Hogyan szorítsunk időt az írásra, ha sok a dolgunk?

Sokan panaszkodnak amiatt, hogy nincs idejük írni, pedig annyira szeretnének, olyan jó ötleteik vannak, de hát… meg kell élni, ott a család, sokat kell utazni, mellékállást kell vállalni stb. Lehet, hogy ezek az indokok csak kifogások, hogy a lustaságát palástolja velük az illető, de elképzelhető, hogy valódi problémák, és nehezen fér bele az alkotómunka a mozgalmas hétköznapokba. Nem kell elkeseredni, mert akármelyik áll is a háttérben, vannak jól bevált módszerek arra, hogy a kevésből is sokat hozzunk ki. Lássuk, milyen egyszerű eszközökkel lehet odaültetni magunkat a képernyő vagy a fehér papír elé, hogy tényleg haladjunk a könyvünkben.

Szokás és tervezés

Mindenekelőtt végig kell gondolni a hét napjait, hogy egyáltalán mikor jöhet szóba egy-egy (vagy két-két) nyugodt óra. (Annál kevesebbre ugyanis nem biztos, hogy megéri leülni.) Ha ezt már tudjuk, akkor tervezzük meg az alkotásra fordított időnket, magyarán írjuk be a naptárunkba, mely órákat fogjuk erre szánni, és tervezzük meg, hol és mettől meddig tudjuk kihasználni az időnket, valamint azt is, hogy az adott alkalommal mit fogunk csinálni. Így lehet szokássá tenni az írást, ami ugyan akkor lenne a legjobb, ha minden nap jutna erre idő, de ha ez lehetetlen, akkor is rendszeresen jelöljük ki a helyét, hogy amikor odajutunk, akkor pontosan tudjuk, mit és hogyan fogunk csinálni. Ebbe a tervezésbe az is beletartozik, hogy az egyéb előkészületeket, például valamilyen kutatást, anyaggyűjtést, illetve a történet vázának kigondolását ezen az időintervallumon kívül végezzük el, hogy ne tudjuk ilyesmire fogni, ha nehezen menne a munka. Akkor csak és kizárólag írni kelljen!

A helyszín

Ennek nagyobb jelentősége van, mint gondolnánk. Az írás környezetének nagy hatása van arra, hogy tudunk alkotni. Éppen ezért figyeljük meg magunkat, mikor tudunk a leghatékonyabban és legkreatívabban dolgozni. Egy kávéházban, emberek között? Egy csendes szobában, egyetlen számítógéppel? Könyvtárban, könyvek és csendben tanuló diákok között? Akárhogy is választunk, fontos, hogy az adott helyszínen kényelmesen érezzük magunkat, és folyamatosan tudjunk koncentrálni. Ez múlhat egy jó széken, vagy azon, hogy eltávolítunk minden zavaró, szórakoztató tényezőt. A lényeg, hogy körültekintően válasszunk helyszínt, és ügyeljünk arra, hogy se elektronikus eszközön, se személyesen ne zavarják meg azt az értékes egy vagy két órát, amíg az írásra tudunk összpontosítani.

Az előkészület

Mindezeken túl fordítsunk arra is energiát, hogy előre végiggondoljuk, mit fogunk csinálni (írni) a kiszabott időben. Rengeteg felesleges tipródástól megkímélhetjük magunkat, ha vázlatszerűen megtervezzük az adott óra témáját (ezt akár buszon ülve, munkába menet is megtehetjük), és amikor odaülünk a gép elé, már nem a gondolataink összegereblyézésével foglalkozunk, hanem lendületesen el tudunk kezdeni dolgozni. Tartsunk ezért mindig magunknál egy kis jegyzetfüzetet, hogy amikor valamilyen gondolatunk támad, vagy épp van pár percünk, hogy tervezgessünk, akkor ne vesszenek el a termékeny gondolatok. (Ez egyébként amúgy is fontos mindenféle könyvírás közben.)

Teljes izoláció

Sokat segít a hatékony írásban, ha – mint azt a helyszínnél már említettük – kikapcsolunk minden zavaró tényezőt. Ebben alighanem nem lehetünk elég szigorúak magunkhoz. Egy pittyenő üzenet, egy nyitva felejtett böngésző tönkre teheti a nehezen megteremtett nyugalmat. Ezért gondoljuk végig, mire lehet szükségünk (például kézikönyvre, vagy jegyzetekre) az alkotáshoz, azon túl pedig mindent tegyünk félre, kapcsoljunk ki: telefont, internetet, közösségi oldalakat. Ha ez sem elég, vannak olyan szövegszerkesztő alkalmazások, amelyek ezt megteszik helyettünk, és olyankor csak velük tudunk dolgozni, semmi mást nem tudunk csinálni a számítógépen. Lehet, hogy érdemes megfontolni ezek használatát.

Kifogások nélkül

Hiába minden gondos előkészület, ha hajlamosak vagyunk halogatni a munkát. Erre külön kell ezért figyelni, lelkileg felvérteződni a különféle kifogások kezelésére. Vegyük észre, és tudatosítsuk, hogy csak magunkat áltatjuk az olyasféle szólamokkal, hogy „csak még megnézem ezt a kis videót, és már kezdem is…”, vagy hogy „gyorsan rendet teszek az asztalomon, mielőtt belekezdenék…”. Magunknak ne hazudjunk, inkább vegyünk egy nagy levegőt, és csináljuk azt, amit valójában csinálni szeretnénk!

Óra és órarend

Ha már ott ülünk, akkor sem árt, ha tudjuk, mennyit akarunk (és bírunk) dolgozni. A tapasztaltok szerint a leghasznosabb, ha rövidebb alkotási szakaszokra és kisebb szünetekre bontjuk a rendelkezésünkre álló időt. Tegyünk néhány próbát, hogy meg tudjuk magunkról állapítani, vajon 25 percenként van szükségünk kis pihenőre, felállásra, sétára, vagy 40 percenként, esetleg csak óránként. Annál hosszabb időt semmiképpen se üljünk egyhelyben, hanem mozogjunk picit, igyunk egy kávét, levegőzzünk kicsit a balkonon vagy a kertben. Ha tudjuk, hogy mennyi időt bírunk dolgozni, és ehhez igazítjuk az órarendünket, sokkal hatékonyabban fogunk haladni, közben is lesz alkalmunk felfrissülni.

Cél

És végül: tűzzünk ki napi célokat. Mindegy, hogy hány naponta, és mennyi időt tudunk alkotással tölteni, a lényeg, hogy minden alkalommal tudjuk, mennyit akarunk dolgozni. Ha csak egy-két óránk van, akkor is legyen egy reálisan elvégezhető mennyiség, mondjuk 500 szó. Annál kevesebbet aligha érdemes írni, ha viszont rendszeresen össze tudunk hozni ennyit, már néhány hét alatt is látványosan fogunk haladni a könyvünkben.

Jutalom

Ha mindez sikerült, vagy legalább valamelyik része a tervnek megvalósult, ne feledkezzünk meg arról, hogy megjutalmazzuk magunkat: egy sétával, egy sütivel, egy találkozással, egy új könyvvel. Fontos, hogy érezzük, ezen az úton tudunk haladni a könyvünkkel.