„Ez nem csak egy könyv – ez egy tükör, és egy kéznyújtás is egyben”

„Az olvasók nem terméket keresnek, hanem kapcsolatot” – vallja Petrus Márta, aki önsegítő könyvek után első romantikus regényével, a Káoszból szerelem – Kata története című kötettel rukkolt elő. A Könyv Guru Kiadónál megjelent regény szerzője mesél arról is, hogyan talál időt 6 gyermek mellett az írásra, miként kapcsolódik a romantikus történet hétköznapi (coachként, gyermekvédelmi szakemberként, pedagógusként végzett) munkájához, mit tanácsol a párkapcsolati válságban hozzá fordulóknak, és mi segített leginkább a kiadó kiválasztásában.

Bonyolult szerelmi viszonyok, szélsőséges érzelmek és mély barátságok, kétkedés és boldog beteljesedés szövik át a Káoszból szerelem történetét. Hogyan jött az ötlet, hogy regényt írjon, és pont ezt a történetet?

Már több mint tíz éve motoszkált bennem Kata története. Akkoriban blogoltam, és már akkor is sokan mondták, hogy írnod kell. El is kezdtem a regényt a blog mellett, megvolt az első 60 oldal – aztán jött az élet. Gyerekeim, a válás, az új családi modell, a segítői munkám, a segítő könyvek, előadások. De Kata mindig ott maradt a háttérben. Ő lett az a nő, akiben mindenki egy kicsit magára ismerhet: aki egyszerre keres szerelmet, kapaszkodik barátságokba, vívódik, szeretne jót, de nem mindig sikerül. Ez a regény egy beteljesült álom. És talán egy kis „visszatérés is önmagamhoz”.

Mi az, amiben a Káoszból szerelem mást kínál, mint a piacon megtalálható romantikus könyvek?

A Káoszból szerelem a romantika mellett nagyon emberi, nagyon valóságos. A karakterek se nem tökéletesek, se nem hibátlanok – pont olyanok, mint mi. Nem csak egy szerelmi történet, hanem egy érzelmi utazás, ahol a barátság, a női szövetség, a múlt sebei, a családi hátterek és a belső fejlődés ugyanúgy főszerepet kap. És persze ott a tanulság: hogy a káoszból igenis lehet rend. És szerelem. Akár magunkkal is.

Hogyan illeszkedik a regény az egyéb, igen szerteágazó munkásságába?

A regény teljesen organikusan kapcsolódik a munkámhoz. Coachként, gyerekvédelmi szakemberként, pedagógusként naponta találkozom élethelyzetekkel, döntésekkel, dilemmákkal. Kata története sok nő történetéből áll össze, az enyémből is, akikkel együtt gondolkodtam, együtt éreztem az évek alatt. Ez nem csak egy könyv – ez egy tükör, és egy kéznyújtás is egyben.

Kata története, ahogy azt a cím és a címlap is sugallja, happy enddel végződik, de a valóság sokszor nem ilyen. Mi az a 2-3 tanács, amit mindig elmond az Önhöz fordulóknak?

1. Ne hidd el, hogy késő! A változás nem korhoz kötött.
2. Segítséget kérni nem gyengeség, hanem felelősség.
3. A boldogság nem állapot, hanem döntések sorozata. A tartós párkapcsolat titka szerintem az őszinteség, a kommunikáció és az, hogy képesek vagyunk a saját árnyékainkkal is szembenézni – együtt.

És mi a záloga a talpra állásnak? Hogyan lehet továbblépni egy válás után?

1. Idő kell! És türelem – magunk felé is.
2. Meg kell engedni magunknak a gyászt! A válás is veszteség.
3. Újra kell definiálni az „én”-t! Nem az „exfeleség”, „egyszülős anyuka”, „válás után” vagyok – hanem újra én. És ez felszabadító. Meg kell találnunk újra önmagunkat, és békét kell kötnünk. Leszűrni a tanulságokat, beépíteni, és újabb célokat, álmokat kitűzni.

A Káoszból szerelem már a 4. könyve, de ez az első fikció. Mennyiben volt más regényt írni, mint (ön)segítő könyvet? Mi volt az a korábbi tapasztalata, ami megkönnyítette a könyvírást, és mi volt újdonság, kihívás?

Teljesen más dimenzió. A segítő könyveket szakmai háttérrel, strukturáltan, célzottan írtam. A regény viszont egy érzelmi sodrás. Itt nem tanítok – csak mesélek. De érdekes módon az a tapasztalatom, hogy a regény néha mélyebbre hatol, mint bármilyen tanács. Talán azért, mert nem kívülről mondja, hanem belülről mutatja meg az utat.

Mit tesz a könyv népszerűsítéséért? Hogyan épít olvasótábort 2025-ben? És mit tanácsol azoknak a kezdő íróknak, akik még ismeretlenként próbálnak betörni a piacra és igyekeznek eljuttatni az olvasókhoz a könyvüket?

Marketingesként és íróként hiszem, hogy a legjobb kampány az őszinteség. Storytelling-posztokkal, közösségépítéssel, tabutémák felvállalásával dolgozom. Saját arccal, saját hangon – mert az olvasók nem terméket keresnek, hanem kapcsolatot. A kezdőknek azt tanácsolom: ne a tökéletes könyvvel induljanak – hanem az igazival. És ne várják, hogy „felfedezik” őket – kezdjék el ők felfedezni az olvasóikat. És ami számomra is folyamatos tanulás, hogy akárhányszor olvassa újra és újra az ember a saját könyvét, még mindig hozzáírna, hozzátenne. De nem szabad. Amikor késznek érezzük, induljon az útjára, mert mindig lehetne változtatni, de nem kell.

Milyen szempontok alapján keresett kiadót?

Fontos volt, hogy olyan kiadóval dolgozzak, ahol értik, mi van a könyv mögött. Nemcsak a romantikus szálat, hanem az emberit. Szerettem volna, ha partnerként kezelnek, és hagynak saját stílusban érvényesülni. A tárgyalások során ez nagyon hamar kiderült, és nagyon örülök, hogy ilyen együttműködés született.

Hogyan ír egy regényt 6 gyerek mellett? Milyen a munkamódszere? És milyen nehézségekkel szembesült az alkotási folyamat során?

Éjszaka. Késő este. Kávéval. Néha sírva, néha nevetve. Szívből, flowban. Nem készítettem teljes vázlatot, de a karaktereket nagyon tudatosan építettem fel. És tudtam, hogy az első rész honnan hova kell, hogy vezessen. Volt, hogy csak este 10-kor tudtam leülni, de nem számított – ha beindult az ihlet, írtam. A legnehezebb talán az volt, hogy ne akarjak mindenkit „megmenteni”. Néha a karaktereknek hibázniuk kellett. És ez engem is megtanított elengedni, belátni. Sokszor mondtam már, hogy az írás gyógyít. Azt hiszem, a regényeknél is így van ez. Már csak az, hogy egy más világban tölthet időt az ember, mások érzelmeit írja le, amit valójában mindannyian már átéltünk, akár többször is, gyógyít.

Egyszeri regény volt a Káoszból szerelem, vagy készül egy újabb kötetre is ebben a műfajban? Esetleg folytatná Kata vagy valamelyik barátnőjének a történetét?

Igen! Kata története folytatódik – és a barátnők is megkapják a saját regényüket. A következő kötet a szülés utáni időszakról, az anyaság árnyoldalairól, a szülés utáni depresszióról, párkapcsolati válságokról és az újratalálásról fog szólni. Nagyon személyes, nagyon mély – de pont olyan, mint az élet maga. És az már nem 230 oldal lesz. Ezt az első kötetet tulajdonképpen egy bevezetőnek szánom. Ahol az olvasó tud azonosulni, kikapcsolódni, újra érezni, akár vágyakozni, szurkolni, a történet részese lenni. És ezáltal azt is várom, hogy egy kicsit mindenki kapjon. Egy megoldást, vagy egy szép régi emlék felidézését, vagy éppen egy fájdalom újraélését, és ezáltal gyógyulást.