“Az ellenségek legyőzéséhez az embernek saját magát kell legyőznie”

Magát is meglepte, mennyit változott a történet és a szereplők, mire az első betű leütésétől eljutott a végkifejletig – meséli Horváth Martin, akinek most jelent meg első sci-fi regénye, a Szanszára-küldetés a Könyv Guru kiadó gondozásában. A szerzővel beszélgetve egyebek mellett szó esik arról, hogyan segít a sci-fi tisztábban látni az élet alapkérdéseit, miért nem úszhatja meg a kutatást egy regényíró, hogyan segíthet egy barát a halogató írónak és miért volt a böngészőjében hónapokig megnyitva egy tanulmány az enzimatikus memóriáról.

Hogy született meg ennek a meglehetősen összetett történetnek a magva? Milyen változásokon ment át a téma, miközben érlelte a Szanszára-küldetés ötletét?

Ha nagyon a történet alapjait nézem, akkor nagyon rég érleltem már magamban. Mindig is a saját gondolataimban elvesző gyerek voltak és körülbelül 12-13 éves koromban képzeltem el egy hasonló sztorit. Persze gyermekien egyszerű volt és nyomokban emlékeztetett csak a történet vázára, de ezt a korai történetkezdeményt vettem elő az emlékeimből, amikor komolyan fontolni kezdtem egy valódi regény gondolatát. Mire az első betű leírásáig eljutottam, természetesen sokat alakult a koncepcióm. Először a sajátos mitológiát, fajokat, alternatív galaktikus történelmet találtam ki hozzá. Maguk az azonosulható, szerethető vagy épp ellenszenves karakterek megalkotása volt az utolsó felvonás, és ezek nélkül nem is működhet semmilyen történet. Ezután kezdtem el nekilátni a történetnek a legelső COVID- karantén időszaka alatt. Ekkor még csak a történet alapvetéseiben és a végkifejlet üzenetében voltam biztos. Magamat is megleptem mennyit változott, lett szövevényesebb és részletesebb az egész, beleértve a karakterek hátterét, egymáshoz való kapcsolatát, de az események menetét is.

Miért volt fontos a délszláv vonalat (a főhős származása, a boszniai piramisoknál talált lelet stb.) behozni a hatalmas ívet befutó történetbe? Van ennek valamilyen személyes jelentősége is az Ön számára?

Személyes kötődésem a témához talán szintén gyermekkoromban keresendő, mikor is a horvátországi nyaralások során szembesültem a hely múltjával és az akkor még meglehetősen sok helyen szembejövő háborús nyomokkal az országban. Számos alkalommal jártam azóta érettebb fejjel is több balkáni országban, és rendkívül elragadott azóta az egész térség kultúrája, sajátosságai és történelme. Mégis a délszláv háborús vonal sokkal inkább univerzális mondanivalót szolgál, amely csak egy példa a sok közül az értelmetlen emberi gyűlölet, harag, nemzetiségi konfliktusok mindig is jelen lévő problémájára a világban. A Szanszára-küldetés legalább annyira szól Jugoszlávia széthullásáról és általában véve az etnikai, kulturális és nemzeti ellentétekről, mint az általánosságban vett sci-fi témákról. Ezekre a délszláv háború csak egy példa, de elég, ha csak körülnézünk akár Örményországban, akár a szomszédos Ukrajnában, hogy ezek mai napig velünk élő problémák. Általánosabban pedig a harag, a gyűlölet és az ellenségkép a mindennapi életünk része, háború nélkül is mindenütt. Úgy gondolom, hogy a sci-fi egy eszköz, hogy univerzális, minden emberre vonatkozó igazságokat világíthassunk meg. Olyan messzire repít térben és időben egy sci-fi vagy fantasy világa a mindennapi, megszokott dolgoktól, hogy onnan visszanézve sokkal tisztábban és objektívebben lehet szemlélni, hogy valójában itt és most mit is jelent embernek lennünk. Ha egy sci-fi történet nem gondolkodtat el az életünk alapvetéseiről, nem mutat rá az ember lelkének mélyére, akkor csak egy érdekes fantáziálgatás marad. Ezért volt szükség a délszláv háborús szálra. Ez adja a Szanszára-küldetés lelkét.

A Föld ősi civilizációinak összekötése a technológiai, jövőbeli, űrbéli világgal nem újdonság, számtalan könyv és film foglalkozott már ilyesmivel. Mi az, ami kiemeli a Szanszára-küldetést ezen történetek közül? Miben sikerült újszerű megközelítést hozni?

Valóban számtalan alkotás foglalkozott már hasonló témával, és nem titkoltan merítettem is ezekből. Kifejezetten szándékom volt a 2000-es évek sci-fi sorozatai előtt is emléket állítani a saját világommal. Számos akkori tudományos-fantasztikus alkotáson szocializálódtam és direkt hajaz is ezekre jó pár elem a történetemben, ami nagyon kellemes élménnyel szolgálhat azoknak az olvasóknak, akik az akkori sci-fi témájú televíziós sorozatoknak a rajongói voltak. Mindazonáltal úgy gondolom, sikerült alapvetően más megközelítést adnom a történetnek azzal, hogy sokkal inkább emberi, lelki szemüvegen keresztül vizsgálja az eseményeket. Ha úgy vesszük, egy ember lelkiismereti, identitásbeli kálváriáját követhetjük végig, amely az említett környezetben és eseményekben kezdődik és csúcsosodik ki. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a regény antagonistái sem nevezhetők szokványosnak. A Szanszára-küldetés ellenségeit nem lehet csak úgy lelőni, lebombázni vagy felrobbantani. Minden esetben az emberi gyarlóságból fakad az, hogy egyáltalán esélyük van. A legyőzésükhöz pedig az embernek saját magát kell legyőznie.

A cím, a szanszára egy hinduizmusból kölcsönzött fogalom, és ördögi küldetésre, a világ ördögi körforgására utal. Minek a szimbóluma ez a regényben, és végül is pozitív vagy negatív fogalomként használja?

A történetben – ahogy számos filozófiai, vallási értekezésben is -, a gyűlölet körforgásaként jelenik meg. A harag, a gyűlölet, mindig másból is csak ugyanezeket az érzelmeket váltja ki. Ez pedig egy életen, generációkon át tartó ördögi körforgást szül. Eredetileg is mind a hinduizmusban, mind a buddhizmusban negatív fogalom, amelynek a forgását meg kell akasztani és ki kell szállni belőle. Ez jelenti a megváltást. Ugyanígy a regényben is egyértelműen negatívumként, egy kárhozatos lelkiállapotként jelenik meg, amelyben a főszereplő él és amelynek a hatása alatt van.

Tele van a regény mitologikus, spirituális, vallási utalásokkal. Mi a szerepe ezeknek? Egyébként is ilyen járatos ezekben a témákban, vagy a történet kedvéért ásta bele magát ezekbe?

Teológusként végeztem, így egyértelműen közel áll hozzám a vallás témaköre. Jómagamat is úgy definiálnám, hogy egy Jézus Krisztus példáját és tanításait követni igyekvő ember vagyok. Sok évvel korábban kifejezetten a hinduizmus és a keleti vallások felé érdeklődtem egy rövid ideig, aztán végül a teológián a szakdolgozatomat is az indiai gyökerű hitvilágok és az európai vallások és filozófiák kapcsolatáról írtam. Kézenfekvő volt, hogy ez a tárgykör megjelenik egy olyan alkotásban, ami az emberiség ősi kultúráit (is) hivatott bemutatni. Hitemből fakadóan számomra minden aspektusa az életnek egyben, vagy inkább elsősorban lelki-spirituális kérdés. Egyértelműen szerettem volna, ha ez áthat a regényen is és átad valamit az olvasó számára abból a szellemiségből, amit helyesnek vallok.

Kik a kedvenc szerzői a műfajban? Kinek a stílusát tartja a magáéhoz közel állónak?

Hirtelen kifejezetten Philip K. Dick neve jut eszembe, aki a műfajban alkotott. Nála jelenik meg erőteljesen az a vonal, ahol a sci-fi nem pusztán és kifejezetten a technológiáról szól, hanem sokkal mélyebb filozófiai, erkölcsi, metafizikai kérdéseket feszeget. Ahogyan az is, hogy a történet legtöbbször egy személy önfelismeréseire, egzisztenciális válságára van felhúzva.

Hogyan teremtette meg ezt az önálló világot? Mennyi időt és tervezgetést igényelt? Mennyire volt bonyolult figyelni a részletekre, hogy ne keveredjen ellentmondásba, anakronizmusba?

Ha mindenestől a tényleges időre gondolok, akkor évekről beszélhetünk. Persze ennek jelentős része inkább kósza gondolatok, elmélkedések voltak unalmas perceimben. A tényleges elkészítés nagyjából egy évet jelentett és ebből, ami kifejezetten a világ megtervezése és a történet összeállítása fejben az pár hónap volt. Nagy része írás közben alakult, és a legtöbb időt a részletek jelentették. Van pár csavar a történetben és sokat törtem is a fejem, hogy a hajón lévő viszonyok végül hogy alakuljanak. Minél többet töprengtem, annál több csavar jutott eszembe még a történetben, szóval nem könnyítettem meg a saját dolgom. Legnagyobb segítséget egy barátom adta, aki részletről részletre, fejezetről fejezetre elolvasta azt, amennyi éppen kész volt a nyers műből. Azt hiszem egy külső, harmadik személy objektív véleménye és rálátása nélkül nem igazán sikerült volna végül ennyi fordulattal koherens történetet alkotnom.

Készített-e jegyzeteket a regényéhez? Ha igen, milyen formában (esetleg: milyen programmal)? Kellett-e valaminek utánanézni, kutatást végezni?

Egyetlen jegyzetet készítettem még az egész írás legelején. Ez gyakorlatilag egy sima jegyzettömb volt a gépemen, amiben lineárisan, pontról pontra felírtam a galaxis történelmét, illetve a benne található fajok jellemzőit, sajátosságait, történelmüket. Ehhez jött még a főbb karakterek tömör leírása, előtörténettel és azzal, hogy a történet során mik a főbb események, amik történni fognak velük. Ezek után a többi már magától jött. A kutatást az ember egy regény írásakor nem úszhatja meg. Bár mind a vallások, mind akár a délszláv háború tekintetében otthonos volt a téma, ezekben is akadt olyan, aminek sokkal mélyebben utánaolvastam, mint addig valaha. Persze humán beállítottságú ember révén a legtöbb kutatómunkát a történet racionális részei jelentették. Nem akartam a tudományos vonalat sem elhanyagolni, és szerettem volna, ha reális és a racionalitás határain belül valamennyire megindokolhatók és megérthetők azok a jelenségek, amik a regényben a tudomány tárgykörébe tartoztak. Sokat olvastam a kvantumfizikáról, mind az ember, mind más élőlények biológiájáról, a sugárzás élettani hatásairól. Emlékszem, a böngészőben hónapokig volt megnyitva egy értekezés az enzimatikus memória működéséről. Ennek a történetben fontos szerepe van. Sok időt emésztettek ezek fel, mert meg is kellett értenem és a saját szavaimmal a történetbe helyezve leírni ezeket az információkat. De nagyon élveztem, jól esett egyrészt új ismeretekre szert tenni, amik az átlag érdeklődési körömön kívül esnek. Megesett, hogy módosítottam a történeten, mert a nagy keresgélésben olyan információra bukkantam véletlen, amit muszáj volt felhasználni.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget az írás, illetve az előkészítés során? Hogyan lendült át rajta?

Őszintén szólva a saját magam lustasága jelentette a legnagyobb akadályt. Kifejezetten a halogatós, hanyag embertípus vagyok. Volt, hogy több mint egy hónapig egy betűt nem írtam le. Aztán valamiért megszállt az ihlet és több 100-at leírtam egy éjszaka alatt. Ez akkor történt, amikor olyan részhez értem a sztoriban, ami annyira nem volt a szívem csücske. Szerintem mindenkinek vannak ilyen részletek a saját történetével kapcsolatban, amit annyira nem kedvel, de szükséges. De ha egy regénynek a fele majdnem készen van, akkor már nagy erőt az embernek, hogy csak azértis befejezi. Illetve ismét meg kell említenem a barátomat, aki ha a találkozásaink alkalmával nem nyaggat, hogy írjam már és küldjem a következő részletet, mert már érdekli, mi lesz a sztorival, akkor lehet, nem készülök el sohasem.

Hogyan keresett kiadót? Milyen tapasztalatai voltak a kiadási folyamattal kapcsolatban?

Tapasztalataim nem igazán voltak ezzel kapcsolatban, maximum pár ismerősömnek valamicske. Valójában a legegyszerűbb módon, egyszerűen az interneten rákerestem, mik a lehetőségei a könyvkiadásnak. Találtam olyat, aki szóra sem méltatott és olyat is aki igen, de jobban rákeresve, nem tűnt a legmegbízhatóbbnak. Mindig utánanéztem a kiadónak és megnéztem rendes boltokban, online áruházakban vannak e könyvei, milyenek azok a művek és olvastam véleményeket, és korábban szerzőkkel készült interjúkat is. Mivel mindegyik tekintetben pozitív volt a jelenlegi kiadó, így utána nem volt kérdés számomra. A kiadási folyamat egyébként nagyon olajozottan és gyorsan ment. A szerkesztés résznél pozitívan meg is lepett, milyen alaposan át lett nézve az írásom, mind nyelvtanilag és mind logikailag is. Nekem mind az időt tekintve, mind a munka végeredményét nézve pozitív tapasztalataim vannak.

A történet vége nem feltétlenül kívánja a folytatást. Készül ilyesmire? Vagy esetleg már valamilyen más történetet forgat a fejében?

Jómagam is úgy látom, hogy a történet végkifejlete nem indokolja a folytatást. Jó is ez így a mai világban, ahol mind a könyvek, mind filmek, sorozatok tekintetében az újabbnál újabb bőrlehúzások korát éljük. Nem baj, ha van egy biztos pont, egy történet, ahol az olvasó kaphat egy világot, egy alaphelyzet, bonyodalmat, fordulatot, katarzist és lezárást is. Gondolkodtam akár lazán a történethez kapcsolódó sztorikról, de arra jutottam, hogy inkább elvenne, mind hozzáadna ahhoz, ami már létrejött. Úgyhogy úgy gondolom, a szanszára köre körbeért és bezárult. Van még pár körvonalazódó sztori-lehetőség a fejemben, de, hogy ezekből mi lesz, még a jövő zenéje.