Kettős látás – Mester Györgyi novellája

A távolról sem zökkenőmentes, zűrökkel teli tanév után, igazán jól jött volna egy kis nyári lazulás, lustálkodás, pihenés…
Muszáj gondolnia azonban a jövőre is, hiszen szeptembertől végzős lesz a középiskolában, és kell majd a pénz az őszi kirándulásokra, a karácsonyi ajándékvásárlásra, a szilveszteri és egyéb bulikra, nem beszélve a szalagavatóról, a februári farsangról, és így tovább.
Az elhatározást, mármint a pénzkeresési szándékot, tett követte: munkát vállalt a helyi postahivatalban, ahol kézbesítőnek alkalmazták. Tengerparti település volt az övék, néhányszáz fős lélekszámmal, kis területen, nem kellett attól félni, hogy megszakad a nagy cipekedésben, vagy, hogy nem tudja gyalogosan bejárni a körzetét.

Read more

Hóbarátok – Mester Györgyi novellája

Közeledett a téli iskolai szünet, és Kata minden reggel azzal ugrott ki az ágyból, hogy azonnal az ablakhoz szaladt megnézni, esett-e hó az éjjel? Mert ha igen, akkor a szünetben lehet majd szánkózni, hógolyózni, és nem utolsósorban hóembert építeni.
Már el is telt a szünetből két nap, amikor a harmadik reggelen
szokatlan cipőkoppanásokra ébredt. Valaki a lábát csapkodta az előszobában, csak úgy döngött tőle a kövezet.

Read more

Csendes éj – Mester Györgyi írása

A dimbes-dombos tájat véget nem érő, örökzöld mohatakaróként borította a fenyves. Betakarta, elfedte a föld testén sebként csúfoskodó hasadékokat, éles peremű sziklakinövéseket. Ha valaki belehallgatott az erdő csendjébe, a madárfüttyön kívül a fák lélegzését is hallhatta. Béke és nyugalom honolt a tájon.

A hatalmas, délceg fenyőóriások évszázadok óta népesítették be a lankákat, s ha egy-egy fa öregség miatt kidőlt, közéjük szorgos kezek új, fiatal csemetéket telepítettek.

Read more

A Hókirálynő karácsonyfája – Mester Györgyi novellája

Alkonyodott. Az utca a szegényes, málló vakolatú házfalak miatt volt szürke, az ég pedig a dunyha vastagságú hófelhőktől.

A karácsony ott lógott a levegőben, de ebből az utcán céltalanul bandukoló három fiúcska mit sem érzett.

Nekik még sohasem volt karácsonyfájuk, mint ahogy az utcabeli ismerőseiknek sem. Unatkoztak. Nem tagadhatták meg azonban gyermek mivoltukat, játszhatnékjuk volt, míg el nem jön a lefekvés órája.

Egyikük felvetette: menjenek pár utcával arrébb, ahol a jobb módú negyedben már bizonyára sok ablakból kiviláglik a feldíszített, tarka fényekben pompázó karácsonyfa.

Read more

Ízelítő / Az élet írta

Részlet Mester Györgyi Az élet írta című novelláskötetéből.

Read more