Hogyan írjunk képről? A Dixit mint ihletforrás
Lépten-nyomon beleakadunk a kreatív írás ötletbe: írjunk képről! Azonban ez nem is olyan egyszerű. Van, akinek nagyon hamar beindul a fantáziája, és egy fotóra rápillantva tíz történetötlete támad, más pedig percekig ül fölötte, és még mindig csak – például – egy mezőn legelésző tehenet lát.
Ha ezt a tippet szeretnénk kipróbálni, érdemes egy mozgalmas, több olyan elemet tartalmazó képet választani, amelyen megjelenik az áthallás, az elvont értelmezés, a fogalmi szint, tehát kissé absztrakt, ugyanakkor realista is. Éppen ezért tökéletes társa az íróknak a Dixit kártyajáték. Ebből létezik egy alapjáték, de ez nem szükséges, magát a társasjátékot is játszhatjuk ehelyett bármelyik kártyapaklival. Válasszuk ki a rengeteg pakli közül tehát azt, amelynek a stílusát a leginkább magunkénak érezzük – ugyanis mindegyiknek egyedi a hangulata.
Húzzunk kártyát!
Az első lépés egy kártya véletlen kiválasztása. Ne húzzunk újat, ha első ránézésre nem érezzük úgy, hogy erről lehet történetet írni.
Vizsgáljuk meg az első érzésünket. Tetszik a kártya, netán egyenesen imádjuk? Lenyűgöz vagy meglep? Esetleg valami taszítót érzünk rajta?
Ha az alapérzelmünkkel tisztában vagyunk, keressük meg az okát. Mi nyűgöz le? A rajta lévő szereplő eleganciája? Mi taszít? Az ábrázolt személy büszkesége? Próbáljunk egyetlen jó okot találni, de ha ez nem megy, ne álljunk meg, haladjunk tovább az alábbi kérdésekkel.
Mutatok egy példakártyát az alapkészletből:
Ennek szerintem aranyos a hangulata, az ugró figura naivitása és az őt lent váró tündérke mosolya miatt gondolom így. A színek is egyszerűek, inkább melegséget sugall a kép, mint hűvösséget.
Keressük a részleteket!
Az alapérzelmek tisztázása után nézzük meg, mi is található a képen.
- Milyen emberszereplő, szereplők vannak előtérben?
- Ezek az alakok mit szimbolizálhatnak? Támaszkodjunk a klisékre, sémákra, pl. a király eleve hatalmat szimbolizál.
- Lehet ez egy bizonyos valaki? Például Mátyás király?
- Milyen az arckifejezése? Szomorú, jókedvű, egyéb?
- Milyen a figura vonalvezetése? Kerek formák, vagy szögletesek jellemzik? Rajzszerű, vonalas, vagy inkább festmény, foltokból áll? Egybefüggő foltok vagy sok vonal jellemzi?
- Milyen az öltözete? Mennyire színes, mennyire díszített, mennyire egyedi és ötletes?
- Mit csinál ez a személy? Ez mit jelképez?
- Milyen állat van a képen?
- Az állat mit szimbolizál? Pl. a tigris a veszélyt.
- Milyen a színe és a testtartása, ez mit sugall?
- Mennyire emberi ez az állat?
- Ez egy elképzelt figura pl. egy mondából?
- Milyen tárgy, tárgyak vannak még a képen?
- A legfőbb egy-két tárgy micsoda? Mit szimbolizál?
- Milyen a színe, a kinézete, ez mit ad hozzá az alapszimbólumhoz?
- Ez a tárgy hol helyezkedik el a képen, és az emberhez, illetve állathoz viszonyítva? Ez a viszony mire utal, milyen kapcsolatban vannak az egyes elemek?
- Mennyire teszik a tárgyak zsúfolttá a teret?
- A további tárgyak hogyan árnyalják a jelentést?
- Milyen a háttér?
- Egy alapszín a háttér, vagy egy adott helyszínen vagyunk? Ez mit ad hozzá az eddigiekhez?
- Milyen szín dominál? Annak a színnek mi az üzenete?
Ha a fenti kérdésekre megadjuk a választ, akkor könnyebb értelmeznünk a kép fogalmi szintjét, hogy átvitt értelemben mit is jelenthet.
A fenti kép elemzése
A korábban mutatott kártya számomra az alábbiakat adja ki.
Egy kisfiú ugrik le éppen. Szegénylegényes az ábrázolása, inget és bő nadrágot visel, szeme tágra nyitva, arca kissé piros, azaz meglepett és tán kicsit zavarban van, összességében fél, ám a testtartása mutatja, hogy ugrani fog, háta és karja egyenes, semmi habozás nem érződik benne. A mesék tipikus legkisebb fiúját juttatja eszembe.
Egy tündér várja odalent, biztatóan mosolyog, ami azt üzeni, az ugrás sikerülni fog. A varázslatra utal a sárga, virágszerű ruha és a szárny, a tündért körbevevő szikrák.
Mindkét figura sárgát visel, ami a kreativitás színe. A szereplők összeillenek, hasonló gondolkodásúak, közös lesz a sorsuk, és ez a sors érdekes, kalandos lesz.
Állat nincsen a képen, ellenben sok könyvet látunk. A fiú eleve egy könyvstószról ugrik, és a felhalmozott könyvek képe a tudást jelenti számomra. De a fiú nem odahagyja a tudást, hanem ennek segítségével jutott magasra, tehát okos, ügyes. A könyvek hasonló stílusúak, mégis egyediek, és nem túlzóan szabályos toronyban állnak, ami életszerű rendet sugall számomra, hatékony előrehaladást, ahol nem mérjük patikamérlegen az összetevőket.
A tündér maga is mintha egy könyvből lépne ki, és ebbe a könyvbe hívná magával a fiúcskát. Felcsillan tehát a kaland ígérete, egy más élet reménye. Ez a más élet színes (van kép a könyvben), távolba mutató (hegyek vannak a képen), a kézírásos könyv abszolút egyedi sorsot sugall.
Milyen sztorit írhatunk a kép alapján?
Az elemzés után az egyes észrevételek továbbgondolásával számtalan sztoriötlet megfogalmazódik bennem.
A szereplőkből indulok ki.
Elmesélhetek egy olyan történetet, aminek egy szegénylegény, egy legkisebb fiúgyermek a főhőse. Vele bármilyen történetet alkothatok, nem kell ragaszkodnom a többi összetevőhöz. Ha azonban ezt megteszem, lehet az a sztorim, hogy találkozik egy lánnyal. Akár itt, Magyarországon, ma, 2023-ban. Vagy egy tündérrel. Vagy egy királylánnyal. Vagy egy nőrokona fiatal alteregójával, megszemélyesítésével. És ezzel a lányalakkal együtt keverednek kalandba. Akár a hegyek közt egy autós kiránduláson. Vagy egy könyvtárban vagy könyvesboltban, sok könyv közt. (Vagy bárhol máshol, ami nincs a képen. Akár egy uszodában, mert a fiú tulajdonképpen így ugrik, de találkozhatnak egy nyári táborban vagy egy repülőgépen is.) Kiderülhet, hogy a lány tud varázsolni. És talán a fiú is. Vagy csak azt hiszik, de mégsem.
Lehet a történetem főszereplője a tündér, aki lehet, hogy egy egyszerű, mai lány. Éli az életét, talán a hegyek közt, talán egy könyvtárban dolgozik. Vagy egy másik világból érkezett, valamiféle portálon. Milyen világból? Esetleg ott mindenki tündér? Vagy ő az egyetlen, és ezért üldözik, és éppen a többi tündérhez vezető átjárót keresve bukkant a fiúra? Ha ő az egyetlen tündér, kik a szülei és most hol vannak? Ki segíti őt és ki támadja?
A képet mint egészet is szemlélem.
Miért nem látszik a helyszín? Nagyon sejtelmes ez a megvilágított, sötétszürke háttér. mintha egy lyukban lennénk, egy pincében, esetleg bezárva. A fiú bajba került, és innen menekül? Lehet fizikai bezártság is – szobafogság, betegség miatt karantén, börtön… de lehet mentális is – nincsenek barátai, vagy mentális betegsége van, vagy nem értik meg a szülei.
Miért ilyen nagyok a könyvek? A szereplők mentek össze, vagy a könyvek nőttek meg? Ez akkor milyen világ? Fantasy történetről van szó? Vagy csak a könyvek hatalma, tudása nagy?
Hol van a torony alja, honnan menekül a fiú? Azaz kicsi a baj, vagy egészen nagy? Talán valós fizikai történésről van szó? A fiú egy portálon átlépett ebbe a könyves világba, és ott megpróbálja megmenteni az emberiség történeteit? Esetleg egy mocsárban áll a könyvek alja, és folyamatosan süllyed? Hogy került a fiú ebbe a mocsárba?
A nyitott könyvet mintha tartaná valaki. Van itt még egy szereplő, vagy ez egy állvány? Miért van ott? Ez a harmadik szereplő esetleg valami segítőtárs? Kié? A fiú vagy a lányé?
Ezekből az észrevételekből is hozzáadok az eredeti történetötletemhez, vagy akár egy másik sztorira is ihletet adhatnak.
Ne feledjük, hogy a helyzetet is mi választhatjuk meg a történetünkhöz. Nem kell fantasynek vagy mesének lennie, lehet teljes mértékben reális történetünk a mában, de írhatunk történelmi novellát vagy sci-fit is – egy olyan jövőt, amiben a könyvek… milyenek? A tudást hogy szerezzük? Mi elől menekülünk?
Lehet ez egy novella alapötlete, egy regényé, de használhatjuk a regényünk bonyodalmaként is, a történetszál dúsítására. Akkor eleve a főszereplőt képzeljük az egyik szereplő helyére, és őt helyezzük a kép alapján kitalált helyzetbe: veszélybe, könyvtárba, adunk neki egy rejtélyes segítőt, vagy éppen hogy egy bajba jutott fiút, akit meg kell mentenie.
Elképesztően sok ötletet meríthetünk egyetlen képből, ha leülünk mellé, és szabadon engedjük a fantáziánkat. Aki még nem próbálta, az tegye meg ma!