Ezt kérdezze magától, ha kíváncsi, milyen az ideális olvasó!

Minden kezdő, de a már gyakorlottabb írónak is fel kell tenni előbb-utóbb magának a kérdést, hogy kinek is írja a könyveit. A történet ugyan elvileg akkor is lehet zseniális, ha nincs a fejünkben egy elképzelt ideális olvasó, ám egy könyv értékesítése szinte elképzelhetetlen enélkül. Hiszen nincs, akihez szóljon a cím, a borító és az egész reklámkampány. Ezekben segíthet a kiadó, de sokkal hatékonyabb, ha már mi magunk is megalkotjuk a „törzsolvasónkat”, hogy hozzá szólhasson a regényünk minden fontos része.

Persze egy ilyen elképzelt tökéletes személy megteremtése nem megy egy csapásra, csak lépésekben, amihez az alábbi kérdéseket és szempontokat érdemes megfontolni. Ahogy haladunk eőre a kérdőíven, igyekezzünk minden kérdésre a lehető legpontosabb választ adni, és nem árt, ha le is írjuk, mert a végén könnyebben lehet így összesíteni. (Némileg hasonló ez a feladat, mint ahogyan a regényünk hőseit „káderezzük le”, de a végkövetkeztetés egészen más kell, hogy legyen.)

  • Hány évesek az ideális olvasóink? Inkább fiatalabbak vagy idősebbek?
  • Férfiakhoz vagy nőkhöz szól a regényem?
  • Milyen körülmények között élnek? Nagyvárosban vagy kisebb településen? Lakótelepi lakásban vagy családi házban?
  • Milyen végzettségűek? Közép- vagy felsőfokú?
  • Milyen munkát végeznek? Inkább irodában, netán egy üzemben, esetleg a szolgáltató szektorban dolgoznak?
  • Házasok vagy egyedülállók? (A szempontokat aztán folyamatosan lehet kombinálni, egyre jobban közelítve a valódi olvasó profiljához. Például: huszonéves szinglik egy multinál, vagy öt unoka büszke nagymamái?)
  • Milyen értékek fontosak a számukra? Lberálisok vagy konzervatívok? Nyitottak az új technológiai fejleményekre vagy inkább aggódnak a környezetükért?
  • Milyen dolgok aggasztják őket? Mitől félnek? Pl: hogy a hónap végén kifutnaka pénzükből, vagy inkább attól, hogy újra nyer a baloldal?
  • Mi az, ami lelkesíti őket? A hobbijuk vagy a cicájuk? Egy kiadós futás vagy egy jócselekedet valaki mással?
  • Milyen az életstílusuk? pl: koránkelők vagy éjjeli baglyok?
  • Hogyan viselik a hétköznapok terheit: inkább lazán vagy többnyire stresszelnek a feladatoktól?
  • Hogyan lehetne jellemezni a személyiségüket? Hangosak vagy visszahúzódók? Nyitottak az új élményekre és tesznek is értük, vagy csendesen várják a csodát?
  • Mely célok vezérlik az életüket? Pénzszerzés, karrier, altruizmus?
  • Hogyan öltözködnek? Retrócuccok, öltöny-ing-nyakkendő, alter ruhák?
  • Milyen ételeket esznek/isznak legszívesebben? Pl: minden nap menő kávézókban szopogatják a lattéjukat, vagy inkább otthon főznek kávét? Sörösök vagy megrögzött antialkoholisták?
  • Merre és hogyan vásárolnak? Piacra járók vagy áruházban veszik a zöldséget is? Plázabubusok vagy jobban kedvelik az egyedi holmikat áruló kiskereskedőket?
  • Hogyan költekeznek? Könnyen szórják a pénzt vagy megnéznek minden forintot? Sokat gondolkoznak egy-egy kiadáson vagy impulzusvásárlók?
  • Mit szeretnek az olvasóink az életben úgy általában?
  • Mit szeretnek az olvasóink azokban a könyvekben, amiket olvasnak? (Az előző kérdésekre adott válaszok tükrében immár nem okozhat nagy gondot ezeknek a célzottabb „marketing-kérdéseknek” a megválaszolása.)
  • És az előző kettő fordítva is tegyük fel! Mit utálnak az olvasóink az éleben (milyen problémáktól félnek pl.)?
  • Mit utálnak az olvasóink a könyvekben? (Ha már tudjuk ezeket, nyilván könnyebb el is kerülni írás közben.)

Természetesen nem feltétlenül az a cél, hogy kizárólag egy ideális olvasó szája íze szerint írjunk minden mondatot. De ez a szemlélet (főleg, ha már az írást is így kezdjük) bizonyára sokat segít majd abban, hogy néhány tudatos változtatás révén sokkal pontosabban megcélozhassuk azokat, akikhez tényleg el akarjuk juttatni a könyvünket.

És ha végigvettük a kérdéssort, bizonyára minket sem fenyeget majd az a veszély, hogy a felkeresett kiadó obligát kérdésére („Kinek szól a könyve?”) azt válaszoljuk, amit minden szerkesztő utál, hogy: mindenkinek.


Könyvkiadás? Sztorimondó!