Elhunyt a Rémkirály szerzője

„Számomra a francia irodalom csúcsa Flaubert. A Három mese. Ez a szuper-csúcs. Mert egyszerre totális realizmus és ellenállhatatlan varázslat. Ez az ideális” – fogalmazott a 20. század utolsó harmadának meghatározó francia írója, a hétfőn este, 91 éves korában elhunyt Michel Tournier. A mítoszok iránt olthatatlan érdeklődést mutató Tournier, akinek írói világát a német kultúra, a zene és a katolikus vallás határozta meg, viszonylag későn, 42 évesen kezdett el írni. Ezt megelőzően előbb fordító, majd az Europe francia kereskedelmi rádió sajtóattaséja volt, dolgozott a Plon kiadónál és egy, a fotózásról szóló tévéműsort is vezetett. „A mondandóm egyszerre volt olyan nagyon titkos és olyan nagyon lényegi, hogy

hosszú érési folyamatra volt szükségem, mielőtt bármit is publikáltam”

– idézte az MTI Tournier-t a Le Figaro napilapnak tavaly júniusban adott interjújából.

Első műve, a Péntek vagy a Csendes-óceán végvidéke az 1967-ben jelent meg, és Robinson Crusoe történetét gondolta újra rousseau-ista szemlélettel. Megkapta érte Tournier a Francia Akadémia regénynagydíját, a történetet pedig nem sokkal később átdolgozta az ifjúság számára (Péntek vagy a vad lét), amit aztán milliós példányszámban forgattak az iskolákban.

Igazi nagy sikere az 1970-ben megjelent Rémkirály volt, amelyért – egyedüliként a szavazások történetében – a zsűri tagjai egyhangúlag ítélték oda a legtekintélyesebb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A regény alapján 1996-ban rendezett filmet Volker Schlöndorff John Malkovich főszereplésével.

Életműve viszonylag kicsi volt, mindössze 9 regényt írt, néhány novellát és mesét, tucatnyi esszét. Leghíresebb regényei magyarul is megjelentek, köztük a Gáspár, Menyhért, Boldizsár (1980), az Eleázár avagy a forrás és a csipkebokor (1996) vagy a Boldogság Németországban? (2004). Írt két kötetet első „szerelméről”, a fotózásról, híres fotósokról is.

Az egyik legjelentősebb francia szépirodalmi kiadó, a Gallimard olvasói bizottságának tagja volt, 1972 és 2010 között pedig a Goncourt-díj zsűrijébe is meghívták, ahonnan végül egészségügyi okok miatt vonult vissza. idén január 1-én a legmagasabb francia állami kitüntetés, a Becsületrend parancsnoki fokozatát vehette át.

A Le Figaro már idézett interjújában Tournier „elég jónak” nevezte élete mérlegét. „Hat kritérium alapján ítélhetjük meg az életünket, amikor a végére értünk, ezek a fizikum, a család, a kor, a barátságok, a szerelem és a karrier. Az én mérlegen inkább jó, beleértve a karrierem csúcsát, amelyet a Goncourt-díj jelent. A gyenge pont a kor, amelyben éltem”.