, az életrevalóságot, vagyis a rózsaszín negyven árnyalatát.

A történelem viharai és magánéleti drámák is lesújtanak a hőseire. Melyik nő története áll a legközelebb Önhöz, és miért?

Íróként mindegyik nő sorsával azonosultam, másképpen nem tudtam volna hiteles személyiségüket megformálni. Mindegyik szereplő közel áll hozzám. Lehetnének általam ismert nők figurái, vagy épp azok ellentétei.

Miért választotta ezt a szikár, távolságtartó elbeszélői stílust? Volt esetleg példaképe, amit követett ezáltal?

Éppen a téma komolysága követelte meg ezt az elbeszélői stílust, amit már az elején eldöntöttem.

Mikor, és miért kezdett könyveket írni, és milyen hosszabb távú tervei vannak ezzel?

Néhány évvel ezelőtt ért véget a hivatásom gyakorlása. Miközben nem maradtam életfeladatok nélkül, azért a megnövekedett énidő lehetőséget adott arra, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott élet és szakmai tapasztalat, korábbi feljegyzéseim, cikkeim, vagy éppen utazási élményeim hatására nagyobb lélegzetű írásokra sort kerítsek. A hétköznapi élet ontja az érdekes, vagy éppen drámai témákat. A felém áradó képi, érzelmi impressziók, valamint a tartalmas emberi kapcsolatok folyamatosan inspirálnak az írásra. Életkoromnál fogva racionális terveket fogalmazok meg önmagam számára. Csak a belátható jövőt tervezem. Igyekszem átélni a szépkor örömeit, szeretteim körében.

Miért és milyen szempontok alapján választott írói álnevet?

Az írói álnevemet a valódi nevem betűiből válogattam össze. Az ötféle variációból az unokáim erre szavaztak.

A novella írás során mi okozta a legnagyobb nehézséget, és hogyan lendült át rajta? Lenne-e valami ezek alapján, amit másképp csinálna egy újabb könyv megírása során?

Nem voltak ilyenek. Amit az elején meghatároztam, célul tűztem, ki az alapján összeállt az egész. Nekiálltam és leírtam. Csak szövegében ellenőriztem le, hogy ne legyenek szóismétlések vagy illogikus fogalmazás.
A többi készülő könyvem megírásával kapcsolatban nincs összehasonlítási alap. A műfaj, a mondanivaló a célközönség sajátos stílust, szókészletet igényel. Van, amelyikhez fél évet kutattam, jegyzeteltem, mert a téma három szakterültet is érint.

Hogyan keresett kiadót a történetének, és milyen tapasztalatai voltak az első kötetének kiadása során?

Az interneten megnéztem, blogokat, weblapokat, írással kapcsolatos tanácsadói oldalakat. Leparkoltam egynél. Nyitottam egy közösségi oldalon egy saját írói oldalt. Az online olvasási szokásokról írt cikkeket is tanulmányoztam. Igyekeztem alkalmazkodni ezekhez a szokásokhoz. Naponta rövid részleteket posztoltam, a tartalomhoz illő illusztrációval. Így alakult ki az interneten az olvasói közönségem, akiknek hálás vagyok a visszajelzésekért. Az oldal látogatói statisztikái is hasznosak voltak. Az általam szimpatikusnak talált Ad Librum kiadóval korrekt párbeszéd után sor került a konkrét megvalósításra.

Van esetleg újabb történet a tarsolyában, amit meg szeretne írni? Esetleg már dolgozik is rajta?

Természetesen. Több köteten is, egymástól nagyon eltérő műfajban. Dolgozom rajtuk. Olyanok is vannak, amelyek már elkészültek. Például a meséimnek, amelyekhez társasjáték is készült nehéz kiadót találni, de bízom benne, hogy sikerül. Könyvkötő unokahúgomnak hála, a prototípusokat az unokáim birtokolják már. A sci-fi novellámból a saját elképzelésük alapján képregényt készítettek maguknak – nagy örömömre. Egyébként otthoni drámapedagógiai műhelyünkben izgalmas irodalmi játékokra kerül sor az unokákkal együtt.