„Amikor már a vége fele jártam, volt, hogy nem emlékeztem, mit írtam pontosan az elején”

„Rengetegszer járt a fejemben, hogy jó lenne megteremteni egy saját világot, ha nem is könyvként, de valamilyen formában” – mesél a kezdetekről Szlamcsik Máté, akinek most jelent meg első ifjúsági fantasy-regénye, a Kulipintyó – Az eltűnt kori fogadó. A Könyv Guru gondozásában kiadott kötet szerzőjével egyebek mellett arról beszélgettünk, miért lett majdnem képregény a könyvből, hogyan született a mesés cím, és hogyan segítette a munkáját a karantén.

Különös fantáziavilágba kalauzolja olvasóit a Kulipintyó. Hogyan született meg a regény ötlete és annak a világnak a csírái, amit felépített?

Egy álmom hozta meg az egészhez a löketet, ott elevenedett meg előttem e világ. Eredetileg képregénynek indult, de ahogy elkezdtem megírni hozzá a sztorit, rájöttem, hogy egy képregénnyel keveset tudnék visszaadni az olvasónak.

Miközben a három jó barát a rejtély megoldásán ügyködik, a regényben fontos emberi értékek jelennek meg, mint család, barátság, összetartás. Könnyebb ezeket az értékeket átadni, ha fantáziavilágba kalauzolja közben az olvasókat? És mi lenne a Kulipintyó fő üzenete?

Könnyebb-e így, azt nem tudom, nekem egyszerűbb volt, mert imádom a fantasy könyveket, filmeket. Fő üzenete a regénynek legfőképp az összetartás, akár barátságban, vagy akár a családban. Személyes tapasztalatok alapján nekem mindig sokat segítettek az életben a családom és a barátaim, akár jó vagy rossz időkben.

Milyen inspirációkat használt fel a kötetben megjelenő fantáziavilágnak a részleteihez? Korábbi olvasmányok? Valamilyen képes-filmes (képregényes) emlékek? Saját fantázia?

Sokat inspiráltak a Harry Potter, A Spiderwick krónikák és a Tolkien (Gyűrűk ura) könyvek és filmek, csak, hogy néhányat mondjak az ismertebbek közül. De ezeken kívül még a Disney-mesék is, amik rabul ejtettek és motiváltak. Rengetegszer járt a fejemben, hogy jó lenne megteremteni egy saját világot, ha nem is könyvként, de valamilyen formában.

Milyen módszerrel rakta össze a regény világát? Mennyire kellett előzetesen jegyzeteket készítenie? Mi volt a legnehezebb része a kulisszák felépítésének?

Módszernek nem is tudom, hogy nevezhető-e, de rengeteget jegyzeteltem és végeztem kutatómunkát, mert majdnem minden szereplőnek megvan, hogy miért az a neve. A regény világának alapja valamennyire a vallásra épül, de ez majd később, a további kötetekben fog kibontakozni. A legnehezebb az volt, amikor már a vége fele jártam, és volt, hogy már nem emlékeztem, mit írtam pontosan az elején, pedig nem is több tízezer oldalas. Ez csak a lyukas agyamnak volt köszönhető.

Hogyan határozná meg a Kulipintyó műfaját: kamaszregény vagy fantasy, esetleg valami más?

Én azt mondanám: ifjúsági fantasy regény.

Az előszóban említi, hogy első ötlete az volt, hogy a fejében megszületett látványvilágot képregényben örökítse meg, de aztán úgy érezte, azzal túl keveset tudna átadni. Így lett az a megoldás, hogy a történet szöveges ugyan, de számos rajz illusztrálja? Azokat is Ön készítette, ugye?

Igen, mondhatni így lett. Mindenféleképpen szerettem volna bele illusztrációkat, amiket saját magam készítek, mivel grafikus lennék és így kézenfekvő volt.

Ezek szerint azért ugrott be elsőre a képregény, mert grafikusként dolgozik? Van tapasztalata egyébként a képregényrajzolásban? Milyen rajzokkal, illusztrációkkal foglalkozik a hétköznapokban?

Igen, azért is, meg mert gyerekkoromban oda voltam a képregényekért, bár most is szeretem őket, csak kicsit már alábbhagyott a rajongásom. És igen, van tapasztalatom képregényekkel. Pár éve felkért a szegedi múzeum, hogy illusztráljak egy képregényt, ami Csongrád-Csanád megye történelméről szól. A hétköznapokban pedig meseszerű illusztrációkat készítek saját stílusomban, hasonlókat, mint a könyvben és a borítóján találhatók.

Miért éppen a Kulipintyó szót választotta címnek és központi elemnek? Nem túl régies és mesés kifejezés ez? Mit gondol, az olvasókból milyen érzéseket vált ki a szó, és mennyiben változik ez meg, ahogy előrehaladnak a regényben?

Eredetileg Fogadó lett volna a címe, de volt barátnőm tanácsára változtattam rajta, mert szerinte az túl hétköznapi, és ő is mondta, hogy inkább Kulipintyó legyen. Amiért azóta hálás is vagyok, mert nagyon megszerettem ezt a címet, hiszen pontosan egyetlen szóban fogalmazza meg az épület lényegét. Ha most elmondanám, miért választottam ezt központi elemnek, elárulnám az egyik lényegét a könyvnek, ezért, ha nem gond, még nem tenném meg. Azt nem tudom, milyen érzést vált ki első hallásra, de ha elolvassák, megértik, miért ez lett cím.

Milyen időbeosztással dolgozik, hogyan szakít időt az alkotásra hétköznapi elfoglaltságai mellett? És mennyi idő alatt jött össze ez a regény az első ötlettől a kiadásig?

Szerencsére elég sok időt tudtam rászánni, főállásban az elmúlt években egy tetoválószalon irányítását végeztem – meg jelenleg is -, és munka közben, ha volt szabadidőm, akkor a könyvet írtam. Hétköznapi elfoglaltságom a zenélés. Van egy punk rock zenekarom, ami mellett teljes mértékben tudtam haladni vele. De főleg a covid karantén időszaka nagyon sokat segített az előrehaladásban. Körülbelül 4 év telt el az álmomtól a kész könyvig.

A történetet három pont fejezi be, és az imént említette a folytatásokat. Hogy áll vele? És milyen irányba menne tovább a történet?

Igen, lesz folytatása. Háromkötetesnek szánom, és már belekezdtem a következő részbe. Viszont arról még nem szeretnék semmit se mondani, hogy pontosan hogyan fognak zajlani az események. Annyit elárulhatok, hogy jobban ki fogom bontani a világ teremtését.