Hogyan zárjunk le egy sorozatrészt?
A regények, történetek lezárását már több műfajban megnéztük az elmúlt hetekben. Vonatkoztassunk el most ettől és vegyük elő a sorozatot, mint olyant! Mit tegyünk, ha a történetünk több kötetes? Hogyan fejezzük be az egyes köteteket?
A sorozat adott darabjának mindig célja, hogy a lezárás továbbolvastassa a sorozatot. Fontos, hogy minden egyes kötetnek meglegyen a dramaturgiai íve, és ennek az adott történetnek legyen vége, lezárása, de az is kell, hogy ez a lezárás megteremtse a folytatás alapjait. A sorozatok köteteinek emiatt vagy sejtető-, vagy kifejezetten függővéget írnak a szerzők, akármilyen is legyen a műfaj. Valamiképpen előremutatnak a jövőbe. De hogyan?
Nézzünk meg öt olyan kötetet, amely egy sorozatnak közbülső darabja, és figyeljük meg, hogyan oldják meg az írók a jövőre való utalásokat!
Fantasy sorozat kötetének lezárása
A Jéghegyek népe az irodalom legtöbb kötetes sorozata: 47 darabból áll. A családregény az 1500-as években kezdődik és szinte napjainkig tart: a mindent eldöntő küldetés 1960-ban játszódik. Az egyes kötetek jellemzően egy leszármazott életének egy szakaszát mesélik el, a fókuszban ez a leszármazott áll, ám időről időre történik vagy kiderül valami, ami a sorozat fő ívét érinti: a család ősapjának történetét. A sorozat utolsó öt kötetében lényegében az ősapa elleni küzdelem leírását olvashatjuk, a teljes sorozat csúcspontja ez.
Margit Sandemo svéd-norvég írónő 1924-ben született és tavaly hunyt el; 40 évesen írta első történetét, amely folytatásukban jelent meg egy magazinban. Rekordhosszúságú sorozatának 6. darabja a Nincs menekülés című, mely így végződik:
„Kaleb gyorsan kiment és a lépcső tetejéről utánaszólt.
– Nem, Eli. Nem kell dolgoznod értünk. A lányunk vagy, érted?
A kislány csak állt lent a folyosón, kis kezét melléhez szorítva.
– Olyan boldog vagyok! Olyan boldog! Nem élem túl ezt az érzést!
Liv megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Már régóta nem értettem egyet annyira valamivel, mint a mostani döntésetekkel, Kaleb! Ezt meg kell ünnepelnünk! Azt hiszem, mindannyiunkra ráfér egy kis ünneplés.
Ezzel lezárult a család történetének egyik legnehezebb időszaka. Utána hat nyugodt év telt el. 1654-ben azonban történt valami. Nem volt olyan borzasztó dolog, még ha kicsit ijesztően kezdődött is. Ez a Jéghegyek Népének norvégiai leszármazottait érintette. A család dániai ágában már hamarabb is megestek furcsa dolgok. De erről majd később…”
A kötet lezárja az adott történet ívét azzal, hogy Kaleb megmondja Elinek, a náluk lakó kislánynak, hogy szeretné örökbe fogadni. A nagymama, Liv megkoronázza ezt a véget azzal, hogy azt mondja, ünnepeljenek – az ünneplés épp úgy lezáró elem, mint a hazatérés vagy a naplemente.
Ezután a sorozatra vonatkozó bekezdés következik: röviden elmondja, mi történt (fog történni) ezután, mire számítson az olvasó. Felcsigázza az érdeklődést azzal, hogy hangulatkeltő szavakat használ: borzasztó, ijesztő, furcsa. A bekezdés írói ígérettel zárul: de erről majd később – azaz az író kijelenti, hogy ezt ő igenis el fogja mondani.
Történelmi sorozat kötetének lezárása
Christian Jacq francia író és egyiptológus 1947-ben született, és már 18 évesen írt ókori egyiptomi regényeket, de csak 40 évesen lett híres. Legismertebb sorozata a Ramszesz, melynek kötetei mind hasonlóképp fejeződnek be, mint az Évmilliók temploma (az ötkötetes sorozat második része):
„E nyugodt kertben Nofertari Ramszeszhez simult. A távolban a gyümölcsösök és mezők fölött egy hatalmas íbisz tűnt fel.
– A háború szétválaszt bennünket, Ramszesz; miből meríthetünk bátorságot, hogy elviseljük?
– A szerelemből, amely egyesít minket, és örökkön-örökké egyesíteni fog, bármi történjék is. A távollétemben te, a nagy királyi hitves fogsz uralkodni türkiz városomban.
Nofertari a szemhatárt kémlelte.
– Helyesen döntöttél – szólalt meg. – Nem szabad alkudozni a gonosszal.
A fenséges röptű, hatalmas fehér íbisz elsuhant a lenyugvó nap fényében fürdő királyi pár fölött.”
A kötetet mindig a szereplők konzekvenciája zárja, vagy párbeszédes formában, mint itt, vagy Ramszesz gondolataiként közölve. Ezt a lezárást pedig mindig egy természeti kép koronázza meg, amelyben az érzelemkeltő szavak mellett folyamatos cselekvést láthatunk.
A szereplők tehát megbeszélik, mi e kötet vége: hogy ők elválnak és háború lesz. A természeti kép pedig az eget vetíti elénk (naplementében, ami újabb záróelem), ahogy azon egy madár repül át.
Romantikus sorozat kötetének lezárása
Anne és Serge Golon a szerzője az egyik legismertebb francia sorozatnak, az Angelique-nek, melyből film is készült. Anne írta a könyveket, melyhez férje, Serge (azaz Szergej, mert a férfi orosz volt) végezte a történelmi kutatómunkát. A sorozattal kapcsolatos érdekesség, hogy férje halála után, még a sorozat befejezése előtt a négygyermekes anya majdnem éhen halt szegénységében, mert a kiadó nem utalta át az őt megillető jogdíjakat – tíz évig tartott a pereskedés (Anne nyerte).
A sorozat 13 kötetből áll, melynek a 11. darabja, az Angélique és a québeci vihar így fejeződik be:
„Örömmel vágott bele életének új fejezetébe, amiről még semmit sem lehetett tudni, csak azt, hogy végre az imádott nővel töltheti.
Florimond apja felé fordult, és keresztezte ragyogó tekintetét, amelyben kihívás, merészség és vidámság fénylett.
– Mit mondjak a királynak? – erősködött a fiú. – Mit mondjak neki, apám, titokban?
Joffrey de Peyrac még szorosabban ölelte és húzta magához a fiát, s ajkát gyengéden a fiatal hírnök halántékához érintette.
– Azt mondod neki – mormolta –, azt mondod titokban, hogy anyád egy napon visszajön!”
A kötet ünnepélyesen zárul, egy hangsúlyos kijelentéssel. Ezzel a kijelentéssel, hogy anyád egy napon visszajön, tulajdonképpen összefoglalja a következő kötet tartalmát is. Előtte pedig néhány bekezdésben mindig sommázza az e kötetben történteket, mindig úgy, hogy a kulcsszereplők beszélgetnek róla.
Gyermekirodalmi sorozat kötetének lezárása
Nézzünk most egy magyar sorozatot, amelynek a lezárása kifejezetten direkt, függővég! Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea az Időfutár című sorozat egyes darabjait mindig úgy fejezik be, hogy hatalmas cliffhangert tesznek az utolsó oldalra. Egy összecsapás közepe, egy levél legeleje… nem kímélik a kora tizenéves olvasókat!
A sorozat alapvetően hatkötetes, de a szerzők meggondolták magukat és folytatták a történetet, így jelen pillanatban nyolc Időfutár könyv létezik. A 4. kötet, A káosz temploma így végződik:
„Hirtelen erős szél söpört végig a ligeten. Csak pár pillanat volt az egész, aztán minden elcsöndesedett. Hanna felnézett. Döbbenten látta, hogy rajta kívül nincs már ott senki. Hiába nézett bármerre, egyedül volt, mindenki eltűnt mellőle. Üres volt a bokor is, ami Schrödingert foglyul ejtette. Szél se rezzent, a liget megint a szelíd tavaszi napfényben fürdő idilli táj volt.
– Sándor! – kiáltott kétségbeesetten a lány.
Semmi válasz.
– Benedict!
Csend.
– Hát ez szuper – mondta halkan.
Hanna egy félig nyitott bicskával a kezében egyedül állt az édenkert közepén.”
Az ennyire cselekmény közepén elvágott befejezést nem minden olvasó viseli el, de ha ilyet szeretnénk írni, akkor ennek az a titka, hogy a szereplőt vagy a legnagyobb slamasztika közepén hagyjuk ott, vagy pedig mondjuk el, hogy kiderült valami, ami alapjaiban változtatja meg az eddigi elképzeléseket – csak éppen azt ne mondjuk el, mi is ez. Aki függővéget szeretne írni, érdemes belepillantania minden Időfutár könyv legvégébe!
Ifjúsági sorozat kötetének lezárása
Utolsóként nézzünk meg egy kamaszoknak írt sorozatot a németek egyik legkedveltebb írója, Kerstin Gier tollából! Az 1966-ban született írónő nőknek és fiataloknak ír regényeket. Ifjúsági könyvei jellemzően a mai korból varázsolják el valamiképpen a leány főhőst, például az Időtlen szerelem köteteiben Gwendolyn időutazásra indul.
Nézzük meg az első kötet, a Rubinvörös végét, melyben a főhősről – és jóképű társáról – beszélget két felnőtt:
„– Hiszen te féltékeny vagy!
– Igen – ismerte el a férfi. – Miért? Ez talán nem normális? Ha legközelebb találkozom vele, meg fogom neki mondani, hogy vegye le a mancsát a lányról!
– Szerintem a közeljövőben többször is összefutunk velük – mondta a nő, és lehervadt arcáról a mosoly. – Azt hiszem, elkezdheted feleleveníteni a kardvívó tudományodat. Lesz még dolgunk bőven.
A férfi a levegőbe dobta sétapálcáját, majd ügyesen ismét elkapta. – Készen állok. És te, hercegnőm?
– Készen állok, ha te is felkészültél.”
Gier lezárása azért érdekes, mert mellékszereplők mesélik el, mire is számítson az olvasó a következő kötetben: lesz egy kardozós összecsapás, illetve lesz szerelem.
Hogyan fejeződjön be egy sorozat darabja?
Nézzük az összefoglalást, milyen legyen egy sorozat közbülső kötetének lezárása:
- kösse el az adott kötet történetének szálait, de hagyjon nyitva olyan szálat, ami a köteteken átívelő történethez tartozik;
- mindig legyen olyan momentum, amit felvet, de nem mond el;
- mindig utaljon valamiképp a következő kötet eseményeire;
- a következő kötet tartalmáról sejtethet valamit a szerző, a narrátor;
- a következő eseményekről beszélhetnek a főszereplők;
- ha a főszereplők nem tudják, mi vár rájuk, akkor a jövőről beszélhetnek a mellékszereplők;
- legyen a vég sejtető vagy függő;
- a sejtető végnél használjunk hangulatkeltő, érzelemkeltő szavakat;
- függővégnél a szereplőt vagy a legnagyobb slamasztika közepén hagyjuk ott, vagy pedig mondjuk el, hogy kiderült valami fontos tény;
- végződhet a regény a szereplők beszélgetésével és/vagy cselekedeteivel;
- ha cselekményt írunk le, akkor ez legyen egy várakozó jellegű történés, például ahogy a szereplők állnak (felállnak) és várnak, esetleg indulnak.
A fenti gyakorlati tanácsokkal és példákkal könnyebben megy majd a sorozat egyes köteteinek lezárása. Ne felejtsük, a sorozat titka az, hogy felső szinten tervezzük meg az összes kötetet, és a legvégső konfliktus megoldására utaló jeleket, nyomokat helyezzünk el már az első kötetben is!
Nádasi Krisz író, szerkesztő