A tél még igazi tél, a főszereplők pedig nem a telefonjukat nyomkodják

Sok olvasásból merített ihletet az íráshoz, aztán egy nagy füzetbe kezdte jegyzetelni az ötleteit, gondolatait Arnold Kinga Anna, aki még iskolásként adta ki első regényét, Az Éjfél-völgyi Gimnázium című kötetet. A Könyv Guru kiadó gondozásában megjelent történet egy időutazós trilógia első része, aminek a világát máig fejleszti a szerző. Kérdéseinkre azt is elárulta, hogy miért fontos az összetartás motívuma a regényében, mit csinált, ha elszállt az ihlet, hogyan mentette meg a bátyja határozott fellépése a trilógiát, és miért nem fogja a közösségi médiában reklámozni a könyvét.

Az alaphelyzet: van egy tizenhárom éves, kicsit magának való kislány, aki imádja a könyveket, őt viszont ezért utálják az iskolában. Mennyire ismerős ez a szituáció, és mennyit kellett a fantáziájából meríteni, hogy elképzelje, mit élhet át Ráchel?

Sokszor tapasztaltam, hogy az iskolában nem veszik jó néven, ha valaki olvas és nem “telefonozik”. Itt azonban főleg azokból az esetekből merítettem, amiket a bátyám mesélt nekem.

Ha jól tudom, még érettségi előtt áll, amikor mások még az olvasónaplókkal meg a verselemzésekkel szoktak bajlódni. Hogyan jött az ötlet, hogy regénybe kezd, ráadásul mindjárt egy többrészes sorozatba?

Már kiskorom óta írni szerettem volna, de soha nem volt ihletem. Amikor elkezdtem többet olvasni, bevillant valami az agyamba, és végre kezdett sok ötletem lenni.

Hogy kezd el valaki egy könyvet/regényt írni? Leül a notebookja elé, nyit egy új fájtl, felírja a címet és elkezdi gépelni? Vagy inkább történetfoszlányokat, szereplőket forgat a fejében, jegyzeteket készít, tervezget egy ideig, mire bele mer vágni a valódi munkába? Esetleg megkérdez olyanokat, akik már próbálkoztak ilyesmivel?

Én egy füzetbe kezdtem el írni, rögtön azután, hogy eszembe jutott ez az ötletem. Nem nagyon tervezgettem, csak leírtam az ötleteimet. Ez lett a kezdetleges változata a regényemnek.

Azt szokták mondani, hogy egy regény első mondata, első helyszíne különös jelentőséggel bír, hiszen itt kell megragadnia az írónak az esélyt, hogy behúzza az olvasót a történetbe. Emlékszik még, hogy írta le az első mondatot? Egyáltalán: ezt írta le először, vagy csak később alakult ki, hogy kezdődik Az Éjfél-völgyi Gimnázium?

Eredetileg füzetbe írtam le az első mondatot, aztán később, amikor begépeltem a regényt Wordbe, ez az első mondat is megváltozott, mint ahogyan az egész regény is teljesen átalakult. Így lett végül ez az első mondatom, pontosabban az első bekezdésem:

Hantai Ráchel képes volt azt hinni, hogy látott már furcsa dolgokat. Könyvlavinát a szobájában, égő asztalt az iskolában, sőt egyszer még nevetni is látta a történelemtanárát. De tévedett. Mindez semmi volt ahhoz képest, ami azon az estén történt.

Az időutazós történetek nem könnyűek, mert egy új (régi) világban sok mindenre kell ügyelni, hogy ne keveredjenek. Mi volt e tekintetben a legnehezebb a regénye írása közben?

Amikor nagyon későn írtam, akkor néha én is belezavarodtam, hogy mennyi az idő itt meg ott, aztán később kijavítottam.

Mi az a fő üzenet, amit Az Éjfél-völgyi Gimnázium olvasóinak át akart adni a történet által?

A legfontosabbnak azt tartom, hogy a főszereplők összetartanak és támogatják egymást, beszélgetnek és megbecsülik a tudást. A történet szabadtéren játszódik, nem pedig bent a számítógépek előtt, és a főszereplők sem azzal vannak elfoglalva, hogy a telefonjukat nyomkodják. A regényemben a tél még igazi tél. Talán nem válik nyilvánvalóvá az első kötetemben, de az is fontos a történetben, hogy ha nem fognak össze az emberek, akkor nem fogják elérni a céljukat.

Milyen nehézségekkel szembesült a regényírás során? Hogyan küzdötte le ezeket?

Néha nem volt ihletem, és ilyenkor inkább vártam, amíg lesz, minthogy valami unalmas, ötlettelen dolgot írjak le. Közben sokat olvastam, hogy más könyvekből tudjak inspirálódni.

Mikor jutott ideje írni iskola mellett? Mennyi ideig tartott, mire az ötlettől eljutott a kiadóig?

Eleinte abba a bizonyos füzetbe nagyon sokat írtam. Utána azonban több hónapon keresztül szinte egy szót sem írtam, mivel se időm, se ihletem nem volt. Egy évvel azt követően, hogy elkezdtem írni a regényemet, nekiálltam begépelni, és ekkor az egész történet átalakult, ahogyan a stílusom is megváltozott. Az írás befejezése után körülbelül fél évig tartott, mire sikerült kiadót találnom. A szabadidőm egy jelentős részét tette ki a munka, de az első kötet írásának egy része a nyári szünetre esett.

A kötet elején köszönetet mond minden írónak, aki műveivel inspirálta. Kik és milyen regényeikkel hatottak Önre? Mit tanult tőlük?

Leginkább J. R. R. Tolkien művei gyakoroltak rám nagy hatást, különösen a Gyűrűk Ura. Tolkien stílusa lenyűgözött, és az általa kifejlesztett világ is nagyon inspirált. A karakterei nagyon ügyesen ki vannak dolgozva, a tájleírásai pedig csodálatosak. Nagyon megfogott az is, ahogyan leírta az eseményeket.

És mit köszönhet a bátyjának, akit szintén megemlít az első oldalon? Mit ért azalatt, hogy segített „továbbfejleszteni” az Éjfél-völgyi Gimnázium világát?

Az Éjfél-völgyi Gimnázium történetét eredetileg másképp terveztem. A bátyám mutatott rá, hogy ahogyan eredetileg képzeltem, úgy nem lett volna további kötete a regényemnek, és a történet sem lett volna teljes. Éppen ezért rávett arra, hogy egészítsem ki a regényben lezajló eseményeket és újabb helyszíneket találjak ki. A regény világának a “földrajza” szorult továbbfejlesztésre, és ezáltal a történetet is bővíteni tudtam. Ez még kevésbé érinti az első kötetemet, azonban a második kötetben bemutatok új helyszíneket is, többek között egy várost meg egy tornyot. Ezek a helyek mind szorosan kapcsolódnak a történethez. Az új helyszínekkel pedig bejön a történetük is, amiken szintén sokat gondolkodtam – sőt még most is gondolkodom. Azáltal pedig, hogy a regényemben lévő világot alakítottam, a történet is rengeteget fejlődött.

Mennyire volt nehéz egy fiktív világot felépíteni, és abban mozgatni a szereplőket?

Rengeteget gondolkodtam a regényem történetén és a világán. Volt rá egy bő évem, és a további köteteimben még mindig fejlesztgetem. Mindeközben nem azt érzékeltem, hogy könnyű vagy nehéz lett volna, egyszerűen csak sokat kellett gondolkodnom rajta. Az már kicsit nehezebb volt, hogy minden karakternek saját személyiséget adjak, és kitaláljam a szerepét ebben a világban, de tulajdonképpen ez is magától kialakult a fejemben.

A regény írása során kért-e tanácsot (a bátyján kívül) mástól is? Megmutatta a kész művet „bétaolvasóknak”? És ha igen: tanácsoltak-e olyasmit, amit érdemes volt megfogadni? Változtatott-e ezek alapján valamit?

A szüleim olvasták a regényemet, itt-ott javítgattak is benne pár apróságot, vagy szóltak, ha két egymásnak ellentmondó dolgot írtam, olyankor amikor siettem. Tőlük egyébként többször is megkérdeztem, ha nem voltam biztos valamiben. Néha ötleteket is adtak nekem a történethez.

Hogyan keresett kiadót a kötetének? Milyen tanulságokkal járt ez a folyamat? Beszáll-e a könyve marketingjébe a közösségi médiában?

Több kiadónak is írtam, míg végül a magyar kiadók listájánál kötöttem ki. Néha már föl akartam adni, annyira nem érkezett válasz, de végül sikerült ezt a kiadót megtalálnom, úgyhogy kár lett volna föladni. Manapság már nagyon nehéz valamit a közösségi média nélkül ismertté tenni, de én nem töltök időt ezeken a platformokon, és a továbbiakban sem tervezek. A közösségi médiával úgy tapasztaltam, hogy nagyon megnehezítik a barátkozást, és miattuk az emberek már szinte nem is beszélgetnek.

Hogy áll a folytatással? Mit lehet tudni, milyen irányba viszi tovább a történetet? És hány részesre tervezi a sorozatot?

A második kötetemmel készen vagyok, de még átolvasgatom és javítgatok rajta. Az Éjfél-völgyi Gimnázium trilógia lesz. Előrehaladva a kötetekben egyre inkább kibontakozik majd a történet, és természetesen mindennek a középpontjában Ráchel, Máté és Nóra, tehát a főszereplők vannak.