Erre a 6 szabályra ügyelnek a bestsellerszerzők
Mi van, ha E. L. James, Dan Brown vagy J. K. Rowling könyveinek sikere nem véletlen? Mi van, ha van valamiféle mesterségbeli tudás, amivel bestsellert lehet írni? Az első hallásra kicsit fura, esetleg laikusnak tűnő felvetés bizonyára sokakat izgat, különösen írókat, hiszen ki ne akarna ugyanolyan sikeres lenni, mint ők. A kérdéseket azonban fel lehet tenni a (szakmai) irigységen túl tudományos szempontból is. Erre vállalkozott néhány éve a számítógéptudományban és az angol irodalomban egyformán otthonosan mozgó amerikai Matthew Jockers, illetve a brit írónő, Jodie Archer.
Közös könyvükhöz – amelynek címe The Bestseller Code (A bestseller kódja) – átfuttattak egy saját készítésű algoritmust 20 ezer másik könyvön, hogy megtudják, mik azok a paraméterek, fogások, amelyektől sikeres lesz egy írásmű. Öt év munka után publikálták az eredményeket, amelyek alapján állítólag 80 százalékos valószínűséggel meg lehet mondani egy könyvről, hogy falni fogják-e az olvasók vagy sem. A siker titka könyvük szerint a következő 6 szabályban foglalható össze:
Ki kell választani maximum három fő témát, ami legalább a könyv egyharmadát uralja.
Persze lehet azért benne másról is szó, az csak fűszerezi a regényt, de a választott főtémákhoz ragaszkodni kell. És persze az algoritmus szerint jobb, ha nem forgácsoljuk szét magunkat (és a történetünket) újabb és újabb témák behozatalával.
Ezek között nagyon fontos, hogy legyen valami intimitás, empátia.
Talán mondani sem kell, hogy mindenképpen jó, ha van valami olyasmi a regény témái között, amire mindkét nem olvasói tudnak rezonálni, és ami a legbensőbb emberi érzéseiben szólítja meg a közönséget.
Ügyeljünk a ritmusra és a cselekmény irányára!
A kutatók, pontosabban az általuk készített algoritmus úgy találta, hogy az ideális felépítése a sikeres regénynek az, amit már iskolában is megtanult mindenki (csak nem mindenki tudta mesterien alkalmazni): bevezetés-tárgyalás-befejezés. Vagyis inkább: expozíció-konfliktus-megoldás. A cselekménynek pedig, ha lehet, a következő 7 alapséma valamelyikét érdemes követni:
- egy nehéz helyzetből valamilyen boldogabb megoldás felé lineárisan haladó történet (mint a Hófehérke)
- egy boldog állapot felől egy nehéz szituáció felé lineárisan haladó történet (Az ördög Pradát visel)
- fejlődésregény, avagy a nyomorból a gazdagságba (Hamupipőke, Jane Eyre)
- a főszereplő teljes változáson, átalakuláson, újjászületésen megy át (Végítélet – Stephen King)
- elutazás és hazatérés (Alice Csodaországban, Gulliver utazásai)
- egy keresés története (Sátáni versek – Salman Rushdie, Javítások – Jonathan Franzen)
- a szörny legyőzése, egy hősnek meg kell védenie valakit vagy valamit egy fenyegető gonosztól (Harry Potter)
Egy bestseller-szerzőnek tudnia kell játszani az érzelmeken, de különösen arra kell képesnek lennie, hogy az olvasót állandóan „felültesse” a reménykedés-csalódás-reménykedés-csalódás hullámvasútjára. Ez a fajta érzelmi ugrándozás hozhatja létre a magával ragadó ritmust, ahogyan az A szürke ötven árnyalatában, vagy A Da Vinci-kódban sikerült. Minden szerző feladata, hogy ezt a nyerő ritmust megtalálja jelenetről jelenetre.
Gyúrjunk az első mondatra!
A borító és a cím után ez az a kulcspillanat, amikor (utoljára) meg lehet ragadni az olvasó (és a kiadó) figyelmét. A legjobb első mondatok a tudományos kutatás szerint előrevetítenek egy jövendő konfliktust; utalnak a szereplők közti kapcsolatra; egyszerű, felesleges szavak nélkül fogalmazzák meg a mondandójukat; hiteles, meggyőző a hangvételük.
Felejtsük el a nyakatekert, bonyolult szavakat!
Az olvasók a hétköznapi nyelvet kedvelik, ezért aki bestsellert akar írni, az figyeljen erre. Van, aki ebben az irodalom elszegényedésének jelét látja (finoman fogalmazva), van viszont, aki szerint ez csupán annak a képessége, hogy valaki tud milliókhoz szólni, az ő nyelvükön beszélni. A döntés rajtunk múlik, de a kutatások azt mutatják, a túlságosan kiművelt nyelvezet, a keresett kifejezések távol állnak az olvasók többségétől.
A szereplők legyenek aktívak!
Ez persze szintén (elvileg) magától értetődik, de Jockers és Archer úgy értik ezt, hogy a legjobb regények főszereplői kifejezetten aktív személyiségek, akik energikusak, lendületesek és nagy akaraterejük van. Ha nekünk is sikerül ilyen személyiségeket összegyúrni az alapanyagból, azok biztosan vonzóbbak lesznek az olvasók számára, mint a tutyimutyi, az életüket irányítani képtelen, gyenge figurák.
