„A történet már bizonyára létezik, csak észre kell venni”

Több száz tudományos publikáció után, immár nyugdíjasként fordult a szépirodalom felé Mihály András kutatóorvos-professzor, mint mondja: „mostantól a saját mélytudatomat kutatom és felhozok belőle néhány következtetést”. Novellákat és elbeszéléseket tartalmazó új, a Könyv Guru Kiadónál megjelent kötete, a Ki ölte meg a professzort? kapcsán arról is beszélgettünk vele, hogy honnan merít inspirációt a történeteihez, miért olyan sok a párkapcsolati motívum az írásaiban, milyen szerepe van az időnek a könyvében, és milyen írói elveket lesett el kedvenc írójától, Tömörkény Istvántól.

Miért kezd írni egy kutatóorvos-professzor? Milyen motivációi voltak, hogy a munkájától ennyire távol eső területen is kipróbálta magát? Menekülés, hobbi vagy új inspirációk keresése?

Nyugdíjba vonulásom, három évvel ezelőtt, azt is jelentette, hogy többé már nem férek hozzá a kutatási lehetőségekhez (laboratórium, asszisztencia, pénz). Ezért döntöttem és elengedtem a természettudományt. A szépirodalom új terület, amelyben a teljesség ugyanúgy elérhető, mint a tudományos kutatásban. Ha úgy tetszik, mostantól a saját mélytudatomat kutatom és felhozok belőle néhány következtetést.

A Ki ölte meg a professzort? kötetben nyolc hosszabb lélegzetvételű novellát közöl, amelyek cselekménye különböző helyszíneken, nagyon különböző történelmi korokban játszódik. Mi köti össze ezeket a történeteket? Van-e valamiféle kapocs, vagy csak egy kötetbe szerette volna rendezni az írásait?

A történeteket az idő köti össze. Az idő, amely a mi agyunk/lelkünk produktuma, és amely önmagában, a világegyetemben nem létezik. Az idő jellemzően emberi.

Bár a kötet elején hangsúlyozza, hogy minden írás fikciós, azért felismerhetők olyan helyszínek (Szeged), karakterek (egyetemi tanár), amelyek köthetők az Ön életéhez. Honnan merítette az inspirációt? A saját és/vagy környezete életéből, esetleg végzett kutatásokat is a sztorik hátterének felépítéséhez?

Az inspiráció minden esetben személyes élményekből táplálkozik. Azonban minden inspirációt kutatásokkal kell megerősíteni és alátámasztani. Ilyenkor a könyvekhez és a korabeli újságokhoz kell fordulni. Olvasni kell, hogy meg tudjuk magyarázni a fantázia szüleményeit.

Sok a (pár)kapcsolati motívum az írásokban. Véletlen vagy tudatos döntés következtében alakult ez így? Lehet valamiféle közös tanulságot, üzenetet is levonni esetleg a kötet novellái alapján?

Ez érdekes megfigyelés – már ami a párkapcsolati motívumokat illeti. Nem tudom, hogy mennyi tudatos és mennyi tudatalatti üzenet van ebben. Az olvasónak is kell hagyni valamit – gondolkodjon ezen az olvasó.

Miért volt fontos, hogy a borítószövegben hangsúlyozza, hogy az egyes novellák filmszerűek, „a múló idő kicsike darabjai”? Ezek szerint filmek is hatottak az egyes történetekre? Vagy akár filmként is elképzelhetők-feldolgozhatók a szövegek?

Igen, filmek is hatottak rám. Véleményem szerint bármelyik elbeszélés alkalmas lenne a megfilmesítésre.

Miért a Ki ölte meg a professzort? lett a kötet címadó írása? És melyik a kedvenc története a kötetből?

A cím választása azért esett erre a történetre, mert ez a cím, amelyik szerintem a legjobban felkelti a figyelmet. Ezen kívül a kedvenceim még a „Hazatérés” és a „Múlik az idő”.

Hogyan születnek ezek a 20-30 oldalas történetek? Ennyit még fejben is meg lehet írni, vagy már kell vázlatot készíteni hozzájuk? És mennyire szerkeszti, írja át utólag a szövegeit?

Igen, ilyen hosszúságú történeteket még fejben is meg lehet írni. A szövegeket azonban többször át kellett olvasni és javítani.

Milyen munkamódszerrel dolgozik? Mikor van ideje írásra a hétköznapokban?

Az íráshoz magány kell. Olyan idő (énidő), amelyben az ember szabadnak érzi magát.

Már több mint 300 publikációja jelent meg szépíróként folyóiratokban. Hogyan jött az ötlet, hogy könyvet is kiadjon?

A 300 publikáció nem szépírói publikáció, hanem tudományos közlemény. A könyv közvetlen előzménye egy „tényregény”, amely 2023-ban jelent meg az „IdőJel” kiadó gondozásában. Családregénynek is felfogható. A „Magyar evolúció” (ez a címe) megjelenése számomra inspiráció volt. A megjelenés után könyvbemutatót tartottunk a szegedi „Dóm Látogatóközpontban”, amely mint közösségi esemény szintén erősen motivált engem a további alkotásra.

Milyen írói elvei vannak, akár a munkamódszer, akár az esztétikai igényesség, akár a témaválasztás terén. Mi az, amihez mindig tartja magát, és mi az, amit szükség esetén áthágható szabályként értelmez? És mit tanácsolna kezdő novellaíróknak, mihez tartsák ők magukat?

Kedvenc íróm Tömörkény István. A tömör írásmód, a tényekhez való kényszerű ragaszkodás és az emberi sorsok iránti fogékonyság – ezek azok a szabályok, amelyeket fontosnak tartok. A feladat minden esetben a történet megalkotásában van. A történet már bizonyára létezik, csak észre kell venni. Olyan történetet kell alkotni, amely súlypontokkal és sorsfordulókkal bír. Amely igazán valódi – igaz, de mégis olyan, amely másként is végződhet. A kezdet egyetlen pont, azonban a kezdet után többfelé ágazhat a cselekmény. Így az olvasónak is lesz dolga és engedhet a fantáziájának egy kis teret.

Milyen további írói céljai vannak? Újabb kötet? Esetleg egy egybefüggő regény?

Igen, jó lenne regényt írni. A regény az valami fantasztikus dolog: új világ alkotása, új élet feltámasztása, amely a remény hírnöke. Legalábbis az kellene, hogy legyen.