Hogyan lesz hiteles a regényem, ha női íróként férfi a főszereplőm (vagy fordítva)? I.

Ha egy író a saját nemétől eltérő főszereplő szemszögéből ír, különösen, ha az elbeszélői hangot is ez a karakter adja (például férfi író női főszereplő nevében ír), akkor nagy felelőssége van abban, hogy hiteles, árnyalt és tiszteletteljes módon ábrázolja a karaktert – elkerülve a sztereotípiákat vagy a torzításokat. Mire kell a legjobban figyelni, ha így írunk könyvet? Milyen kérdéseket tegyünk fel magunknak munka közben, hogy hitelesen ábrázoljuk a szereplőnket? A poszt második (május elején megjelenő) részében pedig majd arra adunk tippeket, hogyan gyakoroljuk még előzetesen, tét nélkül az eltérő nézőpont használatát.

Sztereotípiák helyett hiteles karakter

Az első és legfontosabb feladat, hogy ne egy női vagy férfi szereplőt akarjunk alkotni, hanem egy olyan konkrét karaktert, akinek történetesen más a neme, mint a miénk. Ez a hozzáállás nagyon fontos, hogy el tudjuk kerülni a tudattalanul is bennünk élő általánosításokat. Merthogy a nemünk hatással lehet ugyan arra, hogyan tapasztaljuk meg a világot, de nem határozza meg kizárólagosan az érzelemkifejezés, a döntéshozatal vagy a gondolkodás módját. Ezek inkább személyiségből, neveltetésből, társadalmi háttérből fakadnak.

Kerüljük a kliséket

Mindebből következik, hogy rengeteg klisé ugrik majd be a gondolkodásunkba, de ezeket minden esetben felül kell vizsgálni, hogy valóban építik-e a karaktert, vagy ellenkezőleg, olyan sablonossá teszik, hogy hiteltelenné válik. Tehát érdemes kerülni a nő=csak a kinézetével foglalkozik; túlérzékeny; automatikusan anyai érzései vannak stb. megközelítéseket. Ugyanúgy, mint azt, hogy férfi=minden helyzetben erős; nem sír; nem mutatja ki az érzelmeit stb. Egy női (fő)szereplő is lehet gyáva, agresszív vagy épp utálhatja a gyerekeket, ha a személyisége úgy kívánja.

Autentikus belső hang

Ha tehát E/1-ben írjuk a belső monológot, akkor ügyeljünk arra, hogy az ne legyen a másik nem karikatúrája, és kerüljük a túlzottan a másik nem szemszögéből (esetleg fantáziálásából) született leírásokat. Férfi szerzőként ne időzzünk például túl hosszan a női főszereplő kacér ruháján és bájain, és fordítva, ha nő az író, ne merüljön el a férfi mosolyának, ápoltságának elemzésében.

Kutassunk kicsit és hallgassunk meg másokat is

A legpraktikusabb, ha előtanulmányokat végzünk ehhez a fajta írásmódhoz, és például olyan női szerzőket olvasunk, akik női szemszögből írnak (férfi szerzők férfiszempontú könyveiből jóval többet ismerünk), vagy élettörténetekkel ismerkedünk meg (mondjuk hosszabb interjúkat olvasunk), illetve az is hasznos, ha mindenféle más élettapasztalatot megfigyelünk (különféle életkorú, társadalmi csoportból vagy eltérő kultúrából származó, más nemű emberek életének alakulását követjük). Ezek mind olyan ismeretekkel fognak gazdagítani minket, amiknek hasznát vesszük majd írás közben. És persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy milyen sokat segíthet, ha egy ilyen, eltérő látásmódot képviselő bétaolvasót kérünk meg, hogy nézze át a szövegünket, neki mennyire tűnik hitelesnek az általunk megírt nézőpont.

Kérdések, amiket feltehetünk írás/munka közben:

Karakterépítés:

• Van-e a karakteremnek saját múltja, motivációja, félelme, célja – függetlenül attól, hogy férfi/nő?
• Ha átírnám a karakter nemét, a személyisége akkor is értelmezhető maradna?

Gondolkodás és érzelmek:

• A szereplőm reakciói és belső gondolatai inkább a személyiségéből és élethelyzetéből fakadnak, vagy a neméből?
• Nem írok általánosító mondatokat (például: „Mert hát ilyenek a nők/pasik.”)?

Testkép és öntudat:

• A testérzékelése, az öltözködése, a megjelenésről való gondolkodása belső perspektívából történik, vagy inkább külső szemszögből?
• Nincs túlzott fókusz a testrészeken, ha az nem fontos a szereplő szempontjából?

Belső hang – nyelvezet, stílus:

• Következetes és hiteles-e a karakter gondolkodásmódja, szóhasználata és hangja?
• Nem vetítem-e rá (tudattalanul) a saját nemem nézőpontját (például ahogyan párkapcsolatról, munkáról, világról gondolkodik)?

Társadalmi és kulturális kontextus:

• A szereplő neméhez kapcsolódó társadalmi elvárások, tapasztalatok tükröződnek-e valamilyen módon a történetben?
• Ha a karakter nő (vagy férfi), látható-e az, hogy ez miként befolyásolja a világban való mozgását (például hogyan bánnak vele, mit várnak el tőle)?

Sztereotípiák elkerülése:

• Nem érhető-e tetten nemi sztereotípia a szereplőben (például „a nők pletykásak”, „a férfiak nem mutatják ki az érzelmeiket”)?
• Nem idealizálom vagy démonizálom a karaktert a neme alapján?

Inspirációk és referenciaanyag:

• Olvastam-e olyan irodalmat, ahol a szereplőhöz hasonló szemszög hitelesen van megírva?
• Van női (vagy férfi) tesztolvasóm, aki véleményezi az írást?

Arról, hogy milyen konkrét, egyszerű írásgyakorlatokkal trenírozhatjuk magunkat az eltérő nézőpont hiteles használatára, és mit tanulhatunk híres íróktól e tekintetben, a következő, május elején megjelenő posztunkban lesz szó részletesen.

Borítókép: Susie Burleson / Unsplash.com