Ezek a napi szokások segítették a legnagyobb írókat

Akár a reggeli pohár vízről, akár a hajnali felkelésről, akár a délutáni sportról vagy a rendszeres novellaírásról legyen is szó, minden igazán sikeres írónak voltak olyan szokásai, amelyekhez talizmánként ragaszkodott, és amelyek segítségével megteremtette azokat a körülményeket, amik a rendszeres alkotást lehetővé tették. Nézzünk néhány példát, hogy ötleteket meríthessünk a saját írói rutinunk kialakításához!

Napi 6 oldal

A popkultúra első számú írója, Stephen King arra esküszik, hogy minden nap ír 6 oldalt. Akár esik, akár fúj. Módszerét több mint 50 regény és 350 millió eladott példány igazolja.

De persze a mindenáron megírt napi penzumon túl van még néhány más szokása is Stephen Kingnek. Reggelente, egy pohár víz vagy tea elfogyasztását követően, bekapcsolja a kedvenc zenéjét, majd mindig 8 és fél 9 között ül le az asztalához írni, ugyanarra a székre, az ugyanúgy elrendezett papírokhoz. Szerinte épp ezektől az ismétlődő szokásoktól indul be a fantáziája.

Hajnali munka

A korai felkelésre esküszik Haruki Murakami, a Nobel-díj szinte állandó várományosaként emlegetett japán író. Ő például 4-kor (igen, hajnali 4-kor!) kel, és 5-6 órán át dolgozik. Délután aztán -lazításként – lefut 10 kilométert, vagy úszik 1500 métert – vagy mindkettőt. Utána olvas, zenét hallgat, majd 9-kor már ágyba is bújik.

Ezt a napirendet aztán változtatás nélkül követi, akár fél vagy egy éven át. Úgy véli, önmagában az ismétlés nagyon fontos. Azt ugyanakkor elismeri, hogy ezt a rendet követni ilyen hosszú időn át komoly mentális és fizikai felkészültséget feltételez. Egy hosszú regény megírása szerinte olyan, mint egy túlélőgyakorlat, s így a fizikai erő legalább olyan fontos, mint a művészi érzékenység.

Katonai precizitás

A 20. század egyik legnagyobb angol költője, Wystan Hugh Auden híres volt arról, milyen óramű pontossággal éli az életét. Mint vallotta,

„a rutin egy intelligens embernél az ambíció jele”.

Nos, az 1947-ben Pulitzer-díjjal elismert alkotó mindent meg is tett, hogy ambíciózusnak tűnjön. Állandóan figyelte az óráját, és az élete legapróbb tevékenységeit is „menetrendszerűen” irányította. Az evést, ivást, írást, vásárlást, keresztrejtvény-fejtést, még a postás érkezését is így osztotta be. Hitte, hogy ez a záloga a kreativitásának.

Reggelente nem sokkal 6 után kelt, kávét főzött, majd – esetleg egy kis keresztrejtvényezést követően – azonnal munkához látott. Tudta, hogy 7-től 11:30-ig fog a legjobban a feje, és ezt igyekezett is kihasználni. Ettől függetlenül ebéd után is folytatta az írást, majd este fél 7-től már csak az étkezés és társalgás örömeinek élt, általában bőséges mennyiségű alkohollal kísérve. Fiatalabb korában 11 előtt már ágyban volt, idősödve fél 10-kor húzott pizsamát.

Éjszakai feltöltődés

Szintén a korai munkára esküdött Ernest Hemingway, aki hajnalhasadáskor már az írógépénél ült, hogy addig dolgozhasson, amíg nem zavarja más, hűvös van és friss a feje. Ugyanakkor arra is ügyelt, hogy ne „írja ki magát teljesen”. Mint mondta: „Már megtanultam, hogy sose merítsem ki az írásaim forrását, hanem mindig hagyjak valamicskét a kút mélyén, aztán hagyjam éjszaka feltöltődni.” Így sikerült elérnie, hogy a napi 500 szó mindig meglegyen.

Fekvőtámaszok és felülések

Az amerikai ellenkultúra egyik ikonikus figurája, Kurt Vonnegut szintén korán, fél 6-kor kelt általában, és 8-ig folyamatosan dolgozott, majd egy rövid reggeli után még 10-ig folytatta az alkotást. Aztán elsétált az uszodába, ahol másfél órát úszott, majd megebédelt. Délutánonként tanított, utána pedig pihent, vacsorát főzött, 10-kor pedig már aludt is.

De a szellemi frissességének volt még egy titka is. Mégpedig az, hogy állandóan fekvőtámaszokat nyomott, és felüléseket végzett, meg-megszakítva a munkáját.

***

Akárhonnan is nézzük, a viszonylag szigorú, rutinszerű napirend, a rendszeresen ismétlődő cselekedetek, az azonos helyszínek mind-mind segítik a képzelet és kreativitás szárnyalását. Rajtunk áll, hogy megfontolunk-e valamit ezekből az ötletekből, illetve, hogyan alakítjuk ki a saját írói szokásainkat. A lényeg, hogy ezek segítségével mi is termékeny alkotókká váljunk.

Boríótkép: Noor Younis / Unsplash.com