“Nincs éles határvonal a fantázia és a létező mondavilág között”

“A magyar hagyományok ötvözése a modern technológiával egy mese keretein belül a létező legjobb kombináció, amivel a tudást átadhatom, az érdeklődést pedig felkelthetem a budai hegyek titkai iránt” – magyarázza dr. Lengyel Gábor, akinek most jelent meg első mesekötete, a Csile, a Bérc tündére, avagy a Gyermekvasút meséi címmel. A Könyv Guru gondozásában napvilágot látott könyv szerzőjével beszélgettünk arról, mi minden ihlette a történeteket, hogyan csempészett 21. századi humort és történelmi ismereteket a kötetbe, és miként egészítette ki a mondákat a saját fantáziájával.

Az még természetes, hogy az apukák is szoktak mesélni, de a meseszerzők között azért, az utóbbi évtizedekben legalábbis, kisebbségben vannak a férfiak. Hogyan jött az ötlet, hogy ebben a műfajban próbálja ki magát, és miként inspirálták a családi mesék a kötet anyagát? Próbálkozott már korábban is írással, vagy ez az első kötete?

Kezdjük a végén: igen, ez az első kötetem, ami eljutott abba a fázisba, hogy végigvittem a projektet, befejeztem a könyv írását, kiadót kerestem (és találtam) és egy erőteljes marketinggel (remélhetőleg) azt is el tudom érni, hogy a könyv minél nagyobb számban jusson el a célközönséghez, a magyar családokhoz. Korábban dolgoztam újságíróként, több cikkemet közölte a Délmagyarország nevű szegedi napilap, sőt a Szegedi Orvostudományi Egyetemen a hallgatói újság főszerkesztője voltam 3 évig a tanulmányaim mellett. Elmondhatom, hogy szárnyaló fantáziával áldott meg az élet, imádok utazni, új tájakat bejárni, színházba járni, ahol minden alkalommal elvarázsolódunk a lányaimmal. Színházi élményeink kapcsán már rengeteg folytatást, előzményt és átköltést találtunk ki a különböző daraboknál. Ezek a közös gondolkozások, játékok indították be a fantáziámat arról, hogy kellene egy olyan könyvet írnom, amiben Ők a főszereplők, hogy ezt a két csodálatos kislányt megörökítsem a legszebb korukban. Innentől kezdve adta magát a műfaj, a mese, amelyben a kreatív fantázia szárnyalásának semmi nem szab határt.

Miért pont a budai Gyermekvasút és környéke lett a kötet helyszíne? Milyen személyes kötődései és élményei vannak a környékkel kapcsolatban?

2008 elején költöztem Budaligetre, és a környék varázsa azonnal megfogott. Állítom, hogy nincs még egy ilyen hely a fővárosban, ahol ennyi vadregényes elnevezéssel találkozna az ember: Ördögárok, Tündér-hegy, Oroszlán-szikla, Gercse, Hűvösvölgy, Hidegkút. Kicsit távolabbra tekintve meg ott találjuk a Hármashatár-hegyet, Csillebércet, a Normafát, a Vörös-pocsolyás Hátat, Remeteszőlőst, Budakeszit. Ugyanakkor meg nagyon csodálkoztam azon, hogy amikor először felültünk a Gyermekvasútra, semmiféle ismertetővel nem találkoztunk, ami elmesélte volna az egyes állomásokhoz kapcsolódó meséket, mondákat. Pedig éves szinten 300 ezer ember utazik a Gyermekvasúton (COVID-mentes időkben), és a többségük nagy valószínűséggel kíváncsi lenne a különböző állomások történetére. A vasúton szolgáló gyerekek próbálnak árulni műanyag mozdonyokat és egyéb kütyüket, de semmilyen ismertetővel nem rendelkeznek. Ezt a hiátust próbálja meg betölteni a könyv, hogy a Gyermekvasúton utazó családok ismerjék meg azt a történelmi környezetet, amit bejárnak a vasúttal.

Ugye azt nem kell elhinnünk, hogy már a lányainak is ilyen mívesen, föld- és helytörténeti adatokkal kiegészítve mondta el a meséket? Hogyan gyűjtött anyagot a történetekhez? Hol a határ a saját írói fantáziája és a már létező monda- és mesevilág, vagy a történeti adalékok között? Mi az, amihez a lányai adtak ihletet?

Nagyon sok helyet bebarangoltunk a lányaimmal az utóbbi években, Norvégiától Dubajon át egészen Floridáig. Mindenhol megtanítom nekik a hely történelmét, felsorolom a híres embereket és felkeressük a leghíresebb kulturális látnivalókat. Felejthetetlen élmény volt például a számukra, amikor Veronában kiállhattak szelfizni Júlia erkélyére, Bergenben lefotózhatták a trollszobrokat vagy Sissy lakosztályait látogathatták végig Schönbrunnban. Hazai tájakon is sokat barangolunk, tavaly nyáron például megismerkedtünk Báthory Erzsébet történetével Nyírbátorban, átvitorláztunk Balatonfüredről Tihanyba, megcsodálni az apátságot és felfedeztük Pécs városát és a környékét. Ma már elég nagyok ahhoz, hogy egy-egy új város felfedezését kvíz formájában végezzük, legutóbb például Sopron belvárosát térképeztük így fel.

Az anyaggyűjtésben nagyon nagy szerepe volt a Wikipédiának. Itt fedeztem fel Csilét, a budai hegyek tündérét, amikor Csillebérc elnevezése után kutakodtam. Elhatároztam tehát, hogy életre keltem ezt a réges-rég elfeledett mesefigurát és az ő segítségével barangoljuk be a budai hegyeket a Gyermekvasút mentén.

Egy kicsit az a cél is vezérelt, hogy a mai gyerekeknek tudjak felmutatni olyan új mesehőst, aki szerethető, vicces, nagy tudású és rendelkezik némi szupererővel és misztikummal.

Sajnos a mai fiatalságot beszövi a Harry Potter-Star Wars-Marvel univerzum Bermuda-háromszöge és a hagyományos magyar mesehősök egyre inkább a feledés homályába vesznek a magyar történelmi emlékhelyekkel együtt. Ezért is kell minden kommunikációs lehetőséget megragadnunk arra, hogy a mai gyerekekbe is átültessük a magyar kultúra, történelem, zene és irodalom szeretetét.

Nincs éles határvonal a fantázia és a létező mondavilág között. Például a Szépjuhászné állomás közelében található az egykori budaszentlőrinci pálos kolostor romja. Tudunk valamit erről a faluról? Semmit, ezért is tartottam fontosnak legalább említés szintjén becsempészni a könyvbe. Tudjuk biztosan, hogy kiről nevezték el a János-hegyet? Nem, ezért emléket állítottam Hunyadi Jánosnak is, Magyarország valaha élt legnagyobb hadvezérének. Olvasnak a mai gyerekek Jókait? Nem, örülünk, ha legalább filmben megnézik az “Egy magyar nábob”-ot. Ezért raktam bele epizódszereplőnek Kárpáthy Abellinót, aki az utolsó fejezetben éppen magát Széchenyit becsmérli.

A lányaim gyakran hívják magukat “twinek”-nek (a kétéves korkülönbség dacára), annyira hasonlítanak egymásra külsőleg és belsőleg. Az egyik kirándulásunk alkalmával pedig eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen jól meg lehetne engem tréfálni, ha ők is egypetéjű ikrek lennének, mint a nemrégiben látott “Két Lotti” című darabban szereplő lányok. Így bontakozott ki bennem Virág és Anna története, amellyel a kuruckornak tudtam emléket állítani, valamint megtalálni a Virágvölgy, Anna-rét- és a Csacsi-rét elnevezésének az eredetét.

A kötet kerettörténetéből adódóan jó pár utalás van a mai, modern világunkra, tréfás félreértések, poénos kiszólások színesítik a párbeszédeket. Milyen szerepe van a humornak a mesékben? Mennyire tartozik hozzá a humor a jó meséhez?

Pontosan a mai gyermekek technikai fejlettségét vettem alapul, amikor megalkottam ezeket az utalásokat. Ma ezek az eszközök, mint a mobil, a wifi valamint a Google, a Netflix életünk szerves részét képezik, és a bezártság, a karantén csak fokozza ezek használatát. Úgy véltem, hogy a magyar hagyományok ötvözése a modern technológiával egy mese keretein belül a létező legjobb kombináció, amivel a tudást átadhatom, az érdeklődést pedig felkelthetem a budai hegyek titkai iránt. Majd az olvasók eldöntik, hogy jól gondoltam-e, az első visszajelzések mindenesetre pozitívak.

A humor egy olyan fűszer, ami megédesíti az olvasmányt, színesebbé, érdekesebbé teszi azt.

Kedvenc gyermekkori íróim, mint például Erich Kastner, Gerald Durrel, Mark Twain történetei is hemzsegtek a vicces jelenetektől, bár a magyar kedvenceim sem maradtak el tőlük; Fekete István, Móra Ferenc, majd következtek a történelmi ifjúsági regények Gárdonyitól, Jókaitól, Mikszáthtól, Rónaszegi Miklóstól, Hollós Korvin Lajostól, Tatay Sándortól és még sorolhatnám. Rajtuk keresztül szerettem bele a történelembe, ami a mai napig az első számú hobbijaim közé tartozik.

Hogyan születtek az illusztrációk a kötethez?

Körülnéztem a neten és Gallay-Nagy Krisztina képes mesevilága azonnal megfogott. Éreztem, hogy Kriszti képes lesz Csilét életre kelteni abban a formában, ahogyan én a lelki szemeimmel megálmodtam. Az illusztrációi vidám hangulata pedig teljes mértékben visszaadják a mesekönyv azon élményét, amit vizuálisan elképzeltem.

Milyen módszerrel ír? Milyenek az ideális körülmények az alkotáshoz? Hogyan talál időt a hétköznapok forgatagában az írásra?

Amikor megszületik a téma és meg tudom rajzolni magamban a kereteket, akkor nekiállok kutatni. Manapság az internet korában ez már jóval egyszerűbb, de így is rengeteg szócikken, idézeten, írásművön kell átrágnom magam, hogy hiteles legyen a mű. Én az alkotói magányt preferálom, ha a családom is itthon tartózkodik, akkor inkább velük töltöm az időt. A karantén első hulláma azért sokat segített a mű elkészültében…

Mennyi idő alatt született meg a kötet, és a munka során mi volt a legnagyobb nehézsége?

Körülbelül két évig dolgoztam a könyvön, fél év kihagyással. Legnagyobb nehézségem az volt, hogy minden állomáshoz találtam valamilyen eredetmondát, legendát, kivéve a Virágvölgyet. Feltérképeztem a területet, megtaláltam mellette az Anna- és a Csacsi-rétet, és innentől kezdett el összeállni a kép, szép lassan. Anna, egy csacsin szamaragolva, bejárja a virágos rétet… Ez oké, de erre senki nem kapja fel a fejét. Mi lenne, ha a virág mint női név, Virágként szerepelne? Eszembe jutott a lányaim ikres játéka, a két Lotti… Aha, akkor mondjuk Virág és Anna, a két ikerlány története… Helyezzük be őket a kuruckorba, állítsunk emléket a kurucok lesének és a labancok futásának és máris összeállt a kép, hogy miről kapta a nevét a Virágvölgy, az Anna- és a Csacsi-rét.

Hogyan keresett (és talált) kiadót? Milyen tapasztalatokat tud megosztani ezzel kapcsolatban a hasonló műfajban alkotó szerzőkkel?

Több kiadónak is elküldtem a művet, valaki nem válaszolt egyáltalán, míg az Ad Librum volt olyan kedves, hogy nemcsak elolvasta, hanem el is vállalta a kiadását. Rendkívül módon meg voltam elégedve a közös munkával, nagyon konstruktívan oldottak meg minden felmerülő problémát.

Készült folytatásra, vagy egyetlen mesekötet marad a Csile, a Bérc tündére? Ha igen, mesét ír majd, vagy valami másra is kedvet kapott?

Ha az első kötet sikeres lesz, akkor Csile kalandjai folytatódni fognak. Hazánkban kedvenc tájegységeim közé tartozik a Balaton-felvidék, az Őrség és a beregi-zempléni régió. Biztos, hogy ezek közül lesz valamelyik a történet helyszíne, de nem zárom ki magamban azt a lehetőséget sem, hogy Csile európai körútra indul a lányokkal és Erdélytől Andalúziáig bejárják az öreg kontinenst. Más témákon is dolgozom, az egyiknek már a keretei is kezdenek kialakulni, amely az “Erdélyi Szász Köztársaság, 2039” címet fogja viselni, ha megjelenik.