Hogyan írjunk másokkal közösen regényt? 2/2
A múlt héten jelent meg Könyv Guru portálján az a cikk, amelyet a két író által közösen írt regény (vagy ennél rövidebb történet) tervezéséről írtam.
Ha a felsőszintű ötletünk készen van, hogyan haladjunk tovább? Azt javaslom, tervezzük meg a projektet, és csak utána üljünk le írni!
A regényírás mint projekt tervezése
Az 1-2 oldalas cselekményváz és a főbb szereplők, valamint a helyszín leírásának birtokában a közös írás következő lépése, hogy a projektünket megtervezzük, azaz magának az írásnak a fázisait megbeszéljük: ki mit és mikor csinál. A részletes munkamenet kidolgozása történik meg. Ekkor kell őszintén megbeszélni, melyik fél mely részfeladatokban erős.
- Ha az egyik fél kifejezetten az írásban, a másik a tervezésben jó, akkor az utóbbi dolgozza ki a részletes cselekménytervet a megbeszéltek alapján kb. 10 oldalban. Készítse el a fejezetlista első változatát, ezt beszéljék meg egymással, majd a tervező fél dolgozza ki az első fejezet részleteit, és ezt adja át az író félnek. A továbbiakban is így haladjanak: a tervező tervez, ezt átadja az írónak, aki kibontja ezt párbeszédekké és leírásokká.
- Ha mindkét fél ügyes tervező, akkor célszerű közösen kialakítani a részletes (kb. 10 oldalas) fejezetlistát. Ennek legjobb módja egy személyes találkozó, sok nagy papírlappal, ahol egymás ötleteitől inspirálva dolgozzák ki közösen a cselekményt.
Munkamegosztás
Az írói készségek őszinte megbeszélése is fontos. Melyik fél ír jobb párbeszédet? És akciójelenetet? Humort? Lírai leírást? Ki beszéli valamely terület szaknyelvét, argóját? Ennek ismeretében döntsük el, mi lesz a munkamegosztás. Mutatok rá példákat:
- Az egyik fél viszonylag gyorsan ír, a másik cizelláltan, lassabban. Érdemes azt választani, hogy az első fél írja meg a jeleneteket, és akár jelöli is benne, hol van olyan pont, ahol mélyebben bele kellene menni az egyik szereplő lelkivilágába, a leírást részletezni kellene, vagy kellene egy kis humor. A másik fél részletesebbre írja a fejezetet, kigondolja azokat az apróságokat, melyeket az első fél jelzett.
- Aki a leíró részekben erős, megírja, mi történik, merre járnak a hősök. A beszélgetéseiket, azok tárgyát jelzés értékűen írja csak le. A másik fél írja bele a párbeszédeket.
- Az egyik fél írásban jó, a másik szerkesztésben: akkor az egyik fél megírhatja a teljes könyvet, és amivel készen van, mindig átküldi a másiknak, aki javítja, feszesíti, csinosítja.
A két író feloszthatja egymás közt a fejezeteket úgy, hogy kb. ugyanannyi jelenetet kapnak mindketten. Célszerű itt is figyelembe venni a felek erősségét, és testhezálló felosztási módszert kitalálni.
- A gyors/lassú vagy akciódús/párbeszéddús fejezeteket lehet az egyik, illetve a másik írónak osztani.
- Rendezőelv lehet az is, hogy a két író mihez ért, pl. ha a főhős fotós, meg az egyik író is, akkor célszerű a fotózós jeleneteket neki írnia.
- Ha a regényt két nézőpontból írják, érdemes az egyik nézőpontot az egyik, a másikat a másik írónak írnia.
- Egyszerűen félbevághatják a regényt: az első tíz fejezetet az egyik író írja meg, a másikat a másik. Ezt célszerű egymás után írni, tehát ilyenkor a két író nem párhuzamosan dolgozik.
- Írhatja az egyik író a páratlan, a másik a páros fejezeteket. Ilyenkor egy kéziratban dolgoznak, mindig hozzáteszi a soron következő író a saját fejezetét, és visszaküldi a társának.
- Feloszthatják az írók a fejezeteket egyéb elv szerint is. Például a szerelmi fejezeteket az írja, aki jó a romantikus feszültség teremtésében, vagy aki jó harcjelenetet ír, kapja meg a csatákat.
- Ha két író írja a történetet, célszerű ezt kihasználni a párbeszédeknél. Osszuk le, hogy a főhős mondatait ki írja meg, és az ellenlábas (vagy a második legfontosabb szereplő) mondatait melyikük.
Határidő
Az idővonalat is beszéljük meg! Ki mikor ír, milyen határidők vannak?
Mindenképp legyen tervünk, mikor lesznek készen az egyes fejezetek, mikor áll össze a teljes regény. Ez azért fontos, hogy számszerűsített cél lebegjen a szemünk előtt.
A legjobb, ha valódi a határidő: ha például karácsonyra vagy születésnapra szeretnénk elkészülni, akkor ez jobb ösztönző, mintha csak egy napról van szó a naptárban.
Stílus és egyebek
Beszéljük meg, milyen stílusú legyen a szöveg. A leírás domináljon, vagy a párbeszéd? A párbeszédek szerkezete milyen legyen? Mennyire legyen a szöveg lírai? Mennyire kompakt? Mennyire legyen szlenges? Trágárság lesz benne, belefér, akarunk? Milyen legyen a mondatszerkezet, szóhasználat?
Legyünk őszinték egymással, ha vannak bizonyos elemek, amelyek nekünk nem férnek bele! Ha a társunk szeretne erőszakos vagy erotikus jeleneteket, de nekünk ez kényelmetlen, akkor őszintén beszéljük ezt meg vele, és kérjük meg, hogy ilyeneket ő se írjon. Ha pedig mi magunk kerülünk olyan helyzetbe, hogy a társunk bizonyos dolgokra azt mondja, ezt nem szeretné, akkor fogadjuk el. Hisz a legfontosabb, hogy mindketten jól érezzük magunkat írás közben!
Változás
Egészen bizonyos, hogy a tervünk alakulni fog. Írás közben változik majd a cselekményterv, a szereplőket mi magunk jobban megismerjünk, és másképp cselekszenek, mint előre kigondoltuk. Vagy eszünkbe jut egy újabb zseniális fordulat. Ezeket a változásokat építsük be a kéziratba, engedjük, hogy módosuljon az eredeti elképzelés.
Ha ez az írási projekt idővonalát is megbolygatja, egyedileg döntsünk róla, belefér-e vagy sem, mennyire szigorú a határidőnk.
Szerkesztés
Érdemes kihasználni, hogy két ember írja a kéziratot és így gördülékenyebb lesz a szöveg, ha viszontellenőrzik egymást. De hogyan?
Megvalósulhat a szerkesztés már írás közben is: ha az író mindig elolvassa a másik fél szövegét, amikor amaz elkészül egy résszel, és megváltoztatja benne, amit jónak tart. (Ehhez a szövegszerkesztő korrektúrafunkcióját érdemes használni.)
Időnként mind a két fél olvassa el együtt (de legalább egyszer, amikor készen van a teljes kézirat). Ideális, ha olvasás közben megbeszélik, nem lenne-e jobb itt vagy ott egy másik opció, pl. új fordulat, más válasz egy kérdésre egy párbeszédben, egy szereplő mégse jöjjön még be.
A kész kéziratot aztán mind a két fél olvassa el külön is, lehetőleg egymás után, és jelölje meg benne (korrektúrával), amit változtatna. A másik fél is jelölje meg, azután üljenek le és beszéljék meg, tisztázzák le, készüljön el a végleges anyag.
A szerkesztés legyen annyira aprólékos, amennyire a feleknek kényelmes. Ha az egyik fél szabad kezet ad a másiknak, mert eleve úgy állapodnak meg, hogy amit az egyik ír, azt a másik szerkeszti, az a legegyszerűbb!
A közös íráshoz minden jót kívánok!